DVD

Cinikus, mint a bűn - Brad Pitt gengszterkedik

  • - kg -
  • 2013. április 19.

Film

Két bérgyilkos beszélget egymással: James Gandolfini az egyik, Brad Pitt a másik. Gandolfini küszöbön álló válásáról nyomja a sódert egy érző férfiember rezignáltságával, és azzal az életbölcsességgel, mely felhatalmazza az embert, hogy a társadalmi elvárásokkal dacolva borravaló nélkül engedje útjára az ágyából kikászálódott kurvát. S bár a melót Gandolfini sanyarú helyzetére való tekintettel visszamondja (és nem is tér vissza a Pitt köré épített történetbe), oly jó étvággyal hajtja le a sörét, hogy azt Szindbád is megirigyelhetné. Hál' istennek, velős csont nem kerül az asztalra, meg aztán nem is lenne tanácsos Krúdyt ebbe a társaságba belerángatni, mely csak úgy hemzseg az olyan filmes alakoktól, akiket minden hosszan elnyújtott maffiatársalgás alkalmával kínos kötelességünk felidézni.


 

Nagyjából ugyanaz a baj George V. Higgins Cogan's Trade című regényének (1974-ben került a boltokba) feldolgozásával, mint a John Carter-történetek tavalyi adaptációjával: mire hivatalosan is megfilmesítették őket, mások már nem hivatalosan rég lenyúlták az örökség értékesebb tételeit: a maffia megeredt nyelvű kisegzisztenciáit, az ölés mesterségének mindennapos nyűgeit és így tovább - filmcímek a szerkesztőségben. De mert kell valami, ami még sosem volt, és a vámpírok műfajidegenek, miközben kicsiben megy a gengszterkedés, a háttérből Obama és McCain választási szótépése folyik, Pitt pedig a végén mint az alvilág Taki bácsija, csak arcunkba mondja a bebiflázott lényeget: "America isn't a country; it's a business." Mondhatott volna Hollywoodot is.

Ölni kíméletesen; forgalmazza a Pro Video

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”