Magyar Narancs: Westernfilmbe illő az a családi ranch, ahol T. S. Spivet éldegél. Westernben mit szeret?
Jean-Pierre Jeunet: A spagettit. Sergio Leonét természetesen. A Volt egyszer egy vadnyugat örök kedvencem. 17 évesen láttam, utána napokig transzban voltam. Amikor Claudia Cardinale leszáll a vonatról – az a kameramozgás mindig elérzékenyít. Na meg persze a legyes jelenet.
MN: Helena Bonham Carter hogy került a filmjébe?
JPJ: Kint voltam a Harcosok klubja forgatásán, innen ismerem Helenát. A jégbarlangos jelenetet forgatták éppen. Fincher hívott meg. Szegény, eléggé megszenvedte az Alien harmadik részét. Amikor megtudta, hogy én rendezem a negyediket, azt tanácsolta: meneküljek!
| ||
MN: De ön maradt. Elég nagy sci-fi rajongó hírében áll…
JPJ: Bírom a sci-fit, de a fantasyt nem annyira. Mekkora baromság már A gyűrűk ura sztorija. Jaj, hol a gyűrűm? Na ne már! Az Alien sokkal inkább a kedvemre volt.
MN: Mire a legbüszkébb az Alien 4-ben?
JPJ: A víz alatti jelenetre. Az csak az én találmányom.
| ||
MN: A Star Wars bejön?
JPJ: Nem szeretem. Nem valami új keletű ellenszenvről van szó, már a kezdetektől így voltam vele. Nem az én műfajom. Kínos volt, mert összefutottam George Lucasszal a Skywalker Ranchon. Ő is az ebédlőben álldogált a sorban, én is. Bemutattak minket egymásnak. Én meg ott álltam, és az istennek sem tudtam kipréselni magamból, hogy ó, igen, a Star Wars, mekkora rajongója vagyok!
MN: Mit keresett Lucas birodalmában?
JPJ: A környéken jártam, gondoltam, beugrom. A Pixar hívott, hogy tartsak egy mesterkurzust.
MN: Melyik a kedvenc Pixar-filmje?
JPJ: Azt hiszem, a Toy Story 3.
| ||
MN: Sokáig küzdött a Pi élete adaptálásával – végül Ang Lee csinálta meg. Tetszett a film?
JPJ: A technikai része, a CGI-tigris tengeri hánykódása nagyon. De a film eleje és vége copy-paste technikával készült, szolgaian hű másolata a könyvnek. Én igazi adaptációt készítettem volna. Ezernyi rajzot készítettem – ha a stúdió áldását adja, egyszer fel akarom rakni az összeset a netre.
MN: Gyűjti a filmes relikviákat?
JPJ: Hogyne. A saját nagyságom előtt tisztelegve az irodám tele van a cuccaimmal. Jó, azért van más is. Carné és Prévert klasszikusából, a Szerelmek városából is sok mindenem van. Carné a legkedvesebb rendezőm. Rengeteg díszletfestményem van Alexandre Traunertől (Trauner Sándor, Carné díszlettervezője – a szerk.); Az éjszaka kapui, Külvárosi szálloda, Mire megvirrad – mindből van festményem. Amikor Párizsban kiállítást rendeztek, kölcsönadtam a kollekciómat a múzeumnak.
| ||
MN: Árverésen szerzi be a kincseit?
JPJ: Galériákban, interneten, árveréseken. Nemrég a teljes Trauner-archívum a piacra került. Meg akartam venni, de csak egy-két darabra futotta. Dúsgazdag vásárlókkal együtt licitáltam – tudja, a katari telefonokkal nem lehet versenyre kelni. Nem nagyon érdekelte őket, mit vesznek, nekik ez csak befektetés volt. Nem keresek rosszul, de velük nem tudtam versenyezni.
| ||
MN: Tim Burton, Wes Anderson – az amerikai térfélről hozzájuk szokták hasonlítani. Jó referenciák?
JPJ: Tim Burtont nagyra tartom. Ott voltam, amikor Párizsban megnyitották a kiállítását. Fel akartam dobni egy-két viccel, de mivel gyenge az angolom, politikailag nagyon inkorrekt dolgok jöttek ki a számon. Szegények, kínosan mosolyogtak. Wes Anderson? Az ő humorát nem értem. A feleségem amerikai, ő a térdét csapkodva röhög a filmjein.
MN: Lesz Amélie 2?
JPJ: Az igazi klisé az lenne, ha a folytatásban, ami nem lesz, a gonosz Amélie térne vissza. Szerencsére mások megcsinálták, mert a Vilaine című film egy az egyben az Amélie koppintása. A plakáttól a filmig minden. Simán beperelhettem volna őket.
| ||
MN: Az utóbbi idők legjobb francia tévésorozata a Visszajárók volt. Egyetért?
JPJ: Nem szeretem a zombikat. Realisztikus zombik? Ugyan már! Zombi nélkül sem rajongok a realista francia filmekért. Inkább a National Geographicot nézem.
Jean-Pierre Jeunet-vel készített korábbi interjúnk itt olvasható.
