Film

Schwarzenegger visszatér. „Öreg és ronda, de azt nyújtja, amivel mindig felizgatott.”

A Robert Redford nevéhez fűződő Sundance Institute saját neveltje, első nagyjátékfilmjét az intézet kurzusain kalapálta készre. A messzi dél vadjait már játsszák a hazai mozik - ez alkalomból beszéltünk vele telefonon.

Birodalmiak kontra impresszionisták.

Van precedens ilyesmire, azonban elsőre igencsak meglepő hírek jutottak tudomásunkra a tréfacsinálók világából; az egyik, hogy a Huffington Post információi szerint Stephen Colbert humorista szenátori székért indulna, a másik, hogy a Showder Klub valamelyik meghatározó arca nem mutatkozik többet a műsorban - ő is politikusi pályára vágyna?

Annak idején, amikor győztes új médiumként lenyomta és szabályosan a csőd, a megsemmisülés szélére vitte a mozit, a televízió grátisz vette az elsöprő sikert, és most ugyanolyan reflektálatlanul és értetlenül mereszt nagy, ártatlan szemeket a soros paradigmaváltásra, amelynek ő az áldozata. És persze küzd ellene tiszta erőből.

Hogy kinek kell ma egy tűnt világról ránk maradt klasszikus? Pláne kettő! A kérdés lehetne merőben költői is, mi viszont abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy akár név szerint is meg tudjuk mondani, 2012-ben kiket örvendeztet meg e két hétpróbás kriptaszökevény.

Ha az a posztmodern, amikor egy film író főhősével rendre megtörténik minden, amit készülő forgatókönyvében leír, akkor azt hogyan nevezik, amikor az író főhős és haverjai igyekeznek szándékosan elérni, hogy megtörténjen velük, ami le van írva a félkész könyvben; aki pedig valójában a filmet írja, addig szórakozik ezzel, hogy a nézők végül már tényleg nem tudják, tulajdonképpen az előbbi vagy az utóbbi verzió látható éppen?

Egy ostoba magyar cím ma már elengedhetetlen tartozéka minden hazánkban forgalmazott közönségfilmnek. Mégse tessenek arra gondolni, hogy a szokásos kaki-pisi-fütyi humort ezúttal a cím sugallta hullás bohóckodás, afféle koporshow váltja fel: Richard Linklater rendező inkább szatírában utazna.