Interjú

„Majd elmegyünk farmernek”

Samantha Jayne és Arturo Perez Jr. filmrendezők

Film

Rendhagyó formában tért vissza a mozikba a Bajos csajok. A 2004-es vígjátékból még 2018-ban készült Broadway-musical, s abból forgatott most filmet a két rendező, akiknek ez a nagyjátékfilmes bemutatkozásuk. A rendezőpárost a klasszikussá lett eredeti moziról és a tinivígjáték-sablonokról is kérdeztük.

 

Magyar Narancs: Emlékeznek még a Bajos csajokkal kapcsolatos első élményükre?

Samantha Jayne: 14–15 éves lehettem, gimnáziumba jártam, és a barátaimmal néztük meg. Azonnal éreztem, hogy ez az én filmem. Egyszerűen annyira vicces volt! Megállás nélkül idéztük az osztálytársaimmal.

Arturo Perez Jr.: Hat évvel idősebb vagyok Samanthánál, szóval a filmet is kicsit érettebb korban láttam először. Már akkor feltűnt, hogy ez nem egy tipikus tinifilm. Aztán 2018-ban már rajongókként néztük meg a Broadway-musicalt, és remekül szórakoztunk.

Samantha Jayne: A nézőtéren ülő fiatal lányok pedig pont úgy reagáltak rá, mint annak idején én. Látszott, hogy egyszerűen odáig vannak ezért a sztoriért, ezekért a szereplőkért. Elképesztő, hogy egy húsz évvel ezelőtti mozi máig ilyen hatással van a nézőkre.

MN: A tinivígjátékok a 2000-es években élték a fénykorukat, a #metoo és a hasonló társadalmi mozgalmak miatt azonban mára a legtöbbjük idejétmúltnak és politikailag inkorrektnek számít. Talán csak két film élte túl a közízlés változását abból a korból: a Superbad – avagy miért ciki a szex? és a Bajos csajok. Mit gondolnak, miért?

Arturo Perez Jr.: Talán azért, mert mindkettő a középiskolás lét egy-egy nagyon jellemző részletével foglalkozik: az egyik az első szerelemmel, a másik a bullyinggal.

Samantha Jayne: Megpróbálni meghódítani a kiszemeltet, vagy épp életedben először megvenni egy üveg vodkát – ezek mind olyan dolgok a Superbadben, amire mindenki emlékszik, aki volt középiskolás. És ugyanez igaz a Bajos csajokra is: nincs olyan, aki ne vágyna arra, hogy elfogadják és befogadják.

Arturo Perez Jr.: Gyakorlatilag erről a két dologról szól a középiskola: arról, akibe belezúgtál és a barátaidról. Ez a két film pedig remekül és viccesen ábrázolja ezeket.

Samantha Jayne: Arról nem beszélve, hogy a Superbad egy hihetetlenül fiús sztori, a Bajos csajok pedig egy elképesztően lányos történet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.