Film

Az olimpiát nézzük, mint mindenki, aki magyar, illetve mint az a szerencsétlen is, aki nem az, drukkolunk, öntudatlan is erősítjük nemzeti tudatunk, viszont elkalandozunk néha, és szorítunk akármi nemzet fiának (lányának, leginkább), na, ez tovább így nem mehet, az nem úgy van, hogy magyar vagy és annyi. A magyarságunkat is edzeni kell.

A firenzei egyetem tiszteletbeli doktora, s amikor épp nem a Forza Italia elleni tüntetéseken domborít, Dante Isteni színjátékának népszerűsítésén töri magát. Persze hagy némi időt a filmezésre is; nálunk most Woody Allen Rómának szeretettel című filmjében tűnik fel a semmiből celebbé váló kisember hálás figurájával.

A Katonában kezdte, szabadúszóként és közönségfilmek romantikus hőseként folytatta. Egy ideje nem hallatott magáról - eltűnésről, életmódváltásról, rendhagyó tervekről beszélgettünk.

Nem ismertem nála vidámabb fickót, pimaszabbat sem, kedvesebbet sem. Ha bármi felhőzte is össze az ember kedélyét, hozzá nyugodtan lehetett fordulni - míg világos volt, fogadott. Bárkit.

Elismert filmkritikus, a torinói Olasz Nemzeti Filmmúzeum igazgatója, és 2012-től újra a Mostra élén áll. A számos újítást, karcsúsított programot (negyven százalékkal kevesebb filmmel), light marketet, a filmtérképen láthatatlan országok részvételét ígérő szakemberrel természetesen az augusztus 29-én kezdődő 69. fesztiválról beszélgettünk.

Legénybúcsú a moziban, most ausztrál módra. S ahogy a Másnaposok hőseitől megszoktuk, a Harmadnaposok sem fogják vissza magukat, ha lagziról van szó.

Amikor Sztupa és Troché megjelentek az elefántpiacon, támadt némi megütközés az ágazat hagyományos szereplői közt, de nem lett belőle különösebb balhé, úgy értem, nem tört ki a maffiaháború a piac újrafelosztásáért. Az elefántbiznisz morogva bár, de megtűrte az alkalminak hitt jövevényeket, különösen, hogy kisjátékosoknak tűntek.