tévésmaci

Szamár a lejtőn

  • tévésmaci
  • 2023. december 6.

Film

Amikor Sztupa és Troché előretörtek a hóban, pörgött kezükben a gyalásó, mint rotor.

Haladtak szakadatlan, nem állította meg őket sem hideg, sem meleg. A hideg ugyebár odakinn dolgozott, mert ahol hó van, ott lesz valahol hideg is, aki bár láthatatlan, mégis észreveszi rögtön ember, állat egyaránt. A bújócskában is mindig őt találják meg először, csak furcsa tavaszi és őszi napokon lehet némi esélye, amikor a költő kiáll a ház elé, vakarózik az ámbituson, megpödri a kabátján a gombot, s azt mondja, néd’ má’, a hideg bújócskázik a meleggel, de eső legalább nem lesz. S tényleg, látjuk is magunk előtt, de azért főként ő látja, a költő, hogy a hideg meghúzza magát a fészer sarkánál, a meleg meg áll a hátsó udvar közepén, forgolódik nagy tanácstalan pofával, hová bújtál, hová bújtál? Így játszik a két láthatatlan, mígnem a hideg elunva az idegtépő várakozást, kivág a fészer mögül, inaszakadtából rohan az apacsfal felé, a meleg meg még fordul egyet, de már felmérte, hogy nincs túl sok esélye. Azért neki­iramodik ő is, hátha a hideg elbízza magát, és kienged a végén, s akkor jobb benyúlással talán ipiapacs. Urbánus költő esetében mindez lakótelepi környezetben realizálódik, vagy még inkább a vároldal gesztenyéi alatt, s annak ugyancsak megvan a maga szépsége. Szóval a hideg kintről mart Troché fedetlenül maradt testrészeibe, vagyis az orcájába egyes-egyedül, Sztupa viszont soha semmit nem bízott a véletlenre, csak a szeme villogott, meg a keze alatt a gyalásón a napfény, mely a pergő hószemcséket is apró gyémántokká változtatta. De belül! Ott volt a nagy meleg, a százkilós vasutas bunda alatt! Szemre cudar sötétkék posztó, de alatta akolnyi néhai bárány lelke. Az alatt folyik ám a víz, egyenesen szakad, csorog le a nyaktól a gerincen, be a gatyába, pláne, ha erősen mozgérozik az ember. De Sztupának a száz kiló sem száz kiló, ha előre kell törni a hóban, de még csak nem is kilencvenkilenc, hanem semmi az inkább. Trochénak ellenben módszere volt. Sztupát vigye csak az akarat, gondolta, az én módszeremet nem ismeri senki, de ha előre kell törni a hóban, és itt most semmi kétség, török én, törjön utánam bárki a hóban, ha bír, de a módszeremet nem lesheti el senki, busman fejem széfjében hét pecsét alatt lakik az, s őrzi hét véres fogú cerberus. Így tört előre Sztupa és Troché a hóban, pörgött a kezükben mint rotor a gyalásó, szikrát hányt a gyémánthó, s amikor megpihentek, versenyeztek, ki tud szebb sötét sárga W-t vizelni a szűzfehér hóba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.