Még Sztupa is odavolt, pedig neki csak közvetve kellett elszenvednie Troché lelki viharait. Munkáról ugyebár szó sem lehetett. Sztupa valahányszor próbálkozott, a szállásuk különböző termeiben katonásdit játszva, szakadatlan fel s alá masírozó Trochétól csak valami rigmus jött válaszul: csodálod, mér’ vagyok másnaposz, lelépett Olga Karlatos. S folytatta a menetelést, kerülgette a bútorokat, de olykor megállt valamelyik ablaknál, s szórakozottan kitekintett a Szilveszter pápa terére. Amikor a lodzsát is útba ejtette, Sztupa megint megengedett magának egy megjegyzést, legalább kimozdulhatnál. Troché azonnal válaszolt, közben ugyan hülyén emelgette a karját, mint a katonák a díszlépésnél: rendőrroham kell ide, kardlaposz, elszökött Olga Karlatos. S bal-jobb, bal-jobb, halad tovább a szobán. Kisvártatva azonban külön kérdés vagy megszólítás nélkül is beszélni kezdett, még ha nem is mondott sokat: a kezem koszos, a szívem zárlatosz, elpucolt Olga Karlatos. Sztupa berágott, akkor mossál kezet. Troché engedelmeskedett, ám a fürdőszobából a csap zubogását is túlharsogva az szűrődött ki, hogy „ezt akartad, a kezem szappanosz, elveszett Olga Karlatos”. S jöttek a szerelmi bánat újabb és újabb szívbe markoló versei, Ómafa fel is jegyzett vagy ötvenet: a kedd rohadt, a szerda tarjagosz, télakolt Olga Karlatos. Nem lehet az ember elég óvatosz, mert eloson Olga Karlatos. Mi viszont hagyjuk el a verseket, mert az események olyan drámai fordulatot vettek, hogy még e remekművek is eltörpültek mellettük. Nevezett hölgy egy görög színésznő volt, a Cinecittában ismerkedett meg Trochéval, s tényleg jól megvoltak, mígnem egy nyári reggel se szó, se beszéd, felszívódott. Troché várt, aztán felcsengette az impresszárióját, de az sem tudott semmit.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
