vaklárma

Szex és szélhámosok

Film

Ha megfogadjuk az okosok tanácsát, úgy élünk, hogy amikor lepereg előttünk életünk filmje, ne tudjuk eldönteni, hogy az akció- vagy felnőtt műfajú-e.

Ám mivel manapság a legkevésbé élni jut alkalmunk, és ennek fájdalmát megnövekedett kontentfogyasztással enyhítjük, van arra reális esély, hogy – Az emlékmás mintájára – élmények híján valódi filmek részletei pörögnek majd le sajátunkként az utolsó percekben. Ezért kell óriási gonddal szelektálnunk az elfogyasztott filmeket, mert ha eljön Joe Black és nekünk tényleg csak a Ha eljön Joe Black vagy (tekintve, hogy mit látunk legtöbbször) egy köptető reklámjának kockái villannak majd be, akkor irtó mérgesek leszünk magunkra.

Szerencsére az elkövetkezendő hetekben a kezünkre játszik a mozi- és streamingkínálat, amely bujasággal és bőséges szélhámosválasztékkal kecsegteti a virtuális világra adaptálódó elménket.

Itt van mindjárt az április 4-én mozikba kerülő, ígéretesnek hangzó Hogyan szexeljünk?, aminek hallatán már nyálaznánk is a ceruza hegyét – hogy feljegyezzük az útmutató tanácsait. Bár Molly Manning Walker első nagyjátékfilmje ez, így akár valóban szólhat erről is, de tekintve, hogy a Cannes-i Filmfesztiválon helyből díjat nyert, nagyobb az esély, hogy inkább azt mutatja majd meg, hogyan ne csináljuk. Ez esetben még indokoltabb a jegyzetelés. Három fiatal lány nekiindul, hogy életük legizgalmasabb nyarát éljék meg a görög tengerparton… mi baj történhet? Persze minden generáció sokat beszél a szexről (aki bármilyen puritánságot tulajdonít az eleinknek, annak jusson eszébe például a katonának is alkalmatlan Jancsika méretét problematizáló népdal), de generációszinten a Z az első, amelyik saját felelőssége irányából közelíti meg a témát, így nézve pedig a Hogyan szexeljünk? egy igen tanulságos darabnak ígérkezik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.