Történelmi turkáló (Filmek a spanyol polgárháborúról)

  • - kovácsy -
  • 2006. november 2.

Film

A Miért kellett meghalni Madridban című, 1966-os filmet nézve olykor még elvi idegenkedésén túl is szinte feszengve figyeli az ember, milyen szegényes volt az akkoriban már fellazulóban-hanyatlóban lévő Franco-rezsim propagandaarzenálja.

A Miért kellett meghalni Madridban című, 1966-os filmet nézve olykor még elvi idegenkedésén túl is szinte feszengve figyeli az ember, milyen szegényes volt az akkoriban már fellazulóban-hanyatlóban lévő Franco-rezsim propagandaarzenálja. Ellenfilmről van szó ugyanis, a négy évvel korábbi Meghalni Madridban (ezt is vetítik a polgárháborús visszatekintés keretében) "akkor most nézzük végig képről képre" típusú, meglehetősen hosszadalmasra sikerült újrafeldolgozásáról. Az utóbbi műre sem lehet ráfogni, hogy az elfogulatlanságával tüntet - és tulajdonképpen az a kérdés, hogy egyáltalán beszélhetnek-e magukért, illetve valamelyik oldal igazságáért a harcokat, gránáttűz elől menekülőket, hadba indulókat, halottakat - vagy éppen a hátország hétköznapi derűjét, szorgoskodását ábrázoló képsorok. A polgárháborús filmek sora azt sugallja, hogy aligha. Szerkeszteni, vágni nagyon is tudtak már a harmincas évek filmesei, legfeljebb a befogadás volt lassúbb, nehézkesebb - erre utal a legtöbb mű ráérős tempója, és ez többnyire még jobban kiemeli a kísérőszövegek erőszakos és izgatott, kényszeresen igazságosztó lendületét.

Filmről filmre haladva egyre több már látott képsorral találkozunk, és kiderül, hogy voltaképpen mindegy, melyik oldalon állt annak idején a felvevőgép, a tekercsek előbb-utóbb egy közös kosárba kerültek, amelyben kedve és beállítottsága szerint turkált mindenki: nemcsak spanyolok, hanem németek, amerikaiak, franciák és szovjetek is. Az utóbbiak forgatócsoportja majdnem egy egész éven át dolgozott, és az anyagból készült is egy másfél órás dokumentumfilm (Spanyolország), amely könnyed gátlástalansággal úgy állítja be a köztársaságiak harcát a falangista felkelőkkel szemben, mintha a baloldali erőket kizárólag a sztálinista kommunisták alkották volna, akiknek az áruló anarchistákkal, trockistákkal is meg kellett küzdeniük. Meg is küzdöttek, a maguk kíméletlen módszereivel, ami sokat segített a falangistáknak - ez persze nem tárgya a filmnek. A nemzeti oldal a saját propagandaszempontjai miatt nem volt érdekelt abban, hogy feltárja az ellenfél ideológiai törésvonalait, a köztársaságiakkal rokonszenvező külföld is féltette a polgárháború tisztaságát ezeknek az ellentéteknek a kiteregetésétől, és így közös üggyé vált a történelemhamisítás.

Egy szó mint száz, nem ezekből a filmekből fogjuk megtudni, hogyan is zajlott az a négy borzalmas év (500 ezer halott!). Viszont, ha már megcsömörlünk a jelszavaktól, elandalodhatunk a részleteken: megcsodálhatjuk a köztársaságiak két km-ről hallható óriás hangszóróját (A spanyol föld), a lerombolt Guernica képei mellett csökönyös öszvéreket, feldíszített homlokú teheneket láthatunk (A vizcayai front és július 18.), elkísérhetjük a németek oldalán harcoló nyalka spanyol önkénteseket a Szovjetunióba - ahonnan egyikük jól láthatóan egy díszes ortodox kegytárggyal tér haza szerettei körébe (A kék hadosztály). Az egyik legizgalmasabb film jelenkori, ráadásul magyar, Forgács Pétertől A fekete kutya. Korabeli amatőr felvételek számolnak be itt az átmenetről a békéből a zavaros közviszonyok, onnan a háború és a féktelen erőszak felé, s eközben az elkötelezettségek egyre viszonylagosabbá válnak, míg végül egyetlen érték marad: túlélni valahogy.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.