tévésmaci

Táncegyháza baglya

  • tévésmaci
  • 2013. július 13.

Film

Amikor Sztupa és Troché újra gyerekek lettek, nem csodálkoztak, de választási lehetőségük sem nagyon adódott. A legnagyobb baj a bizonytalanság volt, hogy nem tudták pontosan, meddig is tart majd ez a nyugodtan mondhatjuk, rendkívüli állapot. Egy hétig? Kettőig? Többre nem számítottak, hisz ismerték a dörgést. A választási lehetőség hiányát innen - az idő és a földrajz távolából - úgy kell elképzelnünk, mint amikor mi voltunk gyerekek. Sem Sztupa, sem Troché nem jelentkeztek, hogy jaj, én most gyerek akarok lenni, mert ha gyerek leszek, akkor fagyit eszek, beolvasok a tanáraimnak, s már hétéves koromban ráhajtok a szomszédék Évikéjére, mert műkorcsolya-bajnoknő lesz belőle esztendők múltával.

Nem jelentkeztek, mert nem akartak már semmit kezdeni a gyerekkorukkal, beletörődtek vagy egy rohadt sikertörténet volt az egész. Amikor tehát visszakerültek gyereknek, zúzták azt, amit a többi porbafingó. Beálltak a tornasorba, mindketten valahová a középtájra, s akkor sem nyomultak, amikor csapatkapitánynak választották őket a tűzharc nevű labdajátékban, amiről úgy tudjuk, a kidobós csapatváltozata. Sztupa lett a pirosak, Troché a fehérek kapitánya, a pirosak úgy különböztették meg magukat, hogy a vállukat átbújtatták a tornatanárnőtől kapott bordó körszalagon. Talán azért épp őket választották (a gyerekek vagy a tanárnő), mert kicsit azért furcsák voltak. Bár természetesnek hatott a jelenlétük, s a hetes nyilván jelentette volna a hiányzók között őket, ha elmaradnak, de senki nem tudta, hogy kik ők és honnan is jöttek. A tornaórán sem tűntek ki, nem voltak sem ügyesebbek, sem ügyetlenebbek, mint a többiek, például mind a ketten simán felmásztak a kötélre, bár Troché elég panaszosan nézett, amikor lefelé csúszván kicsinyt leégett a bőr a markáról. Egy kislány még a születésnapi zsúrjára is meghívta őket; az anyukája akkor be is jött az ofőhöz, hogy kik ezek a fiúk, de a tapasztalt pedagógus leszerelte annyival, hogy fentről jöttek, ebben meg is nyugodott mindenki, a zsúr jól sikerült, Sztupa és Troché bonbont vittek ajándékba. Mi meg sütit a tévé elé.

 

Pénteken (14-én) este negyed tízkor indul egy brit sorozat a Dunán. A négyrészes Cambridge-i kémek valamikor a múlt század harmincas éveinek vihar előtti feszkójában játszódik, s nyilván nem ér véget tízre, aminek következtében van szerencsénk lemondani a belül szépen dicsért Amerikai horror sztori startjáról a ViaSat6-on éppúgy, mint a Hatfield-McCoy-viszály újrájáról az AXN-en. S végül a kenyér a szendvics aljára: 7-től a Hideg veríték c. 1970-es franszia krimi ment a Film+-on, s a tetejébe pedig 0.40-től Valaki az ajtó mögött (na, ki?) a Film Mánián.

Szombaton egy western ebédre Robert Redforddal a Dunán (kitalálták, a Jeremiah Johnson, igen), aztán maradhatunk is itt, mert délután jön Az alvilág professzora a magyar krimigyártás nagy évéből, 1969-ből. Este pedig az erősen leértékelt árú Jean Gabin-díszdoboz újabb gyöngyszeme, Az epsomi úriember, 1962-ből. Tényleg az milyen film lenne, hogy Az epsomi proli? A Szuper tv2 vagy ki este tíz előtt belevág a Justified második évadába - alkalmasint a harmadik az igazi. És éjjel még az m1 leadja Peter Greenaway vonulós korszakának első remekét, A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője meg egy lompos bernáthegyi szuka címmel.

Vasárnap nagy napjuk lesz a magasan túlértékelt magyar filmeknek: A ménesgazda a Dunán, a Napló apámnak, anyámnak pedig az m2-n megy. A Film+-on a New Orleans környéki mocsarakban menekülő Gere Richard és Basinger Kim (Nincs kegyelem) előtt még megnézem A szél és az oroszlánt, 1975-ből. Nem tök olyan címe van, mint amiben biztosan Sean Connery a főszereplő? Várjanak, ellenőrzöm. Hát, ördögöm volt megint.

Hétfőn újabb briti minisorozat, a II. Károly szenvedélyes (ja, majd sivár) élete az m1-en.

Kedden P. Greenaway vonulós vol. 2.: Prospero könyvei éjjel a Cinemaxon.

Csütörtökön pedig az RTL Klub bekezd a Revolutionnel. Részemről meg a fáklyás, ne tévézzenek, mert megöli az agyat és legyengíti a szívet.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.