Film

Kígyó a keblen

Justin Anderson: Hazaúszom

Kritika

A gazdag értelmiségiek napszítta tengerparti nyaralói rendszerint az erkölcsök lazulásának, sötét titkok napvilágra kerülésének, legrosszabb esetben családok széthullásának színterei.

Ebben a tekintetben Justin Anderson, az elsőfilmes képzőművész filmje sem tér el a hagyományoktól. A film alapja Deborah Levy 2011-es azonos című regénye, a darabjaira hulló család portréja ebben is azonos. A már az első képkockákon is feszültnek tetsző házaspár, Josef (Christopher Abbott) és Isabel (Mackenzie Davis) egyetemi tanár barátjukkal, Laurával (Nadine Labaki) érkeznek görögországi nyári rezidenciájukra. Még mielőtt belépnének az ajtón, otthon, tinédzser lányuk Ninam drámai tónusban bejelenti, hogy van valaki a medencéjükben (elsőre mindenki medvére gyanakszik). A hívatlan vendég nem medve, hanem egy titokzatos meztelen nő (Ariane Labed). Hamar kiderül, hogy Kitti botanikus és a család sofőrjének a barátja (bár ez keveset árul el a nő valódi személyiségéről és szándékairól), Isabel pedig hirtelen ötlettől vezérelve maradásra buzdítja Kittit.

Ahogy az már lenni szokott az intenzív tekintetű, szófukar és nyilvános meztelenkedésre hajlamos európai vampokkal, Kitti is elsősorban egy bizonyos funkció betöltésére hivatott: felszínre kell hoznia a család mélyén fortyogó feszültséget és traumákat. Ebben pedig bővelkednek hőseink. A boszniai származású Josef még gyermekként menekült el a délszláv háború borzalmai elől, erről az időszakról pedig sosem beszél. Szokatlan verseivel hamar amerikai irodalmi sztárrá vált, de ihlete manapság cserben hagyja, csak katatón állapotban csoszog fel-alá a napsütésben. Isabel haditudósítóként dolgozik, akit bár egyre inkább kizsigerel munkája, a kiküldetése utáni hazatérést még nehezebbnek találja. Lányuk pedig mindkettejük által elhanyagoltnak érzi magát. A Kittihez hasonló ragadozók egyből kiszagolják az ilyen érzelmi bonyodalmakat, és a nő ennek megfelelően hamar meg is kezdi aknamunkáját a vendéglátó családban. Ám a meztelenségével és állhatatos, invazív kérdéseivel provokáló Kitti mintha csak Josefet zavarná, a nők tárt karokkal fogadják felforgató jelenlétét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.