A Take Two egy majdnem meta-detektívsorozat: krimi a krimisorozatsztárról. Pontosabban egy botrányba fulladt sorozatkarrier utáni állapotról, amikor is a sztárt kiveti a popszakma, és új állást kell találnia. Milyen meglepő: miután évadnyi mennyiségekben tolta a meggyőző, igazságéhes detektívnőt a képernyőn, beáll egy valódi magánnyomozó mellé kubikosnak. És miközben a sorozatokban használt legtöbb fogásról (videók felnagyítása stb.) felvilágosítják, hogy tudománytalan marhaság, amely a valóságban sosem állná meg a helyét (itt beszélhetünk a sorozat a sorozatokról majdhogynem szórakoztató ötletéről), azért mégiscsak kiderül, hogy ragadt rá valami ösztönös nyomozói tehetség a forgatókönyvekből. Így aztán ott marad a természetesen morcos, kiégett és zsémbes „igazi” magánnyomozó mellett, hogy páratlan párosuk minden közhelytől terhelve megoldja az összes útjukba kerülő bűntényt. A botrányhősnőből nyomozóvá avanzsáló főhős (Rachel Bilson) komolykodva aranyoskodik, a kiégett exzsaru (Eddie Cibrian) meg aranyosan komolykodik. Nincs is ebben semmi kivetnivaló, mindkét színésznek jól áll, de mindössze ennyi történik, minden egyéb az elvárt formulákat hozza.A Take Two ilyenformán a saját csapdájába esik, tucatáruvá lesz a romantikus haverzsaruzsánerből. Egyébként itt is a Castle készítői próbálnak ügyeskedni, de úgy tűnik, hogy a kezdeti sikereik s a hamar unalomba fulladó nyolc évad során kicsit túl sok tapasztalatot is gyűjtöttek, aminek eredményeként most nem okoznak sok meglepetést, de helyenként szórakoztatóak.
Figyelmébe ajánljuk
Vérző papírhold
A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.
Szűznemzés
Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.
Bárhol, kivéve nálunk
Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.
Brahms mint gravitáció
A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.
Scooter inda Művhaus
„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.
Who the Fuck Is SpongyaBob?
Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.
Intenzív emberi találkozások lenyomatai – Mary Ellen Mark kiállítása a Mai Manó Házban
Budapest a csőd szélén: a döntés Orbán Viktor kezében van
Idejekorán megkezdett agymosás - gyerekeknek
A Gajdos László elleni támadások jól mutatják a Fidesz-univerzum ún. értékrendjét
A Mi Hazánk és a birodalom
A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideológia terjesztésében vállal nagy szerepet. A pártelnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.
