A jelenlegi civilizáció összeomlása után, annak romjain játszódó, első ránézésre sztorinak tűnő eseménysorozatban a magányos hős kedves verdáját eltulajdonítják gaz gengszterek. ' a nyomukba ered, oldalán az egyik rosszéletű sebesülten sorsára hagyott öccsével, hogy visszaszerezzék a járgányt. A végén leszámolás van.
Felületesen nézve egy primitív és perverz akciófilmet látunk, ostoba fordulatokkal, nevetségesen egysíkú színészi játékkal, értelmetlen öldökléssel és hülyeségig menően abszurd végepoénnal. De vegyük észre a finom csúsztatásokat! Azt a sok, röhejesen mesterkélt macsóságot, azt a feltűnő mennyiségben alkalmazott műkoszt, műverejtéket, műsebhelyet, amibe mindenki öltöztetve van! (Nem is beszélve az egyik főhős fogaira applikált ipari mennyiségű fekete fogkőről.) Vegyük észre a szellemesen alkalmazott véletlendramaturgiát! Ahogy az eseményeket nem valami belső logika irányítja, hanem kizárólag az egészen képtelen vakvéletlen, amit persze a gyakorlott néző mégis világosan lát előre. A nyilván tudatosan döcögő dramaturgiát. Értékeljük a két főhős, Guy Pearce és Robert Pattinson mimikai különbözőségét! Előzőnek összesen egy arckifejezése van, amit iszonyú összpontosítással sikerül minden helyzetben megőriznie, míg utóbbi 5 másodpercenként újabb grimaszba rándítja az ábrázatát, mert így szokták ezt a nagyok is, ha valami hendikepes figurát alakítanak. És hát a jövő, amelyben ember embernek farkasa - nos, az is megvolt már ezerszer. A mutatvány sikerült: a mű maradéktalanul élvezhető posztmodern paródiaként.
Forgalmazza a Vertigo Média
