tévésmaci

Táncegyháza baglya

  • tévésmaci
  • 2013. július 13.

Film

Amikor Sztupa és Troché újra gyerekek lettek, nem csodálkoztak, de választási lehetőségük sem nagyon adódott. A legnagyobb baj a bizonytalanság volt, hogy nem tudták pontosan, meddig is tart majd ez a nyugodtan mondhatjuk, rendkívüli állapot. Egy hétig? Kettőig? Többre nem számítottak, hisz ismerték a dörgést. A választási lehetőség hiányát innen - az idő és a földrajz távolából - úgy kell elképzelnünk, mint amikor mi voltunk gyerekek. Sem Sztupa, sem Troché nem jelentkeztek, hogy jaj, én most gyerek akarok lenni, mert ha gyerek leszek, akkor fagyit eszek, beolvasok a tanáraimnak, s már hétéves koromban ráhajtok a szomszédék Évikéjére, mert műkorcsolya-bajnoknő lesz belőle esztendők múltával.

Nem jelentkeztek, mert nem akartak már semmit kezdeni a gyerekkorukkal, beletörődtek vagy egy rohadt sikertörténet volt az egész. Amikor tehát visszakerültek gyereknek, zúzták azt, amit a többi porbafingó. Beálltak a tornasorba, mindketten valahová a középtájra, s akkor sem nyomultak, amikor csapatkapitánynak választották őket a tűzharc nevű labdajátékban, amiről úgy tudjuk, a kidobós csapatváltozata. Sztupa lett a pirosak, Troché a fehérek kapitánya, a pirosak úgy különböztették meg magukat, hogy a vállukat átbújtatták a tornatanárnőtől kapott bordó körszalagon. Talán azért épp őket választották (a gyerekek vagy a tanárnő), mert kicsit azért furcsák voltak. Bár természetesnek hatott a jelenlétük, s a hetes nyilván jelentette volna a hiányzók között őket, ha elmaradnak, de senki nem tudta, hogy kik ők és honnan is jöttek. A tornaórán sem tűntek ki, nem voltak sem ügyesebbek, sem ügyetlenebbek, mint a többiek, például mind a ketten simán felmásztak a kötélre, bár Troché elég panaszosan nézett, amikor lefelé csúszván kicsinyt leégett a bőr a markáról. Egy kislány még a születésnapi zsúrjára is meghívta őket; az anyukája akkor be is jött az ofőhöz, hogy kik ezek a fiúk, de a tapasztalt pedagógus leszerelte annyival, hogy fentről jöttek, ebben meg is nyugodott mindenki, a zsúr jól sikerült, Sztupa és Troché bonbont vittek ajándékba. Mi meg sütit a tévé elé.

 

Pénteken (14-én) este negyed tízkor indul egy brit sorozat a Dunán. A négyrészes Cambridge-i kémek valamikor a múlt század harmincas éveinek vihar előtti feszkójában játszódik, s nyilván nem ér véget tízre, aminek következtében van szerencsénk lemondani a belül szépen dicsért Amerikai horror sztori startjáról a ViaSat6-on éppúgy, mint a Hatfield-McCoy-viszály újrájáról az AXN-en. S végül a kenyér a szendvics aljára: 7-től a Hideg veríték c. 1970-es franszia krimi ment a Film+-on, s a tetejébe pedig 0.40-től Valaki az ajtó mögött (na, ki?) a Film Mánián.

Szombaton egy western ebédre Robert Redforddal a Dunán (kitalálták, a Jeremiah Johnson, igen), aztán maradhatunk is itt, mert délután jön Az alvilág professzora a magyar krimigyártás nagy évéből, 1969-ből. Este pedig az erősen leértékelt árú Jean Gabin-díszdoboz újabb gyöngyszeme, Az epsomi úriember, 1962-ből. Tényleg az milyen film lenne, hogy Az epsomi proli? A Szuper tv2 vagy ki este tíz előtt belevág a Justified második évadába - alkalmasint a harmadik az igazi. És éjjel még az m1 leadja Peter Greenaway vonulós korszakának első remekét, A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője meg egy lompos bernáthegyi szuka címmel.

Vasárnap nagy napjuk lesz a magasan túlértékelt magyar filmeknek: A ménesgazda a Dunán, a Napló apámnak, anyámnak pedig az m2-n megy. A Film+-on a New Orleans környéki mocsarakban menekülő Gere Richard és Basinger Kim (Nincs kegyelem) előtt még megnézem A szél és az oroszlánt, 1975-ből. Nem tök olyan címe van, mint amiben biztosan Sean Connery a főszereplő? Várjanak, ellenőrzöm. Hát, ördögöm volt megint.

Hétfőn újabb briti minisorozat, a II. Károly szenvedélyes (ja, majd sivár) élete az m1-en.

Kedden P. Greenaway vonulós vol. 2.: Prospero könyvei éjjel a Cinemaxon.

Csütörtökön pedig az RTL Klub bekezd a Revolutionnel. Részemről meg a fáklyás, ne tévézzenek, mert megöli az agyat és legyengíti a szívet.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.