tévésmaci

Rókacirok

  • tévésmaci
  • 2021. szeptember 29.

Film

Amikor Sztupa és Troché szemet vetettek a szolgáltató szektorra, gondos piackutatást végeztek, de a kezdősebességet mégis a folyvást adomázó Ómafa adta meg.

Hol vannak már a régi, bajszos, szemüveges, colstokos, tintaceruzás szakik, kezdte. Troché arra gondolt, hogy ez hülye. Sztupa látta, hogy arra gondol, és hajlott igazat adni neki, de azt is tudta, hogy Ómafa az efféle metakommunikációt egyértelmű biztatásnak tekinti, hát igyekezett semmilyen pofát vágni – nem volt ember még e bolygón, akinek ez ment volna (egyszer egy lónak állítólag sikerült). A múltkor is fetyelőt kellett hívnom, azt hiszitek, találtam? Tűvé tettem a hirdetéseket, s alig volt pár telefonszám. Ahol felveszik, azt mondja a csávó, hogy a főmérnök úr két hét múlva tud kiszállni a felmérésre. Mi van? Jött is valami gyerek, nyakkendőben meg pulóverben (rajta a fetyelőcég emblémája). Rám se néz, és azt mondja, hogy ezt itt (mit, kérdem) egészben fel kell fetyelni, és a szívócső is cserére megy, de szerinte a fészekbélelést sem halogathatom sokáig, mert a végén elég sokba lesz. Japán (nyakkendő ide vagy oda, két pével mondta, direkt figyeltem) algapéppel bélelünk. Algapéppel, baszki. Mondja, hogy áprilisra el is tudják vállalni, mert az ilyen kisebb munkákat nagyon nehéz bepasszítani, csak mert régi ügyfél vagyok (soha semmi dolgunk nem volt egymással), mégis erőszakot tesznek a schedulén. Mondom neki, melyik áprilisban, mert most július van, ember. Ja, mondja erre, igen, ez a rohadt meleg, egyre melegebbek a nyarak, baj lesz ebből is. Nem baj, majd felfetyelitek, és kibélelitek mikroszálas algapürével – ezt persze csak gondoltam. Most meg itt panaszkodok, s pergetem a naptárt, a jövő héten már augusztus, van remény, de azért közben hívogatom a másik három fetyelőt, hátha felveszik. Vége, kérdezte Troché. Ómafa sokatmondóan széttárta a karját, mikor van ennek vége, asszed’, hogy áprilisban, dehogy, akkor majd évi rendszeres kontroll kell, vagy az isten tudja, az ilyesminek sosincs vége. Fetyelni lehet egy életen át, vagy­is fetyeltetni. És mi van akkor, ha hagyod a csudába az egészet, kérdezte Sztupa. Ha mindenki hagyja a csudába az egészet? Az sem jó, akkor le kell fetyelni az egészet, s minden kezdődik elölről. Rá se ránts, Ómafa, beszéljünk másról, mondta Troché, Ómafa pedig elmesélte nekik a Holdon lovagoló indiánok vendégeskedését. Három napig maradtak a szégyentelenek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.