Hol vannak már a régi, bajszos, szemüveges, colstokos, tintaceruzás szakik, kezdte. Troché arra gondolt, hogy ez hülye. Sztupa látta, hogy arra gondol, és hajlott igazat adni neki, de azt is tudta, hogy Ómafa az efféle metakommunikációt egyértelmű biztatásnak tekinti, hát igyekezett semmilyen pofát vágni – nem volt ember még e bolygón, akinek ez ment volna (egyszer egy lónak állítólag sikerült). A múltkor is fetyelőt kellett hívnom, azt hiszitek, találtam? Tűvé tettem a hirdetéseket, s alig volt pár telefonszám. Ahol felveszik, azt mondja a csávó, hogy a főmérnök úr két hét múlva tud kiszállni a felmérésre. Mi van? Jött is valami gyerek, nyakkendőben meg pulóverben (rajta a fetyelőcég emblémája). Rám se néz, és azt mondja, hogy ezt itt (mit, kérdem) egészben fel kell fetyelni, és a szívócső is cserére megy, de szerinte a fészekbélelést sem halogathatom sokáig, mert a végén elég sokba lesz. Japán (nyakkendő ide vagy oda, két pével mondta, direkt figyeltem) algapéppel bélelünk. Algapéppel, baszki. Mondja, hogy áprilisra el is tudják vállalni, mert az ilyen kisebb munkákat nagyon nehéz bepasszítani, csak mert régi ügyfél vagyok (soha semmi dolgunk nem volt egymással), mégis erőszakot tesznek a schedulén. Mondom neki, melyik áprilisban, mert most július van, ember. Ja, mondja erre, igen, ez a rohadt meleg, egyre melegebbek a nyarak, baj lesz ebből is. Nem baj, majd felfetyelitek, és kibélelitek mikroszálas algapürével – ezt persze csak gondoltam. Most meg itt panaszkodok, s pergetem a naptárt, a jövő héten már augusztus, van remény, de azért közben hívogatom a másik három fetyelőt, hátha felveszik. Vége, kérdezte Troché. Ómafa sokatmondóan széttárta a karját, mikor van ennek vége, asszed’, hogy áprilisban, dehogy, akkor majd évi rendszeres kontroll kell, vagy az isten tudja, az ilyesminek sosincs vége. Fetyelni lehet egy életen át, vagyis fetyeltetni. És mi van akkor, ha hagyod a csudába az egészet, kérdezte Sztupa. Ha mindenki hagyja a csudába az egészet? Az sem jó, akkor le kell fetyelni az egészet, s minden kezdődik elölről. Rá se ránts, Ómafa, beszéljünk másról, mondta Troché, Ómafa pedig elmesélte nekik a Holdon lovagoló indiánok vendégeskedését. Három napig maradtak a szégyentelenek.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
