Dokumentumfilm

Egy valódi hős

Ian Bonhôte, Peter Ettedgui: Super/Man: Christopher Reeve története

  • 2025. március 19.

Kritika

Superman a legamerikaibb kép­regényhős. Olyan, amilyennek az Egyesült Államok látni szeretné magát: erős és segítőkész, igazság­osztó és főként legyőzhetetlen.

Filmen többen is megtestesítették már a tömegkulturális ikont, ám mind a mai napig Christopher Reeve a Superman (négy, egyre csökkenő népszerűségű folytatásban tette világszerte sikeressé a hőst), ő viszont csak a Superman. Játszott ugyan más filmekben is, nem is rosszul, és rendezett is, ám annyira ráégett a szerep, hogy egy ország állt döbbenten, amikor (és mert) a Superman súlyos balesetet szenvedett, és örökre megbénult sokak által csodált és irigyelt teste. Teljesen.

Innen indít a fogyatékkal élő emberek világát filmen már korábban is közelebb hozni törekvő rendezőpáros (a Covid miatt 2021-re halasztott tokiói paralimpiai játékokról készült Rising Phoenix művük esztétikai értelemben Leni Riefenstahl csodált, ám rettenetesen kártékony Olimpia című filmjének visszavonása), hogy bemutassa, miként vált a szuperhőst játszó hollywoodi sztárból valódi hős, nem emberfeletti képességeinek, hanem emberi kvalitásainak köszönhetően. Megküzdött a javulás legcsekélyebb reményét sem ígérő állapotával, nem hagyta, hogy a depresszió eluralkodjon rajta, szorgalmasan végez(tet)te a testét karban tartó intenzív gyakorlatokat – és orvosi csodaként évekkel balesete után javulás következett be: a kisujját meg tudta mozdítani, és a hőérzékelése is visszatért korábban teljesen érzéketlen teste bizonyos részeibe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.