Interjú

„Majd elmegyünk farmernek”

Samantha Jayne és Arturo Perez Jr. filmrendezők

Film

Rendhagyó formában tért vissza a mozikba a Bajos csajok. A 2004-es vígjátékból még 2018-ban készült Broadway-musical, s abból forgatott most filmet a két rendező, akiknek ez a nagyjátékfilmes bemutatkozásuk. A rendezőpárost a klasszikussá lett eredeti moziról és a tinivígjáték-sablonokról is kérdeztük.

 

Magyar Narancs: Emlékeznek még a Bajos csajokkal kapcsolatos első élményükre?

Samantha Jayne: 14–15 éves lehettem, gimnáziumba jártam, és a barátaimmal néztük meg. Azonnal éreztem, hogy ez az én filmem. Egyszerűen annyira vicces volt! Megállás nélkül idéztük az osztálytársaimmal.

Arturo Perez Jr.: Hat évvel idősebb vagyok Samanthánál, szóval a filmet is kicsit érettebb korban láttam először. Már akkor feltűnt, hogy ez nem egy tipikus tinifilm. Aztán 2018-ban már rajongókként néztük meg a Broadway-musicalt, és remekül szórakoztunk.

Samantha Jayne: A nézőtéren ülő fiatal lányok pedig pont úgy reagáltak rá, mint annak idején én. Látszott, hogy egyszerűen odáig vannak ezért a sztoriért, ezekért a szereplőkért. Elképesztő, hogy egy húsz évvel ezelőtti mozi máig ilyen hatással van a nézőkre.

MN: A tinivígjátékok a 2000-es években élték a fénykorukat, a #metoo és a hasonló társadalmi mozgalmak miatt azonban mára a legtöbbjük idejétmúltnak és politikailag inkorrektnek számít. Talán csak két film élte túl a közízlés változását abból a korból: a Superbad – avagy miért ciki a szex? és a Bajos csajok. Mit gondolnak, miért?

Arturo Perez Jr.: Talán azért, mert mindkettő a középiskolás lét egy-egy nagyon jellemző részletével foglalkozik: az egyik az első szerelemmel, a másik a bullyinggal.

Samantha Jayne: Megpróbálni meghódítani a kiszemeltet, vagy épp életedben először megvenni egy üveg vodkát – ezek mind olyan dolgok a Superbadben, amire mindenki emlékszik, aki volt középiskolás. És ugyanez igaz a Bajos csajokra is: nincs olyan, aki ne vágyna arra, hogy elfogadják és befogadják.

Arturo Perez Jr.: Gyakorlatilag erről a két dologról szól a középiskola: arról, akibe belezúgtál és a barátaidról. Ez a két film pedig remekül és viccesen ábrázolja ezeket.

Samantha Jayne: Arról nem beszélve, hogy a Superbad egy hihetetlenül fiús sztori, a Bajos csajok pedig egy elképesztően lányos történet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.