Világéletében kamaszodó testek körül sertepertélt. Túl a hatvanon is megmaradt a szuburbiai kamaszok intim krónikásának, Amerika botrányfilmesének, aki rendületlenül a szexuális aktusra irányítja kameráját. Cannes-ban beszéltünk a Kölykök, a Genya, a Ken Park rendezőjével, akinek új filmje, a Külvárosi rockerek e héttől nálunk is látható.
*
Magyar Narancs: A Külvárosi rockerekben alig látni szexet. Nehéz lenne elképzelni, hogy örökre felhagytál a sikamlós jelenetekkel.
Larry Clark: Itt az volt a kihívás, hogyan mutassam meg a szexet anélkül, hogy bármit is láttatnék. Új ábrázolási módot kerestem.
MN: Nehezedre esett?
LC: Képzelheted!
MN: Mitől támadt az érdeklődésed a testi és szexuális késztetésekben gazdag kamaszkor iránt?
LC: Fotózgatni kezdtem, először a saját kamaszkoromat dokumentáltam, meg a haverjaimét az oklahomai Virginiában. 1971-ben ebből lett a Tulsa című fotóalbumom (amit tízévente újabb követett: Teenage Lust, 1982, Perfect Childhood, 1992 - K. L.). Eléggé diszfunkcionális volt a családunk, a munka már fiatalon menekülést jelentett. Mindig izgatott az az időszak, amely oly nagyban befolyásolja későbbi életünket. Az évek múlásával éppúgy rabul ejtett, mint régen, és amikor gyerekeim születtek, tovább akartam lépni, felfedezni, hogy az újabb generációk hogyan élik meg a pubertást.
MN: Ahogy közel férkőzöl hozzájuk a kameráddal, az nagyfokú bizalmat feltételez a részükről.
LC: A Külvárosi rockerek elég spontán módon jött. Fiatal barátnőmmel Los Angelesben voltam, a parton összeismerkedtünk néhány 13-15 éves latino sráccal. Elvittek magukkal, megismerhettem az életformájukat. Abban a negyedben élnek, ahol nem igazán akad az utadba fehér ember. Teljesen izolált környék. Ráadásul a városnak elég terjedelmes szelete. A Kölyköket is úgy forgattam, hogy abszolút maguk közé engedtek. Amikor bemutattuk a filmet Cannesban, a felnőttek baromira kiakadtak rajta, mindenki azt hitte, ez Larry bácsi fantáziája, pedig az egész maga a valóság. A 80-as évek óta, amikor elterjedtek a VHS-kazetták és kamerák, megváltozott a viszonyunk a szexhez. Ezek a fiatalok már pornókazettákon nőttek fel. Velünk ellentétben úgy töltötték az életük nagy részét, hogy állandóan a szexre gondoltak, sőt láthatták is azt.
MN: Rendszeresen nézel pornót?
LC: Régebben persze jártam pornómozikba, manapság önszántamból már nem néznék ilyesmit. De mivel sok időt töltök tinik között, elkerülhetetlen. Főleg a gördeszkások között. Azok aztán állandóan pornót néznek!
MN: És tanulsz belőlük?
LC: Most elmondok neked valamit, amit, esküszöm, nem árultam el még senkinek! A barátnőm nagyon fiatal. Tulajdonképpen nem titok: Tifanny Limosról van szó, aki a Ken Parkban is szerepel. Azt hiszem, 1980-ban született. Egyik este éppen az ágyban döngettem őt, amikor rájött, hogy nem vette be a fogamzásgátlót. Ki kellett húznom belőle a micsodámat, és elélvezni rajta - piszkosul rühellem az ilyet! Tiszta hülyeség, elrontja az egész mókát. Mire ő azt mondja, a korábbi fiúja, aki vele egyidős, mindig ezt csinálta. Kihúzta és ráverte. Ami nekem iszonyú fura. Az én generációmban ez teljesen hallatlan. Mi nem így kúrtunk! Aztán rájöttem, miért csinálta így a srác: valószínűleg folyton ezt látta a pornófilmekben. Hogy a pasi kihúzza, és ráélvez a csajra. Mivel egész korán szokott rá erre, és azt hitte, ez a rendes módja, egy idő után már nem tudta másképp csinálni.
MN: Egyesek úgy vélik, te is csak a fiatal test kultuszához járulsz hozzá, akárcsak más középkorú rendezők, mint Bertolucci (A lopott szépség, Az álmodozók) vagy Bigas Luna az új filmjében, akik nem tesznek mást, mint a saját korosztályuk helyett a tinikre gerjednek.
