Dokumentumfilm

Két mondat a bizonytalanságról

Menjek/Maradjak

Film

Két magyar New Yorkban. Az egyiket az elégedetlenség, a hazai kilátástalanságból eredő tenni akarás vitte egészen Amerikáig: Balázs Attila (39) illegális munkavállalóként fűszereket csomagol. A másikat a kalandvágy: Donáth Mirjam (32) újságírást tanult a Columbián, majd az NYU-n, jelenleg a Reuters hírügynökség munkatársa, blogja, az Éjfélkor New Yorkban a Narancs online-on olvasható.

Magyarországon mára általános jelenséggé, a közbeszéd napi témájává vált a kivándorlás. Persze nincs ebben semmi újdonság - nem az Orbán-kormány miatt kezdtek el fiatalok és öregek külföldön szerencsét próbálni. Ők csak hozzáteszik a magukét. A miértek és a számok nyilván külön kérdéskörbe tartoznak, mégis három fiatal (Hernáth Csaba, Imre Lóránt Balázs, Józsa László) úgy döntött, hogy amatőrként, dokumentumfilmes eszközökkel készítenek sorozatot minderről - ennek a pilotjáról beszélünk most.

A Menjek/Maradjak tipikus low budget első film, képi és tartalmi szempontból is szerteágazó, kipróbál sok mindent, keretes szerkezetű, helyenként osztott képernyős megoldással dolgozó, imázsfilmelemeket felhasználó mű, ami természetesen az interjúk miatt rendkívül személyesnek hat. Ráadásul a helyszín még arra is lehetőséget nyújt, hogy megjelenjen bizonyos magyar közösségek emigráns kultúrája. A film készítői mindezért cserébe látványosan lemondtak minden esztétikai értelmű finnyázásról. Viszont nagyon jól választottak szereplőket, Attila és Mirjam szavait hallgatván nemcsak az amerikai életről, de a kényesnek vagy túl lírainak tűnő kérdésekről is eltűnődhet a néző; előadásukban az otthon, a honvágy és a döntéskényszer közös valós problémánkká válik. Parti Nagy Lajos idevágó mondatával: "Az a kár, hogy már nem lehet disszidálni."

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.