1954-ben egy kelet-németországi raktárból a varsói gettóról forgatott négy filmtekercsnyi nyersanyag került elő. A birodalmi propagandaminisztérium filmkészítői a dobozokra mindössze annyit írtak: Das Ghetto. A hang nélküli képkockákon éhező, a mindennapi betevőt a szemétből guberáló csont és bőr emberek, zsúfolt utcák láthatók, ahol az emberek közönyösen haladnak el a szanaszét heverő (többnyire gyerek) holttestek mellett. Udvarokon gyűlő hulladékhegyek, mániákusan föl-alá járkáló koldusnő kezében egy pólyással, eldugott lyukakban haldokló emberi roncsok, a húsbolt kirakatát bámuló kolduskölykök, a boltba belépő, róluk tudomást sem vevő jól öltözött hölgy - és a békeidők gondtalanságát idéző belső felvételek egy étteremről, ahol elégedett gettólakók olvasgatnak és szürcsölik kávéjukat, családi lakoma, színházi előadás, napfürdőzés egy elkerített telken. (Varsóban csaknem félmillió embert zsúfoltak össze egy háromméteres fallal elkerített, 307 hektáros városrészben.)
1998-ban egy amerikai katonai bázisról előkerült az ötödik gettós tekercs - az előző négyről felhasznált részek összevágott verziója, amiből egyértelműen kitűnik számos jelenet megrendezettsége. "Soha nem tudtam meg, milyen célból forgattuk a filmet. De tökéletesen világos volt a számomra, hogy propagandaanyagnak szánták, főleg, hogy nekünk a gazdag és a szegény zsidók közötti végletes különbségekre kellett fókuszálni" - mondja 2010-ben a gettóban forgató nácik ma is élő egykori kameramanja, Willy Wist.
A felvételeket 1942 májusában (két hónappal a treblinkai deportálások megkezdése előtt) készítették, de kész anyaggá sohasem rakták össze. Az utólagos rekonstrukció alapján nyilvánvaló, hogy a gettóéletet, valamint a "zsidó karaktert" manipulatívan prezentáló "dokumentumfilm" előkészületeként dolgoztak Varsóban a német filmesek.
Yael Hersonski rendező munkája akkurátusan mutatja föl a manipulációs technikákat, de filmje jóval több puszta leleplezésnél. Az 1942-es felvételeket néző egykori túlélők (négy nő és egy férfi) arcát pásztázó kamera, a vele készült interjú alatt az emlékezetét "viszszanyerő" Wist reakciói egyaránt arra utalnak, hogy hat évtized múltán a nyersanyag az alkotói szándéktól független jelentést hordoz. A valóság áttör az irányított látványon, s a négytekercsnyi fölvétel - amelyet a gettólakók (elsősorban is a Zsidó Tanács vezetője, Adam Czerniakow) naplóiból és a birodalmi komisszár, Heinz Auerswald jelentéseiből felolvasott szövegrészletek helyeznek el térben és időben - így lesz az ép ésszel alig fölfogható szenvedéstörténet mementója.
