tévésmaci

Barackosba szállt a fecske

  • tévésmaci
  • 2011. november 3.

Film

Amikor Sztupa és Troché a vérszerződést intézték, eleinte flottul ment minden, de később is csak kisebb nehézségek adódtak. Nézzük először a hét vezért, mondta Troché, miközben szórakozottan és a kor étkezési szokásainak megfelelően egy rántott szamár bekebelezésén fáradozott. Ha lehet, ne tele szájjal, mondta Sztupa, de - mintegy jelezvén, hogy ő a felkészültebb - rögtön belefogott a vezérek felsorolásába. Tehát heten vannak: Hétfő, Kedd, Szerdár, Sütőtök, Péntek, a szerecsen vezér, Szombath és Karfiolleves. Troché elcsomagolta a szamár maradványait, húzott egyet a kupájából, majd száját megtörölve így szólt: Az nem lesz jó. Nekem sem tetszik, hagyta helyben Sztupa. Két név is rossz, csak balhé lesz így, nem szerződés. Szerintem is. Kezdjük a könnyebbel, olyan név nincs, hogy Karfiolleves, azt javaslom, hogy legyen inkább Vasárnap. Nagyon jó ötlet, simán rá is tudjuk beszélni, egyezett bele Troché, Sztupa el is csodálkozott, milyen gyorsan, így maga vetett fel egy apróbb nehézséget: De mit szólnak majd a karfiolok? Nem tom', gondolkodott el Troché, majd kisvártatva hozzátette: 'szintén szólva nem is nagyon érdekel, intézze el velük Karfiolleves, akarom mondani Vasárnap. Sokkal nagyobb baj van Hétfővel, mert basszus, őt úgy hívják, mint az összes többit együtt, 7 fő(vezér), érted? Értem hát, ha ez kiderül, simán levágják a fejét, csak azért, hogy megnézzék, marad-e 6 neki. Sürgősen cselekedni kell - nem emlékszem, hogy ezt melyikük mondta, de igaza volt. Közben megérkezett "mafa: Ha nem haragszol, megeszem, amit hagytál a szamárból, és már el is vonult egy sarokba, mert nem szerette, ha nézik evés közben. Levágnak egyet, hat feje marad, rikkantott fel Troché, na, mi az? Hát persze, csapott a homlokára Sztupa, ez így sokkal jobban is hangzik: Sárkány, Kedd, Szerdár, satöbbi, satöbbi... Így legalább mi is megnyugodva megyünk el tévézni, ha nem is pénteken.

Szombaton (5-én) fél kilenc után kezdődik az m2-n a Macskafogó, melyben a változatosság kedvéért egerek irtják kifelé a macskák bőrét, egy bizonyos Grabowsky irányítása mellett. Én is ismertem egy Grabowskit, de az i-vel írta nevét, és az Eintracht Frankfurtot irányította. Nyilván a héten csak a Filmmúzeumon kilenckor kezdődő M.A.S.H.-ért érdemes bekapcsolni a tévét. Robert Altman 1970-es, a koreai háborúban játszódó filmjében Donald Sutherland és Elliot Gould ökörködnek mint katonaorvosok, s mi a hülyeségeiken röhögve szembesülünk a háborúk összes borzalmával. Jól van, Smaci fiam, négyes, legközelebb gondoljál is valamit. Szerencsére öt perc múlva az m1 már az Apacsokat zúzza, az olyan tévészínházféle a nehéz időkről, Török Ferenc rendezésében. Tíz előtt a Duna ad egy nagyot a kora nyolcvanas évek kékharisnyáinak az Oblomov néhány napjával. Térdig ér a szarkaláb. Éjjel egy előtt visszatérünk a Filmmúzeumra, és felülvizsgáljuk A vágy titokzatos tárgyáról alkotott véleményünket. Anno olvastam a Fülesben egy cikket a főszereplőről, az volt a címe: Fernando, a Rey-tvényszínész, így, vazz! Hiába, azért a régiek nagyon tudtak!

Vasárnap este nyolckor a Duna lenyom egy békebeli westernt, Az üldözőket, John Waynnel meg a többi marhával. A Duna2 meg kilenckor belecsap a Körhintába, mintha nem láttuk volna már ötvenszer.

Hétfőn ellenben november 7-e van, biztos forrásból tudom, hogy visszajönnek a ruszkik, sőt már itt is vannak, az éléskamrában vagy hol, s jön velük a hétfői műsorszünet intézménye is.

Kedden csak éjszaka zúzzuk, mint a nagyok: egykor a Filmmúzeumon Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk! Nem hiszik el, ez volt az eredeti címe is. Az MGM meg 1.40-kor nyomja a Rollerballt - persze nem nekem.

Szerdán és csütörtökön az összes forrásunk gondos és többszöri tanulmányozása után mondhatom nyugodtan, nem lesz egyetlen nézhető film sem a tévében, így bekapcsolunk a villába és Tilla bemegy a rezidenciára, vagy ha ez nem tetszik, Csermely Péter vendége Szijjártó Péter lesz. A televízió nyilván ártalmasabb a nitrites pácsónál is, hát úgy vegyék magukhoz.

Figyelmébe ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.