Film

Metálfronton az idei Sziget legnagyobb dobása a tizenkét évvel a feloszlása után idén újból összeállt Carcass fellépése volt. A grindcore-vonalon elindult brit zenekar (Bill Steer gitáros egy ideig a Napalm Death tagja volt: a Scum című grindcore-alapmű felén hallható is a játéka; ennek az anyagnak a borítóját egyébként Jeff Walker basszusgitáros-énekes tervezte) a Svédországból áthozott Mike Amott gitárossal kiegészülve olyan klasszikus lemezeket tett le az asztalra, mint például a Necroticism - Descanting the Insalubrious vagy a legnagyobb Carcass-mű, a klasszikus heavy metal hatásokkal operáló Heartwork. Az egész szakma által várt áttörés azonban elmaradt: V. Á.

Az egykori ferencvárosi transzformátorház - később raktár, átmenetileg foglaltház - már tíz éve a kortárs művészetek, elsősorban a tánc pótolhatatlan központja. Igaz, alapítója - aki közgazdász végzettsége ellenére a Közgáz Klubon, a PeCsán és az FMK-n edzett kultúraszervező - szerint a ház még mindig csak félig van készen, és egyre jobban megsínyli a pénzhiányt. Somlyódy Nóra

Idén három fellépővel beszéltünk a világzenei színpad konténeröltözői között - olyanokkal, akik eddig még nem szerepeltek a fesztiválon. Meglehetősen különböző stílusokat képviselnek, talán csak az elkötelezettségük hasonlatos: Seun Kutié Afrika felemelkedése, R-K Slouanié a közösségteremtő vándorlás, Adrian Sherwoodé a zenei perfekció iránt. - kovácsy -

Eddigi két lemezén (Veneer, In Our Nature) elbűvölő, akusztikus gitárra és énekhangra komponált, intim szerzemények hallhatók, és számos kiváló feldolgozás is kötődik a nevéhez. Közülük az egyik, a Heartbeats (eredetileg a szintén svéd The Knife dala) tette híressé: az szólt ugyanis a Sony Bravia népszerű, színes golyós reklámjában. Augusztus 17-én éjjel hat-hét ezres tömeg előtt adott kiváló koncertet a Sziget egyik sátrában; interjúnkra aznap délután került sor.

A légy, a Jurassic Park, A függetlenség napja, a Silverado, az Édes vízi élet és egy csomó egyéb kasszasiker ötvenhat éves, Oscar-jelölt sztárja most a Fay Grim című DVD-újdonságban látható mifelénk (kritikánk az augusztus 14-i Visszhang rovatban - a szerk.). A Berlinalén beszéltünk vele. Kriston László

Huszonhat éves volt, amikor a látomásos Donnie Darko telibe találta a tizen-huszonéves korosztályt. Kultfilm lett világszerte. Öt évig váratott magára az újabb opus. A káosz birodalma című utópisztikus ökoszatíra rendezőjével Cannes-ban beszéltünk.

Alighanem mindenkinek megvan a maga személyes kapcsolódási pontja az R.E.M.-hez az első dal, az első klip, a kedvenc lemez vagy a zenekar legjobban kedvelt korszaka formájában. Máskülönben gyakorlatilag lehetetlen egyetlen albumot vagy dalt kiemelni a zenekar 28 éves munkásságából, amit most már nyugodtan nevezhetünk izmos, masszív életműnek. Az R.E.M. sok minden miatt szerethető: az egyszerű, de azonnal ható zenei nyelvezetéért, a kiemelkedő, szó szerint "korszakos" lemezeiért vagy az időtlen slágereiért, de mindenekelőtt azért, mert bármilyen helyzetben voltak vagy bármilyen helyzetben volt is az aktuális popzene, mindig ott volt a kezükben a változás, a megújulás képessége. Nemcsak önmaguknak okoztak revelációt, és nem csupán saját magukhoz képest tudtak mindig valami teljesen újat letenni az asztalra (holott már ez sem lett volna kevés), hanem lazán és játékosan irányt mutattak a popzenének és az élvonalbeli zenekaroknak (hogy mást ne mondjunk: az Up után nem véletlenül hagyta el a gitárokat a Radiohead a Kid A című lemezén).

Régi film, itt még csak szó esik Hunter S. Thompson denevéres látomásairól, nem úgy, mint a '98-as, Terry Gilliam-féle változatban, ahol már meg is lehetett mutatni egy-két digitálisan égre festett bőregeret.

Kilencévesen debütált színpadon, és tizenhét volt, amikor A rózsa nevében megismertük. A Tiszta románc, az Interjú a vámpírral, a Robin Hood, a tolvajok fejedelme, a Négykezes géppisztolyra (e kettőért a legrosszabb színészi alakítás Arany Málna díjára jelölték), a Rés a pajzson, a Ronda ügy és többtucatnyi veretes B film sztárja a Locarnói Filmfesztiválon elemezte színes múltját.

"A regény nyelvezete semmibe veszi a központozás szabályait, s ezzel egyfajta nyomasztó érzelmességgel itatódik át - részben elcsigázottság ez, részben téboly, ami gazdagon kifejezi a fiú hangulatát" - dicsérte pár hete a New York Times A fehér király című regényt. A könyv az elmúlt hónapokban szédítő külföldi sikereket aratott.

Page Hamilton az elmúlt héten először járt Magyarországon zenekarával, az 1989-ben alapított Helmettel, amely a maga páratlanul tömör zenéjével világszerte több ezer rockzenekarra gyakorolt komoly hatást az elmúlt két évtizedben - többek között olyan híresebb társaságokra is, mint a Therapy?, a Korn vagy a Linkin Park. Az idén negyvennyolc éves Hamilton különös figura: a 80-as évek elején dzsesszzenésznek tanult New Yorkban, aztán a noise irányába tapogatózott, hogy végül a 90-es évekbeli alternatív mezőny egyik legfontosabb figurájává váljon a Helmet élén. Július 1-jén szenvedélyesen és hazai színpadon alighanem sosem látott precizitással zúzott kilencven felejthetetlen percen át az A38 hajón, másnap pedig ragaszkodott hozzá, hogy elvigyék a Bartók Béla útra, hogy lefotóztathassa magát a kedvenc zeneszerzője nevével ékesített utcatábla alatt. Koncertje előtt lelkesen hadart a Narancsnak.

Régiónk voltaképpen egyetlen A kategóriás, meghívásos premierfesztiválja, az idén július 4-től 12-ig tartó Karlovy Vary-i versenyprogramjába iktatta A nyomozó című - az idei hazai szemlén is dúsan díjazott - filmjét. Ebből az alkalomból beszéltünk vele.