tévésmaci

Barackosba szállt a fecske

  • tévésmaci
  • 2011. november 3.

Film

Amikor Sztupa és Troché a vérszerződést intézték, eleinte flottul ment minden, de később is csak kisebb nehézségek adódtak. Nézzük először a hét vezért, mondta Troché, miközben szórakozottan és a kor étkezési szokásainak megfelelően egy rántott szamár bekebelezésén fáradozott. Ha lehet, ne tele szájjal, mondta Sztupa, de - mintegy jelezvén, hogy ő a felkészültebb - rögtön belefogott a vezérek felsorolásába. Tehát heten vannak: Hétfő, Kedd, Szerdár, Sütőtök, Péntek, a szerecsen vezér, Szombath és Karfiolleves. Troché elcsomagolta a szamár maradványait, húzott egyet a kupájából, majd száját megtörölve így szólt: Az nem lesz jó. Nekem sem tetszik, hagyta helyben Sztupa. Két név is rossz, csak balhé lesz így, nem szerződés. Szerintem is. Kezdjük a könnyebbel, olyan név nincs, hogy Karfiolleves, azt javaslom, hogy legyen inkább Vasárnap. Nagyon jó ötlet, simán rá is tudjuk beszélni, egyezett bele Troché, Sztupa el is csodálkozott, milyen gyorsan, így maga vetett fel egy apróbb nehézséget: De mit szólnak majd a karfiolok? Nem tom', gondolkodott el Troché, majd kisvártatva hozzátette: 'szintén szólva nem is nagyon érdekel, intézze el velük Karfiolleves, akarom mondani Vasárnap. Sokkal nagyobb baj van Hétfővel, mert basszus, őt úgy hívják, mint az összes többit együtt, 7 fő(vezér), érted? Értem hát, ha ez kiderül, simán levágják a fejét, csak azért, hogy megnézzék, marad-e 6 neki. Sürgősen cselekedni kell - nem emlékszem, hogy ezt melyikük mondta, de igaza volt. Közben megérkezett "mafa: Ha nem haragszol, megeszem, amit hagytál a szamárból, és már el is vonult egy sarokba, mert nem szerette, ha nézik evés közben. Levágnak egyet, hat feje marad, rikkantott fel Troché, na, mi az? Hát persze, csapott a homlokára Sztupa, ez így sokkal jobban is hangzik: Sárkány, Kedd, Szerdár, satöbbi, satöbbi... Így legalább mi is megnyugodva megyünk el tévézni, ha nem is pénteken.

Szombaton (5-én) fél kilenc után kezdődik az m2-n a Macskafogó, melyben a változatosság kedvéért egerek irtják kifelé a macskák bőrét, egy bizonyos Grabowsky irányítása mellett. Én is ismertem egy Grabowskit, de az i-vel írta nevét, és az Eintracht Frankfurtot irányította. Nyilván a héten csak a Filmmúzeumon kilenckor kezdődő M.A.S.H.-ért érdemes bekapcsolni a tévét. Robert Altman 1970-es, a koreai háborúban játszódó filmjében Donald Sutherland és Elliot Gould ökörködnek mint katonaorvosok, s mi a hülyeségeiken röhögve szembesülünk a háborúk összes borzalmával. Jól van, Smaci fiam, négyes, legközelebb gondoljál is valamit. Szerencsére öt perc múlva az m1 már az Apacsokat zúzza, az olyan tévészínházféle a nehéz időkről, Török Ferenc rendezésében. Tíz előtt a Duna ad egy nagyot a kora nyolcvanas évek kékharisnyáinak az Oblomov néhány napjával. Térdig ér a szarkaláb. Éjjel egy előtt visszatérünk a Filmmúzeumra, és felülvizsgáljuk A vágy titokzatos tárgyáról alkotott véleményünket. Anno olvastam a Fülesben egy cikket a főszereplőről, az volt a címe: Fernando, a Rey-tvényszínész, így, vazz! Hiába, azért a régiek nagyon tudtak!

Vasárnap este nyolckor a Duna lenyom egy békebeli westernt, Az üldözőket, John Waynnel meg a többi marhával. A Duna2 meg kilenckor belecsap a Körhintába, mintha nem láttuk volna már ötvenszer.

Hétfőn ellenben november 7-e van, biztos forrásból tudom, hogy visszajönnek a ruszkik, sőt már itt is vannak, az éléskamrában vagy hol, s jön velük a hétfői műsorszünet intézménye is.

Kedden csak éjszaka zúzzuk, mint a nagyok: egykor a Filmmúzeumon Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk! Nem hiszik el, ez volt az eredeti címe is. Az MGM meg 1.40-kor nyomja a Rollerballt - persze nem nekem.

Szerdán és csütörtökön az összes forrásunk gondos és többszöri tanulmányozása után mondhatom nyugodtan, nem lesz egyetlen nézhető film sem a tévében, így bekapcsolunk a villába és Tilla bemegy a rezidenciára, vagy ha ez nem tetszik, Csermely Péter vendége Szijjártó Péter lesz. A televízió nyilván ártalmasabb a nitrites pácsónál is, hát úgy vegyék magukhoz.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.