vaklárma

Szex és szélhámosok

Film

Ha megfogadjuk az okosok tanácsát, úgy élünk, hogy amikor lepereg előttünk életünk filmje, ne tudjuk eldönteni, hogy az akció- vagy felnőtt műfajú-e.

Ám mivel manapság a legkevésbé élni jut alkalmunk, és ennek fájdalmát megnövekedett kontentfogyasztással enyhítjük, van arra reális esély, hogy – Az emlékmás mintájára – élmények híján valódi filmek részletei pörögnek majd le sajátunkként az utolsó percekben. Ezért kell óriási gonddal szelektálnunk az elfogyasztott filmeket, mert ha eljön Joe Black és nekünk tényleg csak a Ha eljön Joe Black vagy (tekintve, hogy mit látunk legtöbbször) egy köptető reklámjának kockái villannak majd be, akkor irtó mérgesek leszünk magunkra.

Szerencsére az elkövetkezendő hetekben a kezünkre játszik a mozi- és streamingkínálat, amely bujasággal és bőséges szélhámosválasztékkal kecsegteti a virtuális világra adaptálódó elménket.

Itt van mindjárt az április 4-én mozikba kerülő, ígéretesnek hangzó Hogyan szexeljünk?, aminek hallatán már nyálaznánk is a ceruza hegyét – hogy feljegyezzük az útmutató tanácsait. Bár Molly Manning Walker első nagyjátékfilmje ez, így akár valóban szólhat erről is, de tekintve, hogy a Cannes-i Filmfesztiválon helyből díjat nyert, nagyobb az esély, hogy inkább azt mutatja majd meg, hogyan ne csináljuk. Ez esetben még indokoltabb a jegyzetelés. Három fiatal lány nekiindul, hogy életük legizgalmasabb nyarát éljék meg a görög tengerparton… mi baj történhet? Persze minden generáció sokat beszél a szexről (aki bármilyen puritánságot tulajdonít az eleinknek, annak jusson eszébe például a katonának is alkalmatlan Jancsika méretét problematizáló népdal), de generációszinten a Z az első, amelyik saját felelőssége irányából közelíti meg a témát, így nézve pedig a Hogyan szexeljünk? egy igen tanulságos darabnak ígérkezik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.