TÁRSBÉRLETI PERESZTROJKA

  • - barotányi -
  • 2010. október 28.

Film

Négy család osztozik egyetlen lakás szobáin, közösen használják a fürdőszobát és a konyhát egy cári időkben épült szentpétervári lakóházban: a szituáció igencsak ismerős lehet azoknak, akik Bulgakov, esetleg a néha infernális humorú Ilf-Petrov-duó művein nőttek fel. Csakhogy a film nem a húszas években, hanem most játszódik! Ha eddig nem tudtuk volna: a szocializmus bukása nyomán a társbérletek lakói szépen megkapták örökbe nevetséges szobáikat, afféle kárpótlás gyanánt, ha már egyszer oly sok időt töltöttek el minden idők egyik legértelmetlenebb rendszerében.

A siralmas körülmények keveset javultak: színes tévékkel és megdöbbentő, leopárdmintás bútorhuzatokkal finomult a kín. No és persze a szabad lakáspiac megjelenésével: gondolnánk, hogy 30 ezer eurót is érhet egy nyomorult, pár négyzetméteres szoba? Ja, hogy közel a Nyevszkij Proszpekt? Alig néhány versztányira? Ne röhögjünk annyira, ez még mindig nincs oly messze a mi - ehhez képest "kifinomult" - kultúrkörünktől: pláne, ha a történelmi sorsközösség által egybekovászolt mentalitásjegyeket nézzük. Annál elismerésreméltóbb Christiane Büchner német dokumentarista igyekezete, aki a keleti blokk dohszagától kissé távolabb felnőtt publikumnak is megpróbálja bemutatni, mi is a szocializmus öröksége.

A sztori magában is izgalmas: két agilis ingatlanközvetítő hölgy próbálja a négy szoba négy lakójától (magányosoktól és családosoktól) megvenni kis hajlékukat, s egyben értékesíteni egy jómódú vevőnek - miközben mindegyiküknek új szobára, egész lakásra vagy pénzre van szüksége. A régi szép időkben ebből abszurd szocreál komédiát csináltak volna - most is ez bontakozik a szemünk előtt. Tán még a nyolcvanöt perc is csak egy kicsit sok belőle, s gegekből sincs itt hiány. (Közös fürdőszobában mindenkinek saját villanyégő, saját kapcsolóval? Piramidális!) Kár, hogy az orosz mizériákon csak szordínóban bírunk röhögni: fene tudja, hogy ez még a múlt, vagy már a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.