„Nem kihívást, munkát kerestem” - Carrie-Anne Moss színésznő

Film

A Mátrix sztárrá, a Memento még nagyobb sztárrá tette. Most egy robotos svéd sorozat nem kevésbé robotos amerikai remake-jében, az AMC-n futó Humansban látható. Telefonon beszélgettünk.

Magyar Narancs: Jó hasznát venné otthon, a háztartásában egy androidnak?

Carrie-Anne Moss: Nem hiszem, hogy jól kijönnénk. Szeretném, ha az otthonom mesterséges intelligenciától mentes maradna, noha a Humansben épp ez a szakterületem: egy tudóst játszom. Jelen pillanatban a mobiltelefonomban szabnám meg a határt, ameddig az okos gépek terén elmennék. Így is elég ádáz a helyzet, ha nem találom, menten pánikba esek. Nem tesz boldoggá a helyzet, de gyerekes anyaként állandó készenlétben vagyok, mert mi van, ha a gyerek iskolája keres. Nem örülök ennek a függésnek, de azért igyekszem együtt élni vele.

MN: Amikor kanadaiként az Egyesült Államokba ment munkát keresni, nem volt gond a munkavállalásból?

false

 

Fotó: Catherine Just/AMC

CAM: Olyan vízummal, amilyen nekem volt, teljesen legálisan dolgozhattam. Már a Modellügynökség című sorozatban játszottam, amikor megkaptam a zöld kártyát. Ez két évvel azután történt, hogy Los Angelesbe költöztem. A kártyát tízévente meg kellett újítani, de ma már amerikai vagyok, két éve kaptam meg az állampolgárságot. Los Angeles tele van külföldről jött színészekkel, európaiakkal, kanadaiakkal, ausztrálokkal és így tovább. Nagy a harc, sokan elhullanak a küzdelemben, csak a legkitartóbbak tudnak megkapaszkodni ebben az iparágban. Egy amerikai, ha nem jön be a színészet, bármi másba belefoghat, de egy külföl­di­nek ott a vízumkényszer.

MN: Sorozatszínészi pályafutása hajnalán David Hasselhoff legendás vízi mentős sorozatában, a Baywatchban is megfordult. Hogy jutott be?

CAM: Egyszerűen: elmentem a meghallgatásra.

 

MN: És meghozta a sorozat a remélt színészi kiteljesedést?

CAM: Abban az időben nem kihívást, sokkal inkább munkát kerestem. Madarat lehetett volna fogatni velem, annyira örültem, ha kaptam egy szerepet. Kezdőként, ha csörög a telefonod, és az ügy­nököd azzal keres, hogy megvan a szerep, annál nincs is nagyobb öröm. Hogy mit éreztem ezenkívül? Úgy emlékszem, élveztem a munkát, jó hecc volt.

MN: A Marvel-tévésorozatok világában ön játszotta el az első leszbikus figurát: a Jessica Jones ügyvédnője nem csinált titkot a szexualitásából. Ez is csak egy szerep volt, mint a többi, vagy azért több annál?

CAM: Ma már szerintem ez nem olyan nagy ügy, nézzen csak szét, a tévésorozatok telis-tele vannak a lehető legváltozatosabb szerepekkel. Persze értem én, hogy itt most egy másfajta elsőségről van szó, hiszen a tévésorozatok világán belül a Marvel-univerzumról beszélünk. Tudja, mit gondoltam a szerepről szakmailag? Hogy mennyire menő ez már!

MN: A világ legnagyobb titkolózóival dolgozott együtt: a mátrixos Wachowski testvérek és a Mementót is jegyző Christopher Nolan úgy őrzik a filmjeik titkait, mintha a világ sorsa függne tőlük.

CAM: Jó, de belülről ez azért máshogy fest. A munka során egyiküket sem úgy ismertem meg, mint valami titkolódzó csodabogarat. A Marvel-sorozatok körül jóval szigorúbb a titoktartás, mint, mondjuk, Nolannál vagy a Wachowski testvéreknél. Mondjuk, mit is mondhattam volna, ha valaki ki akarta volna szedni belőlem a nagy titkot? Mégis, hogy magyaráztam volna el röviden a Mementót vagy a Mátrixot? Ez maga a képtelenség.

MN: Könnyen megkapta a Memento és a Mátrix-trilógia női főszerepét?

CAM: A Mementót már a Mátrix után kaptam, Nolan filmjét a Mátrixnak köszönhetem. Trinity szerepét hat-hét meghallgatás után nyertem el, küzdelmes út vezetett odáig. A Mátrix után azzal viccelődtem, hogy míg a legtöbb színész azért hord napszemüveget, mert nem akarja, hogy lépten-nyomon felismerjék, engem épp fordítva, akkor ismertek fel a rajongók, ha rajtam volt a napszemüveg. Így, ha lementem a boltba, inkább nem vettem szemüveget.

MN: Nem félt, hogy beskatulyázzák?

CAM: Engem az is boldoggá tenne, ha világéletemben Trinityket kellene játszanom különböző kiszerelésben. Trinity egy erős, lenyűgöző nőalak – simán kiegyeztem volna azzal is, ha a Mátrix után csakis ilyen szerepeket kapok. Nagyon bírom az erős nőalakokat, Sigourney Weavert az Alien-filmekben és Jennifer Lawrence-t Az éhezők viadalában.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.