Film

Vijay és én

  • 2014. április 20.

Film

Ahogy mindenki a legjobbat akarja megvalósítani és megélni, úgy Will, a negyvenéves színész is Romeo akart lenni valaha, meg Hamlet.

Ám ahogy szinte mindenkinek, úgy Willnek, az izzasztó nyúljelmezben egy kretén mesesorozat főhülyéjeként bohóckodni kénytelen komikusnak is azzal kell szembenéznie, hogy tökéletesen és véglegesen elcseszte. Az egészet. Az életet magát.

De, mert filmben vagyunk, jóféle kortárs vígjátékban, amit nem alacsony IQ-jú fogyasztókra specializálódott hollywoodi profik, hanem Goldonin, Moliére-en, sőt Molnár Ferencen iskolázott szerzők írtak - köztük az egyre jobb komédiákat produkáló rendezővel, Sam Garbarskival (A Rashevski-tangó, Irina Palm) -, ezért itt igenis van még egy esély. Egy ellopott, majd balesetben szénné égett autó kell csak hozzá, s a halottnak vélt színész, az elnyűtt lúzer új életre kelhet méltóságteljes megjelenésű, egzotikus, férfiasan vonzó szikh bankárként. Mint Vijay szembesül azzal, hogy valójában ki is volt ez a Will - korábbi önmaga - a környezete számára. A kép nem hízelgő. De most, Vijayként lenyűgözheti a Willt lenéző korábbi barátokat, s újra meghódíthatja saját özvegyét.

A könnyed mókázás nyugtalanító kérdéseket vet fel. Szerep és ún. realitás felcserélődik, de tükrözi is egymást. Vijay azokat az energiákat mozgatja, amelyeket nem használt, sőt el is nyomott az a személy, akit korábban környezete Willként fogadott el. Az élet maga is szerepjátéknak mutatja magát. De csakugyan valaki mássá kell-e változnunk ahhoz, hogy újra szeretni tudjuk szeretteinket, és elnyerjük a szeretetüket?

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.