TAVASZ - Rés a présen

Ne keverjenek össze folyton a finnekkel!

Segesdi Móni, az Észt Intézet igazgatója

  • rés a présen
  • 2014. április 20.

Film

rés a présen: Miért lesz valaki az Észt Intézetnél munkatárs?

Segesdi Móni: Észt szakos voltam az ELTE-n, és egy kis nyelvszakon az ember általában két munkahelyről álmodozik: a nagykövetségről vagy a kulturális intézetről. Nekem három és fél éve teljesült az álmom. Az észtben a szerencsefiát úgy mondják: "szerencsegomba". Nos, ez vagyok én, egy szerencsegomba, aki imádja a munkáját, mert azzal foglalkozhat, amivel a szabad idejét is szívesen múlatja.

rap: Mi az intézet fő törekvése itt?

SM: Szeretnénk elérni, hogy az embereknek az észt kultúráról a friss, kreatív, izgalmas jelzők ugorjanak be. Ehhez az kell, hogy minél szélesebb körben tudjanak a létezésünkről, és ne keverjenek össze folyton a finnekkel. Bizonyos területekre nagyobb hangsúlyt fektetünk, mert úgy véljük, hogy van mivel büszkélkednünk: ilyenek például az animáció, a dizájn, a népzene és a komolyzene, az építészet. Emellett - talán műfordítóhátterünk miatt - a kolléganőmmel szívügyünknek tekintjük az irodalmat is. Kis ország kis intézeteként igyekszünk becsempészni magunkat minél több sokszereplős projektbe vagy nagy múltú fesztiválok programjába.

rap: Mik lesznek az Észt Filmhét kiemelt programjai az idén?

SM: Igazából több mint filmhét, inkább összművészeti fesztiválnak nevezném. Április 6-áig látható a Fugában a fesztivál első napján, hétfőn nyíló feminista képzőművészeti kiállítás, amely a posztszovjet észt nőre fókuszál. Március 20-án este különleges komolyzenei élményben lehet részünk a Nyitott Műhelyben: a Szirtes Edina Mókussal kiegészülő By Heart Quartet jelentős kortárs észt szerzők - például Arvo Pärt, Erkki-Sven Tüür - műveit dolgozza fel. Idén rendhagyóan grúz-észt koprodukcióval indul a filmes program 21-én este a Művész moziban. Az észt hetet egy észt népzenével átszőtt, felnőtteknek szóló meseesttel zárjuk március 25-én a Hagyományok Házában, melyen Berecz András észt mesélőpárja Piret Päär lesz. Debrecenben és Szegeden is zajlanak a programok.

rap: Mik a személyes kedvenceid a filmekből, és miért?

SM: Gyakran megérintenek a női rendezők dokumentumfilmjei - talán a szinte tapintható empátiatöbblet miatt, amivel a filmjük alanyához vagy témájához fordulnak. Alighanem ezért áll közel hozzám a Virágok az Olajfák hegyén című portréfilm vagy a Nem az én földem, amely az észt filmtörténetben szokatlan hangnemben szól az ott élő orosz kisebbségről.

rap: Milyen más programok várhatók még a tavaszra?

SM: Áprilisban folytatódik a színházi klubunk, melyben idén a VAT Színházat mutatjuk be emlékezetes előadásai felvételeinek segítségével. A Zeneakadémia észt ösztöndíjasával, Karoliina Kreintaallal összefogva januárban szelíd offenzívába kezdtünk az eleven és színes észt népzene népszerűsítésére. A sorozat harmadik és negyedik állomására is áprilisban kerül sor: 10-én a Nyitott Műhelyben, 17-én pedig a Fonóban várható népzenei koncert. Májusban egy vagány és formabontó komolyzenei-művészeti projekt létrejöttében segédkezünk. A weboldalunkon (www.esztorszag.hu) idejében kiderül majd minden.

rap: Ha Észtországba mész, mivel töltöd a legszívesebben az időt?

SM: Olyankor az a legfontosabb, hogy az észt barátaimmal lehetek, de bizonyos eseményeket nem szívesen hagynék ki: ilyen a tavaszi Tallinn Music Week és az Észt Zenei Napok (kortárs zenei fesztivál), a júliusi Viljandi folk- és a szeptemberi drámafesztivál Tartuban. Ha épp Tallinnban vagyok, igyekszem bejutni a No99 Színház vagy a Von Krahl Színház valamely előadására, de a mocsár- vagy fenyőerdőtúra is elmaradhatatlan.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.