Interjú

„Nem szabad feladnunk”

Sandra Maischberger újságíró, producer

Film

Leni Riefenstahl nemcsak Hitler kedvenc rendezője, de propagandafilmjeinek alkotója is volt, aki haláláig ragaszkodott ahhoz, hogy nem tudott a II. világháború német rémtetteiről. A Riefenstahl című új dokumentumfilm bemutatójára érkezett Budapestre a mű producere, Sandra Maischberger német televíziós újságíró, Európa egyik legbefolyásosabb médiaszemélyisége.

Pályája során írt interjúkötetet Helmut Schmidttel, több tévéműsor házigazdája volt, 2003 óta pedig saját nevét viselő talk show-t vezet a német közszolgálati Das Erste csatornán, ahol a legfontosabb vezetőkkel, a kulturális és politikai élet meghatározó alakjaival készít interjúkat, s ő vezette az idei kampány csúcspontjának számító Scholz–Merz-vitát is. Riefenstahl művészetéről és megítéléséről, a német választásokról és arról is kérdeztük, hogy eljutnak-e hozzá is a magyar propaganda hírei Németország bukásáról.

*

Magyar Narancs: 2002-ben, egy évvel a halála előtt készített interjút Leni Riefenstahllal. Mi volt a benyomása róla?

Sandra Maischberger: Igazi díva volt. A házába hívott minket, ahol mindent előkészítettünk a beszélgetéshez. Egyszer csak megjelent a lépcső tetején, körülnézett, várt egy percet, majd jelentőségteljesen levonult. Aztán gyakorlatilag egyetlen kérdésre sem válaszolt. Persze mindenre felelt valamit, de a kétnapos interjú után is az volt az érzésem, hogy nem mondja el a teljes igazságot az életéről. Szóval anélkül kellett távoznom, hogy valójában megérthettem volna őt.

MN: Hogyan szerezték meg a 700 dobozból álló hagyatékát, amelyen a dokumentumfilmjük alapszik?

SM: Véletlenül elsők között értesültem róla, hogy a férje meghalt. Tudtam, hogy a háza, ahol az interjú alatt jártam, tele van értékes filmekkel, képekkel és iratokkal, úgyhogy mindenképpen szerettem volna hozzájutni ezekhez, amíg még egyben vannak. Néhány hónap alatt sikerrel is jártam, és megszereztem a jogokat: mi nyithattuk ki először ezt a közel 700 dobozból álló hagyatékot. Évekbe került, amíg a levéltári szakértőkből álló csapatommal az anyag mélyére ástunk. Ezután jött a képbe Andres Veiel rendező, akit felkértünk, hogy készítsen dokumentumfilmet Riefenstahlról.

MN: Róla legtöbbünknek nagy hatású propagandafilmjei, a kétrészes Olimpia, vagy éppen Az akarat diadala jut eszünkbe. Ő azonban a dokumentumfilmben azt állítja, ha valaki meg akarja érteni őt, nézze meg az 1932-es Kék fény című drámáját, amelyet Balázs Bélával készített, és a főszerepet is ő játszotta.

SM: A Kék fény egy számkivetett nőről szól, aki harmóniában él a természettel, de meg kell halnia, mert nem akarja elárulni az eszméit. Leni Riefenstahl azt szerette volna, hogy őt is így lássák: mint valakit, akit mindössze a tiszta szépség vonzott – ám az ördögi erők kivetették rá a hálójukat. Ha ugyanis nem így tekintünk rá, akkor egy olyan személynek látszik, aki az emberiség történetének egyik legbrutálisabb rezsimjét szolgálta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.