Film

Országúti bosszú

  • 2014. szeptember 1.

Film

A jelenlegi civilizáció összeomlása után, annak romjain játszódó, első ránézésre sztorinak tűnő eseménysorozatban a magányos hős kedves verdáját eltulajdonítják gaz gengszterek. ' a nyomukba ered, oldalán az egyik rosszéletű sebesülten sorsára hagyott öccsével, hogy visszaszerezzék a járgányt. A végén leszámolás van.

Felületesen nézve egy primitív és perverz akciófilmet látunk, ostoba fordulatokkal, nevetségesen egysíkú színészi játékkal, értelmetlen öldökléssel és hülyeségig menően abszurd végepoénnal. De vegyük észre a finom csúsztatásokat! Azt a sok, röhejesen mesterkélt macsóságot, azt a feltűnő mennyiségben alkalmazott műkoszt, műverejtéket, műsebhelyet, amibe mindenki öltöztetve van! (Nem is beszélve az egyik főhős fogaira applikált ipari mennyiségű fekete fogkőről.) Vegyük észre a szellemesen alkalmazott véletlendramaturgiát! Ahogy az eseményeket nem valami belső logika irányítja, hanem kizárólag az egészen képtelen vakvéletlen, amit persze a gyakorlott néző mégis világosan lát előre. A nyilván tudatosan döcögő dramaturgiát. Értékeljük a két főhős, Guy Pearce és Robert Pattinson mimikai különbözőségét! Előzőnek összesen egy arckifejezése van, amit iszonyú összpontosítással sikerül minden helyzetben megőriznie, míg utóbbi 5 másodpercenként újabb grimaszba rándítja az ábrázatát, mert így szokták ezt a nagyok is, ha valami hendikepes figurát alakítanak. És hát a jövő, amelyben ember embernek farkasa - nos, az is megvolt már ezerszer. A mutatvány sikerült: a mű maradéktalanul élvezhető posztmodern paródiaként.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”