Film

Vijay és én

  • 2014. április 20.

Film

Ahogy mindenki a legjobbat akarja megvalósítani és megélni, úgy Will, a negyvenéves színész is Romeo akart lenni valaha, meg Hamlet.

Ám ahogy szinte mindenkinek, úgy Willnek, az izzasztó nyúljelmezben egy kretén mesesorozat főhülyéjeként bohóckodni kénytelen komikusnak is azzal kell szembenéznie, hogy tökéletesen és véglegesen elcseszte. Az egészet. Az életet magát.

De, mert filmben vagyunk, jóféle kortárs vígjátékban, amit nem alacsony IQ-jú fogyasztókra specializálódott hollywoodi profik, hanem Goldonin, Moliére-en, sőt Molnár Ferencen iskolázott szerzők írtak - köztük az egyre jobb komédiákat produkáló rendezővel, Sam Garbarskival (A Rashevski-tangó, Irina Palm) -, ezért itt igenis van még egy esély. Egy ellopott, majd balesetben szénné égett autó kell csak hozzá, s a halottnak vélt színész, az elnyűtt lúzer új életre kelhet méltóságteljes megjelenésű, egzotikus, férfiasan vonzó szikh bankárként. Mint Vijay szembesül azzal, hogy valójában ki is volt ez a Will - korábbi önmaga - a környezete számára. A kép nem hízelgő. De most, Vijayként lenyűgözheti a Willt lenéző korábbi barátokat, s újra meghódíthatja saját özvegyét.

A könnyed mókázás nyugtalanító kérdéseket vet fel. Szerep és ún. realitás felcserélődik, de tükrözi is egymást. Vijay azokat az energiákat mozgatja, amelyeket nem használt, sőt el is nyomott az a személy, akit korábban környezete Willként fogadott el. Az élet maga is szerepjátéknak mutatja magát. De csakugyan valaki mássá kell-e változnunk ahhoz, hogy újra szeretni tudjuk szeretteinket, és elnyerjük a szeretetüket?

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.