tévésmaci

Szamár a lejtőn

  • tévésmaci
  • 2023. december 6.

Film

Amikor Sztupa és Troché előretörtek a hóban, pörgött kezükben a gyalásó, mint rotor.

Haladtak szakadatlan, nem állította meg őket sem hideg, sem meleg. A hideg ugyebár odakinn dolgozott, mert ahol hó van, ott lesz valahol hideg is, aki bár láthatatlan, mégis észreveszi rögtön ember, állat egyaránt. A bújócskában is mindig őt találják meg először, csak furcsa tavaszi és őszi napokon lehet némi esélye, amikor a költő kiáll a ház elé, vakarózik az ámbituson, megpödri a kabátján a gombot, s azt mondja, néd’ má’, a hideg bújócskázik a meleggel, de eső legalább nem lesz. S tényleg, látjuk is magunk előtt, de azért főként ő látja, a költő, hogy a hideg meghúzza magát a fészer sarkánál, a meleg meg áll a hátsó udvar közepén, forgolódik nagy tanácstalan pofával, hová bújtál, hová bújtál? Így játszik a két láthatatlan, mígnem a hideg elunva az idegtépő várakozást, kivág a fészer mögül, inaszakadtából rohan az apacsfal felé, a meleg meg még fordul egyet, de már felmérte, hogy nincs túl sok esélye. Azért neki­iramodik ő is, hátha a hideg elbízza magát, és kienged a végén, s akkor jobb benyúlással talán ipiapacs. Urbánus költő esetében mindez lakótelepi környezetben realizálódik, vagy még inkább a vároldal gesztenyéi alatt, s annak ugyancsak megvan a maga szépsége. Szóval a hideg kintről mart Troché fedetlenül maradt testrészeibe, vagyis az orcájába egyes-egyedül, Sztupa viszont soha semmit nem bízott a véletlenre, csak a szeme villogott, meg a keze alatt a gyalásón a napfény, mely a pergő hószemcséket is apró gyémántokká változtatta. De belül! Ott volt a nagy meleg, a százkilós vasutas bunda alatt! Szemre cudar sötétkék posztó, de alatta akolnyi néhai bárány lelke. Az alatt folyik ám a víz, egyenesen szakad, csorog le a nyaktól a gerincen, be a gatyába, pláne, ha erősen mozgérozik az ember. De Sztupának a száz kiló sem száz kiló, ha előre kell törni a hóban, de még csak nem is kilencvenkilenc, hanem semmi az inkább. Trochénak ellenben módszere volt. Sztupát vigye csak az akarat, gondolta, az én módszeremet nem ismeri senki, de ha előre kell törni a hóban, és itt most semmi kétség, török én, törjön utánam bárki a hóban, ha bír, de a módszeremet nem lesheti el senki, busman fejem széfjében hét pecsét alatt lakik az, s őrzi hét véres fogú cerberus. Így tört előre Sztupa és Troché a hóban, pörgött a kezükben mint rotor a gyalásó, szikrát hányt a gyémánthó, s amikor megpihentek, versenyeztek, ki tud szebb sötét sárga W-t vizelni a szűzfehér hóba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.