Film

Pacskovszky József: A tökéletes gyilkos

Film

Fiúgyermeket Napóleonnak keresztelni, hadihajót „Elsüllyeszthetetlen”-nek nevezni és filmcímben a „tökéletes” jelzőt alkalmazni nem tanácsos, mert a név- és címadás terén a hübrisz köztudomás szerint könnyen megbosszulhatja magát. Most Pacskovszky József krimije is igazolja ezt az általános érvényű igazságot, hiszen A tökéletes gyilkos a tökélytől távol, leginkább az „egyszer nézhető” és az „akaratlanul megmosolyogtató” szélső értékei között oszcillál, határozottan többet időzve az utóbbi minőség körül.

De kezdjük mégis a film erényeivel, melyek sorában az első hely okvetlenül László Zsolt létezését illeti. Mondhatnánk akár alakítást is, ám a főszereplő, a sokat szenvedett és intenzív lelki életet élő rendőrnyomozó figurája elsősorban László Zsolt színpadon, filmen és alkalmasint civilben szorgalmasan összeélt, középkorú férfiarcának köszönheti a létezés illúzióját. Barázdák, redők és árnyékok, az öregedés és a szexus egymással összeérő markáns jegyei uralják a színész arcvonásait, és László mindehhez még mesterséges mélyítést nem igénylő orgánumot és izmos-inas fizikumot is hozott magával. A lehetetlen nevű Kamenár rendőrkollégái is szorgalmasan dolgoznak: a snájdig Szabó Kimmel Tamás ágyékvonalat, Szabó Győző némi kis színészi ambíciót villant, s helyből hiteles Nagypál Gábor roma nyomozója is. (Alighanem Karácsonyi Zoltán is jó figura lehetne, de neki végül csak egy értelmezhetetlenül a semmibe futó snitt és egy szerepnév jutott.) No, és Kálid Artúrnak is könnyű elhinnünk a zakóban is erőteljes kiállású török „üzletembert”.

Az alkotók által izgalmasnak remélt történet azonban közhelyes és suta, paneljei kétfélék: tízezredszer látottak vagy átgondolatlanul eredetieskedők. (Ilyen egyébiránt Bacsó Kristóf filmzenéje is: ahol épp nem mintakönyv után dolgozik a komponista, ott munkája rögtön tolakodónak hat, például a cimbalomfutamok öntetszelgésével.) A krimi középponti főelemeként azonosítható, roppant vegyes összetételű vonzalmat pedig, melyet Kamenár a gyanúsított bakfislány, Petra iránt táplál (és viszont), sajnos, a nézői empátia csúcsra járatásával sem lehetséges komolyan venni. Jórészt, habár korántsem kizárólagosan azért nem, mert Hőrich Nóra Lili játéka jóval visszafogottabb intenzitású, mint László Zsolté, és e zavaró kettősséget csak tovább fokozza a tény, hogy Petrát Majsai-Nyilas Tünde szink­ron­hangján halljuk megszólalni. A rossz útra tévedt, de jobb sorsra érdemes leányzó megszólalásai így majdnem annyira mesterkéltnek és hamisnak bizonyulnak, mint a Magyarországon játszódó krimibe 3 (azaz három) vonalon is bekéredzkedő apácatematika.

Végezetül egy apróság. Régen az alkotók a poénok lelövését, a történetek kisebb-nagyobb titkainak óvatlan kifecsegését a filmkritika szakmányban dolgozó kisiparosaira meg az internetes kommentelés mezei hadaira hagyták. A jelek szerint ma már ez a feladat sem maradhat külsősökre: a profik elintézik ezt is, rögtön a film plakátján.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.