A ruházatnak nyilván semmi jelentősége, legyintett, de továbbra is farkasszemet nézett önmagával - és Trochéval. Érdekes szituáció: nem érezte, hogy mi van, hanem tudta. Tudom, hogy Troché is vagyok, de nem érzek semmi különöset, talán csak annyit, hogy éhes vagyok, a vasszeget is megenném, s Troché éhes mindig, meg eszik is feszt, ami azt illeti, elég idegesítő szokása ez neki, folyton töltekezik, s ráadásul nem is hízik, vagy jól titkolja. Akkorának kellene már lennie, mint egy disznó. Miközben tétován ellépett a tükör elől, futólag arra gondolt Sztupa, hogy mit csinálhat most Troché, vajon ő is azt vizslatja, hogy mennyi belőle a Sztupa? De Troché történetesen nem csinált semmit, még csak nem is evett. Ült a foteljában otthon, hagyta kihűlni az asztalon a kávét, s arra gondolt, hogy nem gondol semmire, és az milyen jó. Kisebb gondja is nagyobb volt Sztupánál, azaz önmagánál, hisz ugyanazok voltak, kisebb gondja nagyobb volt bárminél. Csak arra koncentrált, hogy véletlenül se gondoljon semmire, se hasznosra, se haszontalanra. Arra sem, hogy mi lesz a következő lépés, nyilván öltözködnie kéne, hisz ingben és gatyában ül ott, s arra sem, hogy mi volt az előző lépés, könnyű kitalálni, kávét főzött, leült. Valamikor gatyát húzott, belebújt az ingébe. Széles gallérú csíkos inget vett fel, a hetvenes évek divatja szerint valót, de ne hamarkodjuk el az ebből fakadó következtetést; oly korban éltek ők (vagy ő, ebben a helyzetben ez ugye minimum kérdéses), mikor státusbéli férfi ilyet viselt. Mellesleg az ingek színezete, a csíkozás vastagsága jelentősen eltért, csak a mandzsettagombok stimmeltek. Tévé? Ja, tévé.
Szombaton (17-én) elszabadul a banditizmus a televíziózásban. A Duna tévé este kilenc után kezdi Arcszőr Penn 1967-es filmjét, a Bonnie és Clyde-ot, melyben kap valami nevetséges bulvár freudista magyarázatot a gyilkolászás és a bankrablászat, de kétségkívül szépek az autók és a kertésznadrágok. S ki ne freundizálna a főszereplőkkel (Faja DunnaV és W. Betty)? Mindennek végeztével a Film+ indítja a Kutyaszorítóbant, az is az impotenciáról szól, mint az előző, olyannyira, hogy nincs is benne nő. Minek, csak láb alatt lenne.
Vasárnap szembemegyünk ezzel a szerencsétlenkedéssel, és este nyolckor felordítunk az MGM előtt, hogy Csókolj meg, tökfej! Ebből persze sehogy sem lesz negyed tízre Lúdas Matyi a Dunán, pedig annak láttán is lehetne szépeket mondani a fiatal Horváth Teriről, hisz korántsem véletlen, hogy Soós Imre és Görbe János is annyira veszkődnek ott érette.
Hétfőn már erősen beközelít az Alkotmány ünnepe (nekem már a Matyi is gyanús volt), ezért csak a Kontrollt említjük a Film Mániáról, este tízes rajttal - írták páran, hogy ez kimaradt a baromira túlértékelt filmek közül, de mit gondol erről ön, kedves tévésmaci? Délután volt János vitéz a tv2-n.
Kedden ugyanakkor, ugyanott Lúdas Matyi - félmúltunk két legjelentősebb, ám merőben ellentétes indíttatású rajzfilmje. Lehetne rugózni az egyik szerfelett haladó, s a másik módfelett versenyképes voltán, mert ez nem gusztus dolga, lehet mérni, van rá mérték, de úgy is tudja mindenki, hogy miről van szó. Gusztus 20. dolga az, hogy az RTL Klub kilenc után István, a királyt tol az ő Alföldijétől. Kettőre érkezem, ne várjatok. 2.05-kor kezdődik a Cinemaxon az Izlandi alvilág c. helyi mű, ami nyilván felvonultat számos dottírt, nagyon helyesen.
Szerdán Martin Ritt 1961-es Párizs bluesa az MGM-en negyed hétkor P. Newmannel és b. nejével. Nyolctól Godard Learje a Cinemaxon. Fuck tv!
