tévésmaci

A medve kedve

  • tévésmaci
  • 2014. január 19.

Film

Amikor Sztupa és Troché eladták a keresztnevüket, rövid gondolkodás után a szovjet piacot vették célba, ami egyszersmind fekete is volt. Nyugat-Európa tele volt legális keresztnévfelvevőkkel és -elosztókkal, az első mindjárt itt állt a vasfüggöny túlsó oldalán, Nickelsdorfban, s Bécsig volt még három másik, kifejezetten a kelet-európai csempészárura szakosodtak, de a magyar eladóknak nem nagyon nyílott ott pálya, mert még a Gézával sem nagyon lehetett labdába rúgni mondjuk egy Borisz vagy Oleg mellett.

Jellemző, hogy a Borbálák rendszerint a becenevükön próbáltak túladni, leírták egy papírra, hogy Boris, aztán úgy tettek, mint aki néma vagy nem tud németül, és vasalták be a súlyos schillingeket, oszt' mindenki ejtse úgy a beadott nevet, ahogy tudja vagy akarja. De a Ferenccel és a Péterrel, amitől Sztupa és Troché minél jobb áron akartak megszabadulni, Nyugaton nem lehetett mit kezdeni, ah, zó, Franzi, mondta az osztrák becsüs, s a háta mögé mutatott, ahol egy komplett polcnyi Franz, Frank és Ferenc sorakozott. A Pétert már el sem meséljük. Lolóban nem lesz rossz a piac, sóhajtott szándékosan rosszul színlelt lelkesedéssel Troché, majd beváltjuk az árát színes tévére, porszívóra meg ilyenekre, amit már Ferihegyen a kijáratnál megvesznek a moszkvai járat hiénái. Hidd el, a sok Innokentyij, Arszena és Foma kapva kap majd a Ferencen meg a Péteren, adunk mellé golyórágót meg muzik tikk-takkot (miszerint zenélő kvarcórát), azt bírja a muzsik. Milyen jól hangzik már, hogy Ferenc Szergejevics vagy Péter Konsztantyinovics. A kínai piacot a hongkongiak letarolják, ott már mindenkit Peter Wongnak vagy Frank Sunnak hívnak, Indiában meg a britek kavarták meg a dolgokat, nincs más út, megállunk az Arbat sarkán, farmerdzsekiben, rágózva, s három percen belül tízen szólítanak le. Így is lett, felszálltak a repülőre, de Seremetyevón ki sem szálltak, úgy jöttek vissza, mert már a gépen megvette tőlük az összes nevüket egy gazdag grúz, aki csak falból utazott a turistaosztályon. Dollárral fizetett, minden simán ment, csak a nevek lettek oda, maradt pőrén Sztupa Sztupa és Troché Troché. Gondolták, hogy cserélnek, de marhaságnak tűnt, mint a tévézés.

Pénteken (20-án) még ugyan nincsen egészen itt a karácsony, de a tévék már langyos klasszikusokat nyomnak, lassúznak a lányok, pohár után nyúlnak a fiúk, a Cool a Desperadót nyomassa este fél tíztől, a kedves szülők pedig együtt gitároznak Banderasszal, rosszul - nálunk ilyenek a téli esték, a mama kötöget a hóban.

Szombaton ugyanez, Manchester, England, England, az igazi Mikulás (Santa vagy Václav Klaus) szülőhelye: Hair a Dunán este negyed tízkor. Fél tizenkettőkor a genyszterek az MGM-re ugranak, mert jön Bonnie és Clyde is, az annál is érthetőbb, mert most tolják épp valahol e díszes páros vadiúj tévésorozatát (ez sajna nem az).

Vasárnap sem hagyjuk abba az óbégatást, azaz a karácsonyi éneklést, délután befigyel Satchmo az RTL Klubra, s már bömböljük is, hogy Hello, Dolly! Tíz után Django is elszabadul az HBO-n, Hello, Django!

Hétfőn nincs az a vörös őrség, ami be tudná tartatni az adásszünetet, hiszen a ViaSat3 kilenc után nekikezd este az Igazából szerelemnek, s az ellen nincs szer. Én akkora nagy művészeti csákesz vagyok persze, hogy csak 0.25-nél szállok be a Film Mániánál, Fellini Rómájára. Csak szólok, hogy Alien 4 is volt kilenckor a Film+-on, Ron Perlmannel, ugye.

Kedden kiskarácsony, sörözz anyáddal.

Szerdán megint Hair, ami valami karácsonyi film lehet Ebenézer Bergerrel, vagy a fene tudja, most a Film Mánia adja. Az AXN-en este nyolc előtt Lovagregény lesz, olyan arcokkal, mint Heath Ledger, Rufus Sewell, James Purefoy vagy éppenséggel Paul Bettany és Mark Addy, úgyhogy kezdjük is üvölteni: Buddy you're a young man hard man / Shouting in the street gonna take on the world some day / You got blood on yo' face / You big disgrace / Wavin' your banner all over the place.

Csütörtökön Peter O'Toole emlékére a ViaSat 3-onöttől Ne folytassa, felség! Tudniillik a tévézést.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.