Dokumentumfilm

Egy valódi hős

Ian Bonhôte, Peter Ettedgui: Super/Man: Christopher Reeve története

  • 2025. március 19.

Kritika

Superman a legamerikaibb kép­regényhős. Olyan, amilyennek az Egyesült Államok látni szeretné magát: erős és segítőkész, igazság­osztó és főként legyőzhetetlen.

Filmen többen is megtestesítették már a tömegkulturális ikont, ám mind a mai napig Christopher Reeve a Superman (négy, egyre csökkenő népszerűségű folytatásban tette világszerte sikeressé a hőst), ő viszont csak a Superman. Játszott ugyan más filmekben is, nem is rosszul, és rendezett is, ám annyira ráégett a szerep, hogy egy ország állt döbbenten, amikor (és mert) a Superman súlyos balesetet szenvedett, és örökre megbénult sokak által csodált és irigyelt teste. Teljesen.

Innen indít a fogyatékkal élő emberek világát filmen már korábban is közelebb hozni törekvő rendezőpáros (a Covid miatt 2021-re halasztott tokiói paralimpiai játékokról készült Rising Phoenix művük esztétikai értelemben Leni Riefenstahl csodált, ám rettenetesen kártékony Olimpia című filmjének visszavonása), hogy bemutassa, miként vált a szuperhőst játszó hollywoodi sztárból valódi hős, nem emberfeletti képességeinek, hanem emberi kvalitásainak köszönhetően. Megküzdött a javulás legcsekélyebb reményét sem ígