8. Verzió

Maraton-fiúcska

  • - kg -
  • 2011. november 3.

Film

A Gettómilliomos sokat tett azért, hogy az indiai slumvidékekről, a szeméttelepeken cseperedő gyerekemberekről képe legyen a művelt Nyugatnak. Kedves egy kép, nem vitás: a zenekar lankadatlan játszik, a nyomor mesébe illő, s ebben a mesében a legkisebb fiú minden alkalommal eléri a Happy End tartományba tartó vonatot.

A népmesei tartományba tart a brit Gemma Atwal dokumentumfilmjének hőse is, noha soha nem érkezik meg oda, s azt is nehéz eldönteni, ki is a valódi főszereplő. A gettóból származó kisfiú lenne, aki alig töltötte be a hármat, de máris, mint egy tömegeknek reményt adó kisebb istent, egy hihetetlen távokra képes maratoni futót ünnepli fél India? Vagy a lelkét is kifutó pöttöm maratonista mellett tornyosuló örökbefogadó-edző, aki oly magabiztosan nyilatkozik a kamerába, ha protezsáltja olimpiai jövőjéről, a felkészülést segítő alapítványi adományokról vagy a nyomornegyedek gyermekeinek megmentéséről van szó? És persze mindig arról van szó. Közben a gyerek bízva fut és futva bízik, mondja, amit a szájába adnak, s minél nagyobb a híre, annál többen tartanának igényt - főpolitikusok, főrendőrök és más főfők - egy közös fényképre. Szót kér és részesedést a politika, az alvilág és a kettő közös része, sokan pályáznak a gettómilliomosi posztra a kis futó feje fölött. Az edzői szándékok megkérdőjeleződnek, a gyermek jólétéről szóló aggodalmakban sokasodnak a fals hangok - ezek elkülönítése nem e doku kompetenciája, az majd a hollywoodi feldolgozásra marad, hogy e sokszereplős szomorú masszában rámutasson az ünneplendő jó és a megvetendő rossz szándékokra.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.