Interjú

„Nem szabad feladnunk”

Sandra Maischberger újságíró, producer

Film

Leni Riefenstahl nemcsak Hitler kedvenc rendezője, de propagandafilmjeinek alkotója is volt, aki haláláig ragaszkodott ahhoz, hogy nem tudott a II. világháború német rémtetteiről. A Riefenstahl című új dokumentumfilm bemutatójára érkezett Budapestre a mű producere, Sandra Maischberger német televíziós újságíró, Európa egyik legbefolyásosabb médiaszemélyisége.

Pályája során írt interjúkötetet Helmut Schmidttel, több tévéműsor házigazdája volt, 2003 óta pedig saját nevét viselő talk show-t vezet a német közszolgálati Das Erste csatornán, ahol a legfontosabb vezetőkkel, a kulturális és politikai élet meghatározó alakjaival készít interjúkat, s ő vezette az idei kampány csúcspontjának számító Scholz–Merz-vitát is. Riefenstahl művészetéről és megítéléséről, a német választásokról és arról is kérdeztük, hogy eljutnak-e hozzá is a magyar propaganda hírei Németország bukásáról.

*

Magyar Narancs: 2002-ben, egy évvel a halála előtt készített interjút Leni Riefenstahllal. Mi volt a benyomása róla?

Sandra Maischberger: Igazi díva volt. A házába hívott minket, ahol mindent előkészítettünk a beszélgetéshez. Egyszer csak megjelent a lépcső tetején, körülnézett, várt egy percet, majd jelentőségteljesen levonult. Aztán gyakorlatilag egyetlen kérdésre sem válaszolt. Persze mindenre felelt valamit, de a kétnapos interjú után is az volt az érzésem, hogy nem mondja el a teljes igazságot az életéről. Szóval anélkül kellett távoznom, hogy valójában megérthettem volna őt.

MN: Hogyan szerezték meg a 700 dobozból álló hagyatékát, amelyen a dokumentumfilmjük alapszik?

SM: Véletlenül elsők között értesültem róla, hogy a férje meghalt. Tudtam, hogy a háza, ahol az interjú alatt jártam, tele van értékes filmekkel, képekkel és iratokkal, úgyhogy mindenképpen szerettem volna hozzájutni ezekhez, amíg még egyben vannak. Néhány hónap alatt sikerrel is jártam, és megszereztem a jogokat: mi nyithattuk ki először ezt a közel 700 dobozból álló hagyatékot. Évekbe került, amíg a levéltári szakértőkből álló csapatommal az anyag mélyére ástunk. Ezután jött a képbe Andres Veiel rendező, akit felkértünk, hogy készítsen dokumentumfilmet Riefenstahlról.

MN: Róla legtöbbünknek nagy hatású propagandafilmjei, a kétrészes Olimpia, vagy éppen Az akarat diadala jut eszünkbe. Ő azonban a dokumentumfilmben azt állítja, ha valaki meg akarja érteni őt, nézze meg az 1932-es Kék fény című drámáját, amelyet Balázs Bélával készített, és a főszerepet is ő játszotta.

SM: A Kék fény egy számkivetett nőről szól, aki harmóniában él a természettel, de meg kell halnia, mert nem akarja elárulni az eszméit. Leni Riefenstahl azt szerette volna, hogy őt is így lássák: mint valakit, akit mindössze a tiszta szépség vonzott – ám az ördögi erők kivetették rá a hálójukat. Ha ugyanis nem így tekintünk rá, akkor egy olyan személynek látszik, aki az emberiség történetének egyik legbrutálisabb rezsimjét szolgálta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.