A Take Two egy majdnem meta-detektívsorozat: krimi a krimisorozatsztárról. Pontosabban egy botrányba fulladt sorozatkarrier utáni állapotról, amikor is a sztárt kiveti a popszakma, és új állást kell találnia. Milyen meglepő: miután évadnyi mennyiségekben tolta a meggyőző, igazságéhes detektívnőt a képernyőn, beáll egy valódi magánnyomozó mellé kubikosnak. És miközben a sorozatokban használt legtöbb fogásról (videók felnagyítása stb.) felvilágosítják, hogy tudománytalan marhaság, amely a valóságban sosem állná meg a helyét (itt beszélhetünk a sorozat a sorozatokról majdhogynem szórakoztató ötletéről), azért mégiscsak kiderül, hogy ragadt rá valami ösztönös nyomozói tehetség a forgatókönyvekből. Így aztán ott marad a természetesen morcos, kiégett és zsémbes „igazi” magánnyomozó mellett, hogy páratlan párosuk minden közhelytől terhelve megoldja az összes útjukba kerülő bűntényt. A botrányhősnőből nyomozóvá avanzsáló főhős (Rachel Bilson) komolykodva aranyoskodik, a kiégett exzsaru (Eddie Cibrian) meg aranyosan komolykodik. Nincs is ebben semmi kivetnivaló, mindkét színésznek jól áll, de mindössze ennyi történik, minden egyéb az elvárt formulákat hozza.A Take Two ilyenformán a saját csapdájába esik, tucatáruvá lesz a romantikus haverzsaruzsánerből. Egyébként itt is a Castle készítői próbálnak ügyeskedni, de úgy tűnik, hogy a kezdeti sikereik s a hamar unalomba fulladó nyolc évad során kicsit túl sok tapasztalatot is gyűjtöttek, aminek eredményeként most nem okoznak sok meglepetést, de helyenként szórakoztatóak.
Figyelmébe ajánljuk
Nyerjen jegyet a Nyári fény, aztán leszáll az éj vetítésére!
Jöjjön moziba a Magyar Naranccsal, és nézze meg velünk a Nyári fény, aztán leszáll az éj című új izlandi filmet!
Kicsoda Tilly Norwood, az első MI generálta színész, aki miatt háborog Hollywood?
Felháborodtak a színészek, hiszen immár nem csak fenyegetés, hogy a technika elvenné a munkájukat.
A Szőlő utcai javítóintézet letartóztatott vezetőjével hozott létre „csendes szobát” a pedofília miatt kizárt pap
Kultikus rendezőkkel és Oscar-nevezettekkel jön az idei Szemrevaló
Tom Tykwer és Christian Petzold új filmje mellett Németország és Ausztria idei Oscar-nevezettje is látható lesz a fesztiválon. A vetítéseket a budapesti Művész moziban tartják, a nyitófilmet azonban kivételesen a Puskin moziban lehet majd látni.
Korrigált a KSH a szegénységi adatokon, súlyos megállapításokat lehet levonni belőlük
A családbarát kormány regnálása idején nem csökkent a relatív szegénységben élők aránya, cserébe a fiatalok és az idősek helyzete romlott. Ezt most már a KSH is igazolja.
Minden nap egy forradalom
A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, lázálomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.
Hogyan lett Mari hajléktalan?
A szerző negyedik novelláskötetének címei inkább verseket ígérnek. A negyven próza között három olyan is akad, amelynek alszövegei, ciklusai vannak.
Japán teaköltemény
A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.
Maximál minimál
A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.
Superwoman a falba simul
A szerző harmadik kötete első pillantásra az egymást meg nem értő nemzedékekről szól.
Egy józan hang
Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.
