Az emberiség túlnyomó többségére a Szemtől szemben nem jelent veszélyt, az élet megy tovább, mint annak előtte, megtekintése után viszonylag kevesen gondolják azt, hogy nekik filmrendezőnek kell lenniük, s még ennél is kevesebben gondolják azt, hogy filmrendező-pályafutásukat De Niro és Pacino rabló-pandúr pózaival kéne feldobniuk. Egyes szerencsétlen esetekben, amikor ez mégis előfordul, vagy Gérard Depardieu fixírozta Daniel Auteuilt és viszont, vagy mint most, Mark Strong állja James McAvoy tekintetét. A britek all star csapatával megvalósított koppintásban McAvoy összeszorított szájjal szomorkodó zsaru, Strong pedig egy reggel-este enigmatikusan néző szuperbűnöző. Kettejük közt pedig az angol színjátszás színe-java szekundál: Ray Winston megszokott posztján Peter Mullan keménykedik érzelmesen, s míg Mike Leigh üdvözletét Ruth Sheen, Guy Ritchie-ét Jason Flemyng tolmácsolja. Andrea Riseborough még mindig nagy reménység, David Morrisey már rég nem az. Feltűnik a Vérturisták szakállas ámokfutója is, nevezzük őt közepes reménységnek. Semmi baj, másokkal is megesett már, hogy Michael Mann-nak képzelték magukat; addig nincs is nagy vész, amíg Ridley Scott egy technokrata tanítványa gondolja ezt, ám borzalmas következményekkel járhat, ha kisebb kelet-európai országokban is felüti a fejét a kór.
Forgalmazza a ProVideo
