tévésmaci

A sünmadár kalandjai

  • tévésmaci
  • 2014. április 20.

Film

Amikor Sztupa és Troché visszanéztek, Troché megfogta Sztupa karját, a könyökénél, ahol behajlította épp, s halkan kérdezett valamit. Mondd csak, Sztupa, emlékszel még 1989 lázára, hogy merről jöttél az utcán, és merre fordultál be, és milyen ruha volt rajtad, milyen nadrág és milyen cipő, és kivel találkoztál a sarkon, és milyen hosszú volt a hajad? Emlékszel, Sztupa, hogy szobrot döntöttél, s nekimentél a csillagoknak is? Az megvan, hogy milyen idő volt, hideg volt vagy meleg, felszakadozó felhőzet, vagy csak esett valami, nem is esett, inkább csepergett? S milyen hosszú volt a sor?

Busszal mentél vagy villamossal, járt vagy nem járt a troli? Mit ettél, Sztupa? Emlékszel a sörökre? Emlékszel arra, hogy demokrata voltál, s grátisz adtak ki vízumot neked egy tényleg demokratikus ország követségén, mert örültek, hogy rólad is kiderült a demokratikus elkötelezettség vagy valami ilyesmi, emlékszel ezekre? A végtelen utakra. Tudod, hogy mit olvastál a szabad sajtó mellett? Milyen könyveket, s mi ment tényleg a mozikban, Sztupa? Hány forint volt egy mozijegy? Hányadik sorban ültél, a szélén-e vagy a közepén? S mit csináltál villanyoltás előtt, utána, s tudtad-e, hogy mikor következik? Mikor aludtál és mennyit, vagy aludtál-e egyáltalán? Otthon, az ágyban aludtál, vagy csak úgy útközben a vonaton, le-leguruló fejjel, vagy egy másik utas vállára dőlve akaratlanul? Hova mentek a vonatok, s honnan érkeztek? Hányadik vágányról? Csarnok hatodik vagy külső harmadik? Megálltak minden állomáson és megállóhelyen, Sztupa? S te ott voltál-e időben, vagy lekésted az indulást, te késtél vagy a vonat? Vagy mind a kettőtök pontos volt? Fogtál hordárt a peronon, vagy volt egyáltalán valami a csomagodban? Egy kis elemózsia csomagolva; hazai. Mit szerettél? Mire vártál? Hol voltál, kivel voltál, anyád neve? A lakcímed mi volt, Sztupa? Utca, házszám, irányítószám, különös ismertetőjel? Mi voltál, emlékszel? Hogy hívtak és hogy szólítottak? Mikor szólítottak? Elsőnek, másodiknak? Megjelentél-e egyáltalán, vagy el sem mentél? Tudtál egy jobb helyet, egy jobb időt? Sztupa lassan, szinte gyengéden kiszabadította a könyökét, mi meg eljöttünk tévézni.

Pénteken (21-én) este tíz után veszi műsorára a Duna Tv Jirí Menzel Pacsirták cérnaszálon című filmjét - az életmű alkalmasint egyetlen olyan darabját, aminek volt valamicske tétje. Menzel a művészet művésze, legjellemzőbb - ilyetén a maga nemében a legjobb - filmje a Hóvirágünnep, s a Hrabal-adaptációi mint adaptációk közelébe sem érnek a Szeszélyes nyárnak, ami ugyebár egy Vancura-mű. Szépek, szórakoztatóak, de a Pacsirták cérnaszálon az egy kicsit legalább vérre megy, s nem annyira sörre, mint a többi.

Szombaton délután Billy Wilder egyik főműve, a Legénylakás megy a ViaSat3-on, egészen pontosan fél négyes kezdéssel. Ne hagyják ki semmiképpen, akkor sem, ha látták már - minden benne van az emberről, de legfőképpen a gyarlósága és az esendősége. Kiröhögöd, sajnálod, szurkolsz neki, mert magadat látod, de a beismerés alól fel vagy mentve. Igaz, a végén ő viszi el a csajt, de ilyen az élet: ő is vitte vásárra a bőrét. Este kilenckor lesz az Universalon a Hideghegy, egy nagy regény igyekvő és nem is teljesen reménytelen, ám mégis kudarcos filmváltozata.

Vasárnap váratlan helyen és még váratlanabb időpontban bukkan fel Spartacus. De nem akármelyik, hanem a Spari Classic Kirk Douglasszel és Tony Curtisszel, 1960-ból. RTL II, délelőtt 11.

Hétfőn ki is pihenhetjük ezt az örökös tévézést.

Kedden szintúgy.

Szerdán viszont járjunk el úgy, mint kétnapos ünnep után a szupermarkettel, elvonási tünetektől sanyargatott testünk rohanja le a tévét! A megbilincseltek nyolctól az MGM-en - ez a magyar Tony gyerek hete, nyilván. Bérgyilkosok kilenctől a Film+-on, a feltörekvő Wachowskiak tollából. Ugyanekkor a Filmboxon Egy másik ország, milyen volt Colin Firth és Ruppert Everett harminc-egynehány évvel fiatalabban.

Csütörtökön Nikita a Film+-on, s ha igaz a zeitgeist, Hruscsovra gondoltak. Tévézni snassz.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.