Magyarországon mára általános jelenséggé, a közbeszéd napi témájává vált a kivándorlás. Persze nincs ebben semmi újdonság - nem az Orbán-kormány miatt kezdtek el fiatalok és öregek külföldön szerencsét próbálni. Ők csak hozzáteszik a magukét. A miértek és a számok nyilván külön kérdéskörbe tartoznak, mégis három fiatal (Hernáth Csaba, Imre Lóránt Balázs, Józsa László) úgy döntött, hogy amatőrként, dokumentumfilmes eszközökkel készítenek sorozatot minderről - ennek a pilotjáról beszélünk most.
A Menjek/Maradjak tipikus low budget első film, képi és tartalmi szempontból is szerteágazó, kipróbál sok mindent, keretes szerkezetű, helyenként osztott képernyős megoldással dolgozó, imázsfilmelemeket felhasználó mű, ami természetesen az interjúk miatt rendkívül személyesnek hat. Ráadásul a helyszín még arra is lehetőséget nyújt, hogy megjelenjen bizonyos magyar közösségek emigráns kultúrája. A film készítői mindezért cserébe látványosan lemondtak minden esztétikai értelmű finnyázásról. Viszont nagyon jól választottak szereplőket, Attila és Mirjam szavait hallgatván nemcsak az amerikai életről, de a kényesnek vagy túl lírainak tűnő kérdésekről is eltűnődhet a néző; előadásukban az otthon, a honvágy és a döntéskényszer közös valós problémánkká válik. Parti Nagy Lajos idevágó mondatával: "Az a kár, hogy már nem lehet disszidálni."
