tévésmaci

A medve kedve

  • tévésmaci
  • 2014. január 19.

Film

Amikor Sztupa és Troché eladták a keresztnevüket, rövid gondolkodás után a szovjet piacot vették célba, ami egyszersmind fekete is volt. Nyugat-Európa tele volt legális keresztnévfelvevőkkel és -elosztókkal, az első mindjárt itt állt a vasfüggöny túlsó oldalán, Nickelsdorfban, s Bécsig volt még három másik, kifejezetten a kelet-európai csempészárura szakosodtak, de a magyar eladóknak nem nagyon nyílott ott pálya, mert még a Gézával sem nagyon lehetett labdába rúgni mondjuk egy Borisz vagy Oleg mellett.

Jellemző, hogy a Borbálák rendszerint a becenevükön próbáltak túladni, leírták egy papírra, hogy Boris, aztán úgy tettek, mint aki néma vagy nem tud németül, és vasalták be a súlyos schillingeket, oszt' mindenki ejtse úgy a beadott nevet, ahogy tudja vagy akarja. De a Ferenccel és a Péterrel, amitől Sztupa és Troché minél jobb áron akartak megszabadulni, Nyugaton nem lehetett mit kezdeni, ah, zó, Franzi, mondta az osztrák becsüs, s a háta mögé mutatott, ahol egy komplett polcnyi Franz, Frank és Ferenc sorakozott. A Pétert már el sem meséljük. Lolóban nem lesz rossz a piac, sóhajtott szándékosan rosszul színlelt lelkesedéssel Troché, majd beváltjuk az árát színes tévére, porszívóra meg ilyenekre, amit már Ferihegyen a kijáratnál megvesznek a moszkvai járat hiénái. Hidd el, a sok Innokentyij, Arszena és Foma kapva kap majd a Ferencen meg a Péteren, adunk mellé golyórágót meg muzik tikk-takkot (miszerint zenélő kvarcórát), azt bírja a muzsik. Milyen jól hangzik már, hogy Ferenc Szergejevics vagy Péter Konsztantyinovics. A kínai piacot a hongkongiak letarolják, ott már mindenkit Peter Wongnak vagy Frank Sunnak hívnak, Indiában meg a britek kavarták meg a dolgokat, nincs más út, megállunk az Arbat sarkán, farmerdzsekiben, rágózva, s három percen belül tízen szólítanak le. Így is lett, felszálltak a repülőre, de Seremetyevón ki sem szálltak, úgy jöttek vissza, mert már a gépen megvette tőlük az összes nevüket egy gazdag grúz, aki csak falból utazott a turistaosztályon. Dollárral fizetett, minden simán ment, csak a nevek lettek oda, maradt pőrén Sztupa Sztupa és Troché Troché. Gondolták, hogy cserélnek, de marhaságnak tűnt, mint a tévézés.

Pénteken (20-án) még ugyan nincsen egészen itt a karácsony, de a tévék már langyos klasszikusokat nyomnak, lassúznak a lányok, pohár után nyúlnak a fiúk, a Cool a Desperadót nyomassa este fél tíztől, a kedves szülők pedig együtt gitároznak Banderasszal, rosszul - nálunk ilyenek a téli esték, a mama kötöget a hóban.

Szombaton ugyanez, Manchester, England, England, az igazi Mikulás (Santa vagy Václav Klaus) szülőhelye: Hair a Dunán este negyed tízkor. Fél tizenkettőkor a genyszterek az MGM-re ugranak, mert jön Bonnie és Clyde is, az annál is érthetőbb, mert most tolják épp valahol e díszes páros vadiúj tévésorozatát (ez sajna nem az).

Vasárnap sem hagyjuk abba az óbégatást, azaz a karácsonyi éneklést, délután befigyel Satchmo az RTL Klubra, s már bömböljük is, hogy Hello, Dolly! Tíz után Django is elszabadul az HBO-n, Hello, Django!

Hétfőn nincs az a vörös őrség, ami be tudná tartatni az adásszünetet, hiszen a ViaSat3 kilenc után nekikezd este az Igazából szerelemnek, s az ellen nincs szer. Én akkora nagy művészeti csákesz vagyok persze, hogy csak 0.25-nél szállok be a Film Mániánál, Fellini Rómájára. Csak szólok, hogy Alien 4 is volt kilenckor a Film+-on, Ron Perlmannel, ugye.

Kedden kiskarácsony, sörözz anyáddal.

Szerdán megint Hair, ami valami karácsonyi film lehet Ebenézer Bergerrel, vagy a fene tudja, most a Film Mánia adja. Az AXN-en este nyolc előtt Lovagregény lesz, olyan arcokkal, mint Heath Ledger, Rufus Sewell, James Purefoy vagy éppenséggel Paul Bettany és Mark Addy, úgyhogy kezdjük is üvölteni: Buddy you're a young man hard man / Shouting in the street gonna take on the world some day / You got blood on yo' face / You big disgrace / Wavin' your banner all over the place.

Csütörtökön Peter O'Toole emlékére a ViaSat 3-onöttől Ne folytassa, felség! Tudniillik a tévézést.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.