LC: Tudod mit, a következő filmemben majd vénemberek gerjednek, jó?
MN: Mit mondasz azoknak, akik pornónak tartják filmes és fotós életművedet?
LC: A Ken Park például azokról a kölykökről szólt, akik azért jönnek össze rendszeresen szexelni, hogy így oldódjanak fel. A lehető legtisztább módon használják a testiséget: saját épülésükre. A megváltás egy formája számukra. És szerintem ezt megmutatni nem pornográfia. Mindig arra törekszem, hogy vizuálisan éppolyan őszinte legyen a filmem, mint érzelmileg. Ehhez pedig meg kell mutatni, mi történik. A filmek többsége mindig egy pontig megy csak el, aztán vagy becsukják az ajtót, vagy közelképre vágnak, az arcra, ami már nem mutatja magát az akciót.
MN: A pornó után a te filmjeid már meg sem kottyannak a fiataloknak.
LC: Persze, mert akkora nyomás nehezedik rájuk, hogy minél hamarabb szexuálisan aktívvá váljanak.
MN: Nyomás? Honnan, kitől?
LC: A társadalomtól. A kortársaiktól. Mert a szex annyira ott van az orrunk előtt. Elég csak kinyitni egy magazint, mindent ezzel próbálnak eladni. Parfümöt, Calvin Klein gatyát, az ég adta világon mindent. Fedetlen bőr, és szinte teljes meztelenség. Fiatal testek mindenütt. Hatalmas megszállottsággal viseltetünk irántuk. Kultúránk nagy hangsúlyt fektet a fiatalságra: ha vizuális értelemben nem vagy fiatal, neked annyi. Nem csoda, hogy mindenki az akar maradni, és azzal az elcseszett botoxszal, arcfelvarratással, ajakműtéttel, zsírleszívással próbálkozik - nevetséges az egész! Egyre kevesebb embernek engedik meg, hogy méltósággal öregedjék meg.
MN: Ha ennyire nyilvánvaló minden a médiából, fel kell-e még világosítani a gyereket otthon? Te, mint a mozis szabadosság apostola, hogyan végezted el ezt a feladatot otthon?
LC: Nálunk a(z egykori) feleségem beszélt a lányunkkal, én meg a fiunkkal. Matt tizenkét éves volt ekkor, hatodikba járt. Persze nekikezdtem a mondókának a szűz lányokról, a menstruációról és a többi. A Kölykök épp ekkor jött ki a mozikban, úgyhogy elvittem rá. Kiderült, sok szülő tett hasonlóképp: apák jöttek a fiaikkal, anyák a lányaikkal. És otthon megbeszélték a filmet.
MN: Nocsak, a Kölykök mint családsegítő program?
LC: Úgy láttam, segít a szülőknek dialógust kezdeni a 13-16 éves gyerekeikkel. Tudod, Amerikában a pubertás elején van egy olyan tantárgy, hogy rapóra. Külön a csajoknak, külön a srácoknak. Itt arról verselnek, amin keresztülmennek, illetve ami történni fog velük. Beizgulás, csajok, szex, miegymás. A vetítés után megkérdeztem Mattet, vajon a filmben látottakról is költenek-e rapszöveget ezeken az órákon. "Ugyan má', apa, mi még csak a maszturbációról és a nedves álmokról énekelünk"!
MN: Egy olyan rendező, akinél a főhős megöli a nagyszüleit, majd agyvelőtől piszkos kézzel kiveri a farkát, premier plánban elélvez, s végül saját fejébe is golyót repít (Ken Park) - ezek után milyen tabuknak tudsz még nekimenni?
LC: Az egyik producerem, aki pornókat is gyárt, mesélte nekem, hogy milyen irányba halad a játék. Egyre több a brutalitás. Nők aláznak meg nőket. Állítólag a legmenőbb most az, hogy a pasas seggbe dugja a nőt, aztán kiveszi, és a másik nő meg lenyalja neki. Egyre degradálóbb szituációk kellenek. A morbiditás dívik manapság. Oklahomában, ahol felnőttem, a baptista környezetben mindig azt mondták, hogy az elharapózó szabadosság a kultúrák végkorát jelzi. Mint a Római Birodalomban. Õszintén szólva fogalmam sincs, hogy tabuk tekintetében mi jöhet még.
