A Take Two egy majdnem meta-detektívsorozat: krimi a krimisorozatsztárról. Pontosabban egy botrányba fulladt sorozatkarrier utáni állapotról, amikor is a sztárt kiveti a popszakma, és új állást kell találnia. Milyen meglepő: miután évadnyi mennyiségekben tolta a meggyőző, igazságéhes detektívnőt a képernyőn, beáll egy valódi magánnyomozó mellé kubikosnak. És miközben a sorozatokban használt legtöbb fogásról (videók felnagyítása stb.) felvilágosítják, hogy tudománytalan marhaság, amely a valóságban sosem állná meg a helyét (itt beszélhetünk a sorozat a sorozatokról majdhogynem szórakoztató ötletéről), azért mégiscsak kiderül, hogy ragadt rá valami ösztönös nyomozói tehetség a forgatókönyvekből. Így aztán ott marad a természetesen morcos, kiégett és zsémbes „igazi” magánnyomozó mellett, hogy páratlan párosuk minden közhelytől terhelve megoldja az összes útjukba kerülő bűntényt. A botrányhősnőből nyomozóvá avanzsáló főhős (Rachel Bilson) komolykodva aranyoskodik, a kiégett exzsaru (Eddie Cibrian) meg aranyosan komolykodik. Nincs is ebben semmi kivetnivaló, mindkét színésznek jól áll, de mindössze ennyi történik, minden egyéb az elvárt formulákat hozza.A Take Two ilyenformán a saját csapdájába esik, tucatáruvá lesz a romantikus haverzsaruzsánerből. Egyébként itt is a Castle készítői próbálnak ügyeskedni, de úgy tűnik, hogy a kezdeti sikereik s a hamar unalomba fulladó nyolc évad során kicsit túl sok tapasztalatot is gyűjtöttek, aminek eredményeként most nem okoznak sok meglepetést, de helyenként szórakoztatóak.
Figyelmébe ajánljuk
Érett, nem öreg
Jarvis Cocker lusta embernek tartja magát, pedig elég sok mindent csinált a Pulp 2002-es feloszlása óta.
Még egy puzzledarab
Háromnegyed órás dokumentumfilmet sugárzott 1965-ben a kanadai televízió egy fiatal költőről.
Mi nem akartuk!
A szerző első regénye a II. világháború frontélményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.
Koldus és királyfi
A közkeletű bölcsesség szerint a popdalok 90 százaléka a szerelemről szól, a maradék pedig semmiről.
Mit csinálsz? Vendéglátózom
Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.
Ahol az életmód is politika
Hogyan formálódott története során és milyen ma a lengyel karikatúra, hogyan reflektál a múltra és a jelenre, mit vár a jövőtől, milyennek mutatja a nemzeti és a globális jelenségeket?
Popmenedzsment egykor és ma: Erdős Péter vs Deutsch Tamás
Mitől "Európa legnagyobbja" a tűzijáték? Attól, hogy nálunk költi rá a legtöbbet a kormány
Baljós fellegek
A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.
A bűvös hármas
Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.
Jól állnánk geotermikus energiával, de a magyarországi alkalmazása messze elmarad a lehetőségektől
