Film

Kígyó a keblen

Justin Anderson: Hazaúszom

Kritika

A gazdag értelmiségiek napszítta tengerparti nyaralói rendszerint az erkölcsök lazulásának, sötét titkok napvilágra kerülésének, legrosszabb esetben családok széthullásának színterei.

Ebben a tekintetben Justin Anderson, az elsőfilmes képzőművész filmje sem tér el a hagyományoktól. A film alapja Deborah Levy 2011-es azonos című regénye, a darabjaira hulló család portréja ebben is azonos. A már az első képkockákon is feszültnek tetsző házaspár, Josef (Christopher Abbott) és Isabel (Mackenzie Davis) egyetemi tanár barátjukkal, Laurával (Nadine Labaki) érkeznek görögországi nyári rezidenciájukra. Még mielőtt belépnének az ajtón, otthon, tinédzser lányuk Ninam drámai tónusban bejelenti, hogy van valaki a medencéjükben (elsőre mindenki medvére gyanakszik). A hívatlan vendég nem medve, hanem egy titokzatos meztelen nő (Ariane Labed). Hamar kiderül, hogy Kitti botanikus és a család sofőrjének a barátja (bár ez keveset árul el a nő valódi személyiségéről és szándékairól), Isabel pedig hirtelen ötlettől vezérelve maradásra buzdítja Kittit.

Ahogy az már lenni szokott az intenzív tekintetű, szófukar és nyilvános meztelenkedésre hajlamos európai vampokkal, Kitti is elsősorban egy bizonyos funkció betöltésére hivatott: felszínre kell hoznia a család mélyén fortyogó feszültséget és traumákat. Ebben pedig bővelkednek hőseink. A boszniai származású Josef még gyermekként menekült el a délszláv háború borzalmai elől, erről az időszakról pedig sosem beszél. Szokatlan verseivel hamar amerikai irodalmi sztárrá vált, de ihlete manapság cserben hagyja, csak katatón állapotban csoszog fel-alá a napsütésben. Isabel haditudósítóként dolgozik, akit bár egyre inkább kizsigerel munkája, a kiküldetése utáni hazatérést még nehezebbnek találja. Lányuk pedig mindkettejük által elhanyagoltnak érzi magát. A Kittihez hasonló ragadozók egyből kiszagolják az ilyen érzelmi bonyodalmakat, és a nő ennek megfelelően hamar meg is kezdi aknamunkáját a vendéglátó családban. Ám a meztelenségével és állhatatos, invazív kérdéseivel provokáló Kitti mintha csak Josefet zavarná, a nők tárt karokkal fogadják felforgató jelenlétét.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Egy valódi hős

Superman a legamerikaibb kép­regényhős. Olyan, amilyennek az Egyesült Államok látni szeretné magát: erős és segítőkész, igazság­osztó és főként legyőzhetetlen.

Odavetve

  • - turcsányi -

Philip Barantini a technika ördöge, nyilván. Egysnittes rendező.

Az illúzió feltárása

A kezdetben monokróm festményeket készítő művész a kilencvenes évek végén radikális fordulattal olyan fotókat kezdett készíteni, amelyek a tömegmédia által megjelenített eseményeket „ábrázolják”.

Világok harca

Eva (Szitás Barbara) visszavonultan élő érett szépasszony, akit csak látszólag elégít ki, hogy a közeli botanikus kertbe jár virágokat festeni, a szíve mélyén férfitársaságra vágyik.

A tizedik király

Február végén, életének 88. évében elhunyt Borisz Szpasszkij, a sakktörténet 10. világbajnoka, vagyis a „sakk királya”, ahogy a trónon ülő aktuális bajnokot már több mint száz éve nevezik.

Az olvasóhoz

  • Narancs

Mára az Orbán-rezsim kimerítette minden intellektuális erőforrását, kifogyott minden ötletből. Ha hozzányúl valamihez, az azért romlik el, ha nem nyúl hozzá, azért.

Agónia

Óriási, rá és a hatalmára nézve talán végzetes politikai hibát követett el Orbán Viktor azzal, hogy a politikai ellenfeleit, valamint tőle független közéleti és hivatali szervezeteket és azok tagjait el- és kitakarítandó, azaz kiirtandó poloskának nevezte március 15-én. Az elhangzottak kimondatlanul is sugallják azt, hogy valójában az ország minden olyan állampolgárát poloskának tekinti, aki őt a hatalomból leváltani kívánja.

Skarlát betűs ország

Múlt szombaton, március 15-én Magyarország az 1848-as forradalmának és szabadságharcának 177. évfordulóját ünnepelte meg. Ez az egyik legnagyobb ünnepe Magyarországnak. Kitüntetett időpillanat, amelyben mindenki büszke lehet magára, arra, hogy milyen nagyszerű elődei voltak, s hogy milyen példa szerint élheti az életét, építheti a hazáját.

Haszon vagy ráfizetés?

Mit tartsunk a bevándorlókról? – merül fel a kérdés Németországban is. Olyan-e a migráns, hogy egész nap a lábát lógatja a dolgos németek millióinak pénzén, és azon tűnődik, miként szerezhetne kábítószert, vagy inkább megmenteni igyekszik serény munkájával az öregedő németséget a demográfiai válság következményeitől?