Tájékozottak vagyunk vagy tájékozatlanok, egyre izgatottabbá leszünk országunk sorsát és a sajátunkat illetően, és egyre ritkábban támad nevethetnékünk, holott nevetés nélkül aligha elviselhető itten. Akármi történik ma, akármi történt is ebben az évben, ha nem észleltük mindenestül életveszélyes fenyegetésnek, akkor megfontolandó, hogy esetleg elhánytuk valóságérzékelésünket (Lepsénynél még megvolt). Azt kell látnunk, a humoristáinknak kisebb bajuk is nagyobb ennél; számukra kizárólag az örökzöld témák maradtak - másnaposság, előtte és utána mivel, hogyan közlekedni, férj és feleség találkozása a konyhaasztalnál, az ágyban, munkaterv és munkakedv, ráadásul mindez ugyanazokkal a jelzőkkel és modorosságokkal, amelyekkel előadják a magyar ember habitusát örök időktől fogva jó vagy rossz komédiásaink. Toposzok, közhelyek, nagyritkán aktualizálva és felfrissítve egy újdonságszámba menő technikai eszközzel, használati tárggyal.
A Showder Klub Magyarország első számú stand-up comedy show-ja, ezt azért nem árt tudnunk, mielőtt valami szűk ketrecbe húzódnánk a világvégét átvészelendő, és ha már azon túl vagyunk, hidaljuk át a karácsonyt meg az óévbúcsúztatót is a Showder Klubbal együtt nevetve, aztán meg utánunk a vízözön! Ne vegyük komolyan az ajánlót, kicsit sem járnánk jól, ha így tennénk. A Showder Klub adásait a Symbol étteremben rögzítik, ahol az egyszerű varietére emlékeztető színpad előtt félkörben elhelyezett székeken ülve kacarásznak a huszonéves lányok és fiúk. Az immáron ötödik éve létező műsor ezen részében a házigazda Dombóvári István, a szereplők pediglen Kovács András Péter, Kőhalmi Zoltán és az itt és most először fellépő Gajdos Zoltán. Amúgy műsoronként felváltva szerepel a tizenvalahány humorista, nem kevésszer újoncot avatnak, talán nem véletlen és nem hiábavaló a tehetségek felfedezése iránti igény.
Mert máskülönben az abszolút igénytelenséggel volna leírható a produkció. Magunk is élünk vele, alapvető szórakoztatóipari fogás volna az "én nem akarok senkit bántani, de..." fordulat, ám ilyesmire hiába várunk. Ha valami hasonló felé tendálna a dumáló, abból sem sikerül összehozni egy sikamlósnak mondható gyönge sztorit sem, nemhogy poént. Elképesztő mennyiségű trágársággal megemelve sodródik valamerre a szöveg, és aztán harmatgyenge viccelődésbe torkoll. Valószínűleg akadna ember, aki fölfedezné benne a közéleti, politikai csakrát, de a képernyőről az sugárzik, hogy teljesen érintetlenek és/vagy érinthetetlenek. A tévécsatornákon sem néznek mást, csak főzőműsorokat és vetélkedőket, nyilván azt feltételezvén, hogy közönségüket is ezek érdeklik csak, és úgy tűnik, van ebben valami, mert már az ezekben szereplők nevének puszta fölemlítése is derültséget okoz, nekünk meg fogalmunk sincs, kik ők. Ez persze legyen a mi bajunk.
Vegyünk két véletlenül adódó példamondatot: 1) "A jakobinus bolsevik materialista kígyó saját farkába harap", az Echo Tv valamely okosító műsorában hangzik el, míg 2) "Oh, ne, kézzel kell elsúrolni?", egy szintén népnevelői célzatú reklám mondata - és az azonnali csodálkozáson túl mind a kettő huncut mosolyt varázsolhat lógó arcunkra, de nem, egyik humoristánk sem él efféle lehetőségekkel.
Azt kell mindazonáltal gondolnunk, a kormányhatalomnak (és az RTL Klubnak) olyan tévedhetetlennek tetsző fogásai vannak, melyek konformistává és opportunistává teszik a kardfogú tigrist is, szegény fiatal komédiásokat meg pláne. Egyfajta köztes pozícióból beszélnek, ami rendkívüli mód megnehezíti a dolgukat, hiszen így nem tudnak értékítéletet alkotni, valami véleményt formálni az irónia vagy a maró gúny nyelvén, ahhoz fölényesnek és szellemesnek kellene lenniük, illetve tahónak és állatnak, arról nem is beszélve, hogy elesettnek és naivnak is lehetne lenniük. Dolguk volna mindezek imitálása, még ha a lehetőségeket messze meghaladó mértékben ragaszkodnak is saját karakterükhöz. A hatalomnak észrevétlen átszüremkedését a védelmükre hoztuk fel, ám maguk is mintha eleve védekező hadállásból beszélnének. Ezek a fiatalok jószerével semmit sem állítanak hímtagjaik mesebeli szereplésén kívül. Túlzunk, mert megtalálható a családi vígjáték minden eleme szinte mindegyiknél; gyerek, kutya, ház, autó és így tovább. Meglehet, a humornak és a nevetésnek egyik oka a természetszerű önvédelmi alapállás, reflexió, és ettől nem függetlenül az elhárítás mechanizmusa, a Showder Klub esetében azonban témák kerüléséről van szó. Vásárolunk, eszünk, szarunk, dugunk, alszunk, mindez elapadhatatlan forrása lehetne a sziporkázó poénoknak, ha már mást nem találnak. Ám szituáció, anekdota és nyelv nélkül nehéz.
RTL Klub, december 10.
