Magyar Narancs: 1986-ban azért kezdte látogatni a történeti Jézust kutató amerikai Jesus Seminar üléseit, mert épp egy Jézusról szóló filmet tervezett. Hogyan fogadták a teológusok sorába tévedt filmrendezőt?
| ||
Paul Verhoeven: Elfogadtak, mert kíváncsiak voltak, hogyan viszonyul egy narratívák létrehozásában jártas személy egy olyan, számos helyen ugyancsak fiktív narratívákból építkező műhöz, mint az Újszövetség. Persze ettől még én voltam a kakukktojás, de 5-6 év elteltével kezdtek a sajátjuknak tekinteni, még ha gyakran nem is értettek egyet azzal, amit az Újszövetségből leszűrtem.
| | ||
MN: Miért, mit szűrt le?
| ||
PV: 15 év munkáját követően a szeminárium, mely azt tűzte ki célul, hogy megtalálja a történeti Jézust, arra a következtetésre jutott, hogy Jézus pontosan az a személy volt, amilyennek az induláskor elképzelték: nem volt apokaliptikus, nem várta a világvégét, ahogy isteni közbeavatkozásra sem számított. A szeminárium szerint ennek épp az ellenkezője helytálló. Szerintük Jézus cinikus bölcs volt, abban az értelemben, mint például Diogenész, és Isten országát, melynek az eljövetelét hirdette, nem egy kézzelfogható világnak látta, amit az ember a saját szemével is megtapasztalhat. Ezzel szemben én szilárdan hiszem, hogy Jézus igenis hitt az isteni beavatkozásban, abban, hogy a sikeres ördögűzései s az ezekből eredő gyógyulások Isten országának elérkezését jelentik, melyben ő lesz Isten földi helytartója. És mellette, királyi székekben ott ül majd a tizenkét tanítvány, és ítéletet tartanak Izrael tizenkét törzse felett, melyek közül Jézus idejében egyébként már csak kettő létezett. Jézus azonban tévedett.
MN: Ha elkészül a filmje, bizonyára sokakat megbotránkoztatott volna.
| ||
PV: Magam is így gondolom, hiszen megfosztottam volna Jézust az "isteni" vonásaitól. Így szerepel a könyvemben is: nem több és nem kevesebb egy hús-vér embernél, aki ráadásul az élete vége felé lázadó lett - így vélekedtek a rómaiak is, akik azzal vádolták, hogy a zsidók királyának adja ki magát, és ezért feszítették keresztre. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Jézus elfogásakor a tanítványok kardot ragadtak, és többen meg is sérültek az összetűzésben. Ezt megelőzően pedig Jézus megparancsolta a követőinek, hogy ruhájuk árából kardot vegyenek.
MN: Ki játszotta volna a filmjében Jézust?
PV: 1986-ban, amikor elkezdtem látogatni a szemináriumot, Daniel Day-Lewisra esett a választásom. Sajnos ma már túl öreg lenne a szerepre. A maiak közül James Francót vagy Ryan Goslingot tudnám elképzelni. De az is lehet, hogy Hollywood sosem finanszírozna egy ilyen filmet. Túlságosan is botrányszagú a dolog. Csakis európai vagy talán arab finanszírozásban valósulhatna meg a film.
| ||
MN: A Jézus-film nem jött össze, de egymás után forgatta a hollywoodi kasszasikereket. Mindeközben a történeti Jézusról értekezett a szemináriumban?
PV: Amikor először látogattam el a szemináriumba, épp a Robotzsaru előkészületeinél tartottam. Az első szemináriumi dolgozataimat pedig 1988 nyarán írtam, miközben Az emlékmást készítettem Mexikóban. 1986 lés 2000 között hat filmet készítettem, s mindeközben folyamatosan látogattam a szemináriumot is, évente akár kétszer is. Mielőtt az USA-ba jöttem, egyetlen könyvet olvastam Jézusról. 2000-re a könyvek száma megközelítette az ezret is.
MN: A filmjeiben is megmutatkozott a Jézus iránti, egyre növekvő érdeklődése?
PV: Nem hinném. De mindig is voltak "keresztény" elemek a filmjeimben, például A negyedik férfi című holland munkámban, de a Robotzsaruban is. Gondoljon csak a főszereplő rendőr robottestben való feltámadására vagy az utolsó jelenetek egyikére, amikor a vízen jár! A Futás az életért pedig az irgalmas szamaritánus példázatára emlékeztethet.
| ||
MN: Azt írja, hogy ha egy újszövetségbeli jelenetet csak úgy tudna filmre vinni, hogy ahhoz speciális effektekhez kellene folyamodnia, akkor az annyit jelent, hogy az adott jelenet soha nem játszódhatott le. Nem tűnik valami megbízhatónak a módszere.
| ||
PV: Nem kevésbé félrevezető, mint maguk az evangéliumok. Nekem mint tudománytisztelő embernek (Verhoeven matematikus végzettségű - K. G.) nem lehet kétséges, hogy bizonyos dolgok fizikailag nem megvalósíthatók. Ha egy film mégis ilyesmiket mutat, mondjuk az Avatar vagy A Gyűrűk ura, mindenkinek világos, hogy a készítők trükköket alkalmaztak. Miért is ne alkalmazhatnánk ezt a tesztet az evangéliumokra is? Annak megállapítására, hogy mi az, ami egész biztosan nem történhetett meg. Az például hogy Jézus vízen járt, feltámadt vagy - mint azt Mel Gibson horrorfilmje, A Passió is megmutatta - meggyógyította a szolgát, akinek levágták a fülét Jézus elfogatásakor.
MN: Brecht és Hitchcock is feltűnik az ön Jézus-értelmezésében.
PV: Brecht megvetette az azonosulást, úgy érezte, kizárólag a közönség manipulálására szolgál. Jézus annyiban brechti, amennyiben a példázatai kerülik a szereplőkkel való azonosulást. Egy Hitchcock-filmben a néző Cary Granttel vagy James Stewarttal azonosul, de Jézus nem így beszéli el a példázatait, ő nem akarja, hogy azonosulj a főszereplővel. Teljesen semleges nézőpontot használ. Mint ahogy a könyvben is írom, olyan ez az alapállás, mint egy totálkép valamelyik korai Chaplin-filmben.
| ||
MN: Volt, aki megcáfolta a könyvében leírtakat?
PV: Ahhoz túlságosan is keveset tudunk Jézusról, hogy bármire rámondhassuk, hogy helyes vagy téves. De ahogy az borítékolható volt, a keresztény teológusok siettek elutasítani a könyvemet. Még Hollandiában is, noha a hazám még évekkel ezelőtt egy liberális, szekularizált országnak számított.
