tévésmaci

Rókacirok

  • tévésmaci
  • 2021. szeptember 29.

Film

Amikor Sztupa és Troché szemet vetettek a szolgáltató szektorra, gondos piackutatást végeztek, de a kezdősebességet mégis a folyvást adomázó Ómafa adta meg.

Hol vannak már a régi, bajszos, szemüveges, colstokos, tintaceruzás szakik, kezdte. Troché arra gondolt, hogy ez hülye. Sztupa látta, hogy arra gondol, és hajlott igazat adni neki, de azt is tudta, hogy Ómafa az efféle metakommunikációt egyértelmű biztatásnak tekinti, hát igyekezett semmilyen pofát vágni – nem volt ember még e bolygón, akinek ez ment volna (egyszer egy lónak állítólag sikerült). A múltkor is fetyelőt kellett hívnom, azt hiszitek, találtam? Tűvé tettem a hirdetéseket, s alig volt pár telefonszám. Ahol felveszik, azt mondja a csávó, hogy a főmérnök úr két hét múlva tud kiszállni a felmérésre. Mi van? Jött is valami gyerek, nyakkendőben meg pulóverben (rajta a fetyelőcég emblémája). Rám se néz, és azt mondja, hogy ezt itt (mit, kérdem) egészben fel kell fetyelni, és a szívócső is cserére megy, de szerinte a fészekbélelést sem halogathatom sokáig, mert a végén elég sokba lesz. Japán (nyakkendő ide vagy oda, két pével mondta, direkt figyeltem) algapéppel bélelünk. Algapéppel, baszki. Mondja, hogy áprilisra el is tudják vállalni, mert az ilyen kisebb munkákat nagyon nehéz bepasszítani, csak mert régi ügyfél vagyok (soha semmi dolgunk nem volt egymással), mégis erőszakot tesznek a schedulén. Mondom neki, melyik áprilisban, mert most július van, ember. Ja, mondja erre, igen, ez a rohadt meleg, egyre melegebbek a nyarak, baj lesz ebből is. Nem baj, majd felfetyelitek, és kibélelitek mikroszálas algapürével – ezt persze csak gondoltam. Most meg itt panaszkodok, s pergetem a naptárt, a jövő héten már augusztus, van remény, de azért közben hívogatom a másik három fetyelőt, hátha felveszik. Vége, kérdezte Troché. Ómafa sokatmondóan széttárta a karját, mikor van ennek vége, asszed’, hogy áprilisban, dehogy, akkor majd évi rendszeres kontroll kell, vagy az isten tudja, az ilyesminek sosincs vége. Fetyelni lehet egy életen át, vagy­is fetyeltetni. És mi van akkor, ha hagyod a csudába az egészet, kérdezte Sztupa. Ha mindenki hagyja a csudába az egészet? Az sem jó, akkor le kell fetyelni az egészet, s minden kezdődik elölről. Rá se ránts, Ómafa, beszéljünk másról, mondta Troché, Ómafa pedig elmesélte nekik a Holdon lovagoló indiánok vendégeskedését. Három napig maradtak a szégyentelenek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.