„Nem kihívást, munkát kerestem” - Carrie-Anne Moss színésznő

Film

A Mátrix sztárrá, a Memento még nagyobb sztárrá tette. Most egy robotos svéd sorozat nem kevésbé robotos amerikai remake-jében, az AMC-n futó Humansban látható. Telefonon beszélgettünk.

Magyar Narancs: Jó hasznát venné otthon, a háztartásában egy androidnak?

Carrie-Anne Moss: Nem hiszem, hogy jól kijönnénk. Szeretném, ha az otthonom mesterséges intelligenciától mentes maradna, noha a Humansben épp ez a szakterületem: egy tudóst játszom. Jelen pillanatban a mobiltelefonomban szabnám meg a határt, ameddig az okos gépek terén elmennék. Így is elég ádáz a helyzet, ha nem találom, menten pánikba esek. Nem tesz boldoggá a helyzet, de gyerekes anyaként állandó készenlétben vagyok, mert mi van, ha a gyerek iskolája keres. Nem örülök ennek a függésnek, de azért igyekszem együtt élni vele.

MN: Amikor kanadaiként az Egyesült Államokba ment munkát keresni, nem volt gond a munkavállalásból?

false

 

Fotó: Catherine Just/AMC

CAM: Olyan vízummal, amilyen nekem volt, teljesen legálisan dolgozhattam. Már a Modellügynökség című sorozatban játszottam, amikor megkaptam a zöld kártyát. Ez két évvel azután történt, hogy Los Angelesbe költöztem. A kártyát tízévente meg kellett újítani, de ma már amerikai vagyok, két éve kaptam meg az állampolgárságot. Los Angeles tele van külföldről jött színészekkel, európaiakkal, kanadaiakkal, ausztrálokkal és így tovább. Nagy a harc, sokan elhullanak a küzdelemben, csak a legkitartóbbak tudnak megkapaszkodni ebben az iparágban. Egy amerikai, ha nem jön be a színészet, bármi másba belefoghat, de egy külföl­di­nek ott a vízumkényszer.

MN: Sorozatszínészi pályafutása hajnalán David Hasselhoff legendás vízi mentős sorozatában, a Baywatchban is megfordult. Hogy jutott be?

CAM: Egyszerűen: elmentem a meghallgatásra.

 

MN: És meghozta a sorozat a remélt színészi kiteljesedést?

CAM: Abban az időben nem kihívást, sokkal inkább munkát kerestem. Madarat lehetett volna fogatni velem, annyira örültem, ha kaptam egy szerepet. Kezdőként, ha csörög a telefonod, és az ügy­nököd azzal keres, hogy megvan a szerep, annál nincs is nagyobb öröm. Hogy mit éreztem ezenkívül? Úgy emlékszem, élveztem a munkát, jó hecc volt.

MN: A Marvel-tévésorozatok világában ön játszotta el az első leszbikus figurát: a Jessica Jones ügyvédnője nem csinált titkot a szexualitásából. Ez is csak egy szerep volt, mint a többi, vagy azért több annál?

CAM: Ma már szerintem ez nem olyan nagy ügy, nézzen csak szét, a tévésorozatok telis-tele vannak a lehető legváltozatosabb szerepekkel. Persze értem én, hogy itt most egy másfajta elsőségről van szó, hiszen a tévésorozatok világán belül a Marvel-univerzumról beszélünk. Tudja, mit gondoltam a szerepről szakmailag? Hogy mennyire menő ez már!

MN: A világ legnagyobb titkolózóival dolgozott együtt: a mátrixos Wachowski testvérek és a Mementót is jegyző Christopher Nolan úgy őrzik a filmjeik titkait, mintha a világ sorsa függne tőlük.

CAM: Jó, de belülről ez azért máshogy fest. A munka során egyiküket sem úgy ismertem meg, mint valami titkolódzó csodabogarat. A Marvel-sorozatok körül jóval szigorúbb a titoktartás, mint, mondjuk, Nolannál vagy a Wachowski testvéreknél. Mondjuk, mit is mondhattam volna, ha valaki ki akarta volna szedni belőlem a nagy titkot? Mégis, hogy magyaráztam volna el röviden a Mementót vagy a Mátrixot? Ez maga a képtelenség.

MN: Könnyen megkapta a Memento és a Mátrix-trilógia női főszerepét?

CAM: A Mementót már a Mátrix után kaptam, Nolan filmjét a Mátrixnak köszönhetem. Trinity szerepét hat-hét meghallgatás után nyertem el, küzdelmes út vezetett odáig. A Mátrix után azzal viccelődtem, hogy míg a legtöbb színész azért hord napszemüveget, mert nem akarja, hogy lépten-nyomon felismerjék, engem épp fordítva, akkor ismertek fel a rajongók, ha rajtam volt a napszemüveg. Így, ha lementem a boltba, inkább nem vettem szemüveget.

MN: Nem félt, hogy beskatulyázzák?

CAM: Engem az is boldoggá tenne, ha világéletemben Trinityket kellene játszanom különböző kiszerelésben. Trinity egy erős, lenyűgöző nőalak – simán kiegyeztem volna azzal is, ha a Mátrix után csakis ilyen szerepeket kapok. Nagyon bírom az erős nőalakokat, Sigourney Weavert az Alien-filmekben és Jennifer Lawrence-t Az éhezők viadalában.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.