Take Two

A Take Two egy majdnem meta-detektívsorozat: krimi a krimisorozatsztárról. Pontosabban egy botrányba fulladt sorozatkarrier utáni állapotról, amikor is a sztárt kiveti a popszakma, és új állást kell találnia. Milyen meglepő: miután évadnyi mennyiségekben tolta a meggyőző, igazságéhes detektívnőt a képernyőn, beáll egy valódi magánnyomozó mellé kubikosnak. És miközben a sorozatokban használt legtöbb fogásról (videók felnagyítása stb.) felvilágosítják, hogy tudománytalan marhaság, amely a valóságban sosem állná meg a helyét (itt beszélhetünk a sorozat a sorozatokról majdhogynem szórakoztató ötletéről), azért mégiscsak kiderül, hogy ragadt rá valami ösztönös nyomozói tehetség a forgatókönyvekből. Így aztán ott marad a természetesen morcos, kiégett és zsémbes „igazi” magánnyomozó mellett, hogy páratlan párosuk minden közhelytől terhelve megoldja az összes útjukba kerülő bűntényt. A botrányhősnőből nyomozóvá avanzsáló főhős (Rachel Bilson) komolykodva aranyoskodik, a kiégett exzsaru (Eddie Cibrian) meg aranyosan komolykodik. Nincs is ebben semmi kivetnivaló, mindkét színésznek jól áll, de mindössze ennyi történik, minden egyéb az elvárt formulákat hozza.A Take Two ilyenformán a saját csapdájába esik, tucatáruvá lesz a romantikus haverzsaruzsánerből. Egyébként itt is a Castle készítői próbálnak ügyeskedni, de úgy tűnik, hogy a kezdeti sikereik s a hamar unalomba fulladó nyolc évad során kicsit túl sok tapasztalatot is gyűjtöttek, aminek eredményeként most nem okoznak sok meglepetést, de helyenként szórakoztatóak.