DVD

Porfestő erő

Antonioni- és Tarkovszkij-sorozat

  • Hajnal Ernõ
  • 2013. január 19.

Film

Hogy kinek kell ma egy tűnt világról ránk maradt klasszikus? Pláne kettő! A kérdés lehetne merőben költői is, mi viszont abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy akár név szerint is meg tudjuk mondani, 2012-ben kiket örvendeztet meg e két hétpróbás kriptaszökevény.

Ehhez nem is kell mást tenni, mint szemrevételezni az angol Sight & Sound magazin idei listáját, a britek ugyanis tízévente arra vetemednek, hogy a filmvilág sok száz szakmabelijének megszondáztatásával összeállítsák minden idők legjobb filmjeinek listáját. Az idei számvetésből, mely egy kritikusok és egy filmrendezők által összeállított listát jelent, kiderül például, hogy a filmkészítők valamivel jobb véleménnyel vannak az Andrej Rubljovról (minden idők 13. legjobb filmje - megosztva Truffaut Négyszáz csapásával), mint a kritikusok (náluk csak a 27.), míg az életmű kulcsfilmjének tartott Tükörnek egy kilencedik helyezés járt kollégáktól és egy tizenkilencedik az ítészektől. A listán még további öt Tarkovszkij-film szerepel, ami meggyőző szám, ennél már csak a rajongók névsora meggyőzőbb. A 15. századi ikonfestőt olyan 21. századi arcok szavazták be, mint Mark Romanek, Walter Salles, Ulrich Seidl vagy Pálfi György, míg a Tükör rajongói között ott találjuk Lukas Moodyssont, Agnieszka Hollandot, Peter Stricklandet és Olivier Assayas-t. Örömmel nyugtázhatjuk tehát, hogy Tarkovszkij életműve, melynek díszdobozos foglalata immár nálunk is beszerezhető, meglehetősen jól tartja állásait az utókor körében, bónuszként pedig megvan a kapocs Seidl és Assayas között is. Tarkovszij és Antonioni között a kapcsot viszont Tonino Guerra jelenti, ő volt a Nosztalgia és Antonioni legfontosabb filmjeinek, így a DVD-n nemrég megjelent A kalandnak és Az éjszakának a forgatókönyvírója is. A kalandot 1960-ban a művelt cannes-i közönség még kifütyülte, ma azonban a kritikusok minden idők 21. legjobb filmjének tartják, de a rendezők szerint is benne van az első 30-ban. Ezzel szemben Az éjszaka (és itt mindenképpen óvást kell jelentenünk) a kritikusoknál csak a 377. helyre, a rendezőknél pedig a 107.-re volt csak jó. Lehetséges, hogy már megint Michael Hanekének van igaza, aki már életében temette a világ filmművészetére oly nagy hatással lévő olasz mestert, és nem átallotta porosnak nevezni az életművet. A DVD-kiadások mindenesetre por nélkül kerültek forgalomba, és a filmtörténet két kitörölhetetlen alkotójának állítanak emléket.

Andrej Tarkovszkij Iván gyermekkora (1962), Andrej Rubljov (1969), Solaris (1972), Tükör (1974), Sztalker (1979), Nosztalgia (1983), Áldozathozatal (1986), valamint Michelangelo Antonioni A kaland (1960) és Az éjszaka (1961) című filmjét az Etalon Film forgalmazza

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.