Magyar Narancs: Nézett már farkasszemet valamivel, ami nagy volt, dühös és szét akarta tépni?
Chris Pratt: Egyszer majdnem fennakadtam egy jávorszarvason. Nem a nappalimban történt, hanem a vadonban, megrögzött vadász vagyok, szóval magamnak kerestem a bajt. Akkor persze még nem tudtam, és ha tudtam volna, sem érdekel, hogy egyszer még milyen jól fog jönni az ott érzett félelem. Akkor csak az érdekelt, hogy élve megússzam. De a Jurassic World raptoros jeleneteiben kifejezetten jól jött színészileg a hajdani halálfélelem.
| ||
MN: Ki nyert végül?
CP: Megközelített, végigmért, és peckesen, a győztesek büszkeségével elhaladt mellettem. Meghagyta az életemet. Szóval én nyertem. Volt nálam fegyver, egy icipici puska – fajdkakast akartam lőni ebédre. De jávorszarvas ellen még viccnek is rossz lett volna. A medvéknél is nagyobb tömeggyilkosok ezek az óriások. Én hátráltam, ő közelített. Durvább volt, mint a method acting! Minek színészképzőbe járni, ha az ember vadászik. Nem is jártam színitanodába. Egy kis zene plusz a felidézett félelem – ez volt most a színészi koktélom. Benyomtam a Dark Side-ot Eric Churchtől és jöhettek a dinók.
MN: Az őslények nagy része digitális effektből van, de néhányat meg is építettek. A robotlényekkel könnyebb színészkedni, vagy az effektekkel?
CP: Sokat segít, ha meg lehet érinteni valamit, és nem csak a zöld háttér előtt ugrabugrál az ember, egyszersmind macerás is, mert ezeknek a gépesített állatoknak van némi alapzajuk, nem is kicsi. Amikor át kellett ölelnem az egyiket egy érzelmes jelenetben, minden egyes szavamat utószinkronizálni kellett, mert olyan volt, mintha egy zümmögő motort ölelgettem volna.
| ||
MN: Ilyen problémái A Lego-kalandban aligha voltak.
CP: Az volt minden idők legjobb filmes melója. Pizsamás munka volt, kislattyogtam a kocsimig pizsiben, 15 perc múlva már a stúdióban voltam, és összvissz két hétig tartott az egész. És még álhajat se kellett ragasztani. Ez minden színész álma. Sosem voltam legós kölyök, inkább halászós-vadászós fajta. Amúgy is inkább a garázsvásárokon szereztük be a játékainkat: szegények voltunk, na! Egy-két He-Man bábu azért így is befigyelt.
MN: Fiatalabb éveiben kipróbálta, milyen homelessnek lenni Hawaiin. És milyen?
CP: Más dilemmáim voltak, mint mostanság. Például, hogy ki visz be a városba, és ki vesz nekem piát. Ezek voltak a legégetőbb kérdések.
| ||
MN: Stand-uposként kezdte. Voltak rögzült poénjai?
CP: Adtam a ma született ártatlant. A nagy mamlaszt, akit mindenki kihasznál, de idióta mosollyal tűri. A kezdő poénom általában a szex és a stand-up kapcsolatát boncolgatta, valahogy így: „Hű, el sem hiszem, hogy itt állok a mikrofon előtt. Olyan ez, mint az első szex. Mostanra pont végeztem is.” Ilyenek. Simán belefértem a középszerbe. Jó iskola volt, mert a stand-up aranyszabálya, hogy addig nem lehet abbahagyni egy poént, amíg nem nevetnek. Ha néma csend van a csattanónál, tovább kell nyomni. Leizzadsz, de nyomod tovább, addig, míg nem nevetnek. A stand-up közönsége vérszomjas fajta: ha belesülsz előttük akár egyetlen poénba is, és ezt látják is rajtad, onnantól nincs kegyelem. Kész, neked annyi, ki vagy nyírva.
MN: A galaxis őrzőiben is vannak saját poénjai?
CP: A Kevin Bacon-os poén a sajátom, és a filmvégi táncos jelenet is az én találmányom. Improvizáltam rendesen.
| ||
MN: Hazacsempészett valami kis űremléktárgyat?
CP: Hogy kicsit? Az egész Star-Lord-jelmezt. Ehhez képest a Jurassic Worldben viselt vadászkésem, amit szintén hazavittem, igazán apróságnak tűnik. De most nem késsel, hanem pisztolyokkal játszom, A hét mesterlövész remake-jét forgatom az új-mexikói sivatagban. Egy anyaszomorító gyilkost játszom, aki nem szerepelt az eredetiben. Egyik eredetiben sem. Igazi pisztolyhős – álomszerep egy vadásznak. Egy igazi badass, akinek gyorsan jár a keze. Pont, mint az enyém.
MN: Mikor bunyózott utoljára?
CP: Úgy öt éve. Egy bárban. Egy fickó kötekedett velem. Hollywood, Hollywood – bömbölte az arcomba, és leverte a sapkámat. Azt hitte, vicces. Pedig előszörre sem volt az, másodszorra meg az a kevés kezdeti eredetiség is elszállt belőle. Ekkor finoman figyelmeztettem, hogy ha nem hagy fel ezzel, három másodpercen belül leverem. Nem hitte el. Aztán elhitte. A suliban birkóztam. De ma már csak kickboxolok.
| ||
MN: Ha épp nem filmez, vadászik vagy veri az embereket a sarki bárban, mit csinál?
CP: Bütykölöm a Volkswagenemet. Egy F-150 Ford Pickup Truckot vezetek, az asszonyé a családi autó, és kölcsönben van nálunk egy Audi A7. De a ’65-ös VW bogaram a szívem csücske.
A Jurassic World hősnőjével, Bryce Dallas Howarddal interjúnk itt olvasható, ahol a film kritikáját is megtalálják.
