„Nem kihívást, munkát kerestem” - Carrie-Anne Moss színésznő

Film

A Mátrix sztárrá, a Memento még nagyobb sztárrá tette. Most egy robotos svéd sorozat nem kevésbé robotos amerikai remake-jében, az AMC-n futó Humansban látható. Telefonon beszélgettünk.

Magyar Narancs: Jó hasznát venné otthon, a háztartásában egy androidnak?

Carrie-Anne Moss: Nem hiszem, hogy jól kijönnénk. Szeretném, ha az otthonom mesterséges intelligenciától mentes maradna, noha a Humansben épp ez a szakterületem: egy tudóst játszom. Jelen pillanatban a mobiltelefonomban szabnám meg a határt, ameddig az okos gépek terén elmennék. Így is elég ádáz a helyzet, ha nem találom, menten pánikba esek. Nem tesz boldoggá a helyzet, de gyerekes anyaként állandó készenlétben vagyok, mert mi van, ha a gyerek iskolája keres. Nem örülök ennek a függésnek, de azért igyekszem együtt élni vele.

MN: Amikor kanadaiként az Egyesült Államokba ment munkát keresni, nem volt gond a munkavállalásból?

false

 

Fotó: Catherine Just/AMC

CAM: Olyan vízummal, amilyen nekem volt, teljesen legálisan dolgozhattam. Már a Modellügynökség című sorozatban játszottam, amikor megkaptam a zöld kártyát. Ez két évvel azután történt, hogy Los Angelesbe költöztem. A kártyát tízévente meg kellett újítani, de ma már amerikai vagyok, két éve kaptam meg az állampolgárságot. Los Angeles tele van külföldről jött színészekkel, európaiakkal, kanadaiakkal, ausztrálokkal és így tovább. Nagy a harc, sokan elhullanak a küzdelemben, csak a legkitartóbbak tudnak megkapaszkodni ebben az iparágban. Egy amerikai, ha nem jön be a színészet, bármi másba belefoghat, de egy külföl­di­nek ott a vízumkényszer.

MN: Sorozatszínészi pályafutása hajnalán David Hasselhoff legendás vízi mentős sorozatában, a Baywatchban is megfordult. Hogy jutott be?

CAM: Egyszerűen: elmentem a meghallgatásra.

 

MN: És meghozta a sorozat a remélt színészi kiteljesedést?

CAM: Abban az időben nem kihívást, sokkal inkább munkát kerestem. Madarat lehetett volna fogatni velem, annyira örültem, ha kaptam egy szerepet. Kezdőként, ha csörög a telefonod, és az ügy­nököd azzal keres, hogy megvan a szerep, annál nincs is nagyobb öröm. Hogy mit éreztem ezenkívül? Úgy emlékszem, élveztem a munkát, jó hecc volt.

MN: A Marvel-tévésorozatok világában ön játszotta el az első leszbikus figurát: a Jessica Jones ügyvédnője nem csinált titkot a szexualitásából. Ez is csak egy szerep volt, mint a többi, vagy azért több annál?

CAM: Ma már szerintem ez nem olyan nagy ügy, nézzen csak szét, a tévésorozatok telis-tele vannak a lehető legváltozatosabb szerepekkel. Persze értem én, hogy itt most egy másfajta elsőségről van szó, hiszen a tévésorozatok világán belül a Marvel-univerzumról beszélünk. Tudja, mit gondoltam a szerepről szakmailag? Hogy mennyire menő ez már!

MN: A világ legnagyobb titkolózóival dolgozott együtt: a mátrixos Wachowski testvérek és a Mementót is jegyző Christopher Nolan úgy őrzik a filmjeik titkait, mintha a világ sorsa függne tőlük.

CAM: Jó, de belülről ez azért máshogy fest. A munka során egyiküket sem úgy ismertem meg, mint valami titkolódzó csodabogarat. A Marvel-sorozatok körül jóval szigorúbb a titoktartás, mint, mondjuk, Nolannál vagy a Wachowski testvéreknél. Mondjuk, mit is mondhattam volna, ha valaki ki akarta volna szedni belőlem a nagy titkot? Mégis, hogy magyaráztam volna el röviden a Mementót vagy a Mátrixot? Ez maga a képtelenség.

MN: Könnyen megkapta a Memento és a Mátrix-trilógia női főszerepét?

CAM: A Mementót már a Mátrix után kaptam, Nolan filmjét a Mátrixnak köszönhetem. Trinity szerepét hat-hét meghallgatás után nyertem el, küzdelmes út vezetett odáig. A Mátrix után azzal viccelődtem, hogy míg a legtöbb színész azért hord napszemüveget, mert nem akarja, hogy lépten-nyomon felismerjék, engem épp fordítva, akkor ismertek fel a rajongók, ha rajtam volt a napszemüveg. Így, ha lementem a boltba, inkább nem vettem szemüveget.

MN: Nem félt, hogy beskatulyázzák?

CAM: Engem az is boldoggá tenne, ha világéletemben Trinityket kellene játszanom különböző kiszerelésben. Trinity egy erős, lenyűgöző nőalak – simán kiegyeztem volna azzal is, ha a Mátrix után csakis ilyen szerepeket kapok. Nagyon bírom az erős nőalakokat, Sigourney Weavert az Alien-filmekben és Jennifer Lawrence-t Az éhezők viadalában.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.