Film

Gárdos Péter író-rendező a svéd postának köszönheti az életét, amely összehozta holokauszt-túlélő szüleit. 2009-ben regényformában jelentette meg a történetet. Jelenleg azonos címmel filmet forgat belőle. Erről kérdeztük.

Igazi hollywoodi nagymenő, az X-Men-, az Iron Man-, a Hulk- és a Pókember-filmek producere. Új filmjét, A csodálatos Pókember 2.-t most játsszák Pesten a mozik. Telefonon beszéltünk vele.

Színészdinasztiából származik, ősei az első ausztrál operatársulat alapítói. Mély hangjával, sudár, szálfaegyenes termetével (194 cm) a filmtörténet örökös Drakulája, Frankensteinje, Fu Manchuja, múmiája, Szauronja, főgonosza, mágusa.

Új filmje, Az eltűnés sorrendjében - amit északi Fargónak is becéznek - most fut nálunk a mozikban. Felhívtuk, meséljen vérről, verejtékről és a lankadó ligetekről.

Amikor Sztupa és Troché beköszönteni látták a májust, elmentek a borbélyhoz. Egy öreg gyerekfodrászt preferáltak, de e ténynek csak annyiban van jelentősége, hogy Neumann Péter bácsi már nem nagyon tudta megkülönböztetni a gyerekeket a felnőttektől, s különben is notórius gyerekfodrász volt, tehát mindenkinek úgynevezett csikófrizurát nyírt, s az sem rázta meg különösebben, ha tényleges gyermeki kuncsaftjai sírva távoztak a műhelyéből.

Régen adódott alkalom oly nyílt környezetvédelmi propagandát folytatni animációs filmben, mint itt. A nagyvárosi élethez alkalmazkodott állathősök történetei (Túl a sövényen, A mogyoró-meló, L'ecsó, Volt) inkább a metropolisok dicséretét zengték, ahogy ezt láthattuk filmünk első részében is, melyben Rio de Janeiro lépett fel szinte egyenrangú főszereplőként a teszetosza, domesztikált papagáj mellett.

A Diploma előttben van egy mondat, nem is mondat, egyetlen szócska csupán, az idült felnőttkori bornírtság és bölcselkedés tökéletes megtestesítője: műanyag! A fiatal Dustin Hoffmannak mondja a szemébe a világról mindent tudó felnőttek magabiztosságával a család barátja, egy jól táplált öltönyös.

Ha kilenc életünk van, mint a macskának, akkor nem öl meg a rák 21 évesen? Talán nem, talán könnyebb kilenc kitalált énnel végigvinni a mellhártyarákot, a kemót és a sugárkezelést, talán könnyebb remélni, hogy a kilencből egy megmarad. Valahogy így néz ki Marc Rothemund drámája, amely önmagában nem lenne megrázó, csupán azzal a háttértörténettel, amit idéz: Sophie Van Der Stap könyvét, amelyet saját betegségéről és küzdelméről írt.

Gyilkos robotot játszik az €Akta Människor - Az első generáció című kitűnő svéd tévésorozat első évadában. Az AXN Blacken épp most futó második szezonban még a korábbiaknál is elvetemültebb. Telefonon viszont nincs is elragadóbb interjúalany a svéd színésznőnél.

Diktátor volt, aki életveszélybe sodorta a színészeit. Zseni volt, akit Hitler is imádott, de ő csak önmagát imádta. Menekült volt, aki megrendezte Molnár Ferenc Liliomát. De mindenekelőtt az M és a Metropolis rendezője volt – Fritz Langról életrajzírójával, Patrick McGilligannel beszélgettünk.

A Kozmosz jelenleg talán a legjobb tévésorozat - és nem csupán az ismeretterjesztő mezőnyben.

Amikor Sztupa és Troché a Napsugár kisvendéglőbe siettek, egész különös képet mutatott az utca, csend volt: eltűntek a kóbor kutyák. Nem tudta elzavarni őket addig senki emberfia, nem tudta befogni őket a legkegyetlenebb gyepmester sem. Most nem voltak sehol. Az utca mégsem volt néptelen, kinn dolgoztak az emberek, meszelték vadul a házuk előtti fák szárát. Volt olyan, amin már a koronáig ért a fehérség, s volt, amin épp most sinkózott a pemzli.

Nehéz pusztán esztétikai szempontok szerint beszélni egy olyan filmről, mely a nyugati kultúra kanonikus történetét tárja elénk, bármilyen újraértelmezési szándék és alternatív olvasati lehetőség felkínálása nélkül, egy olyan kulturális közegben, ahol minden lehet (és kell is, hogy legyen) újraértelmezés és reflexió tárgya.

Nem tudjuk elhessegetni a gondolatot, hogy a Franciaország legtehetségtelenebb tanárainak és legrosszabb gimnáziumának találkozását elmesélő mozgókép valamiféle önéletrajzi ihletésből születhetett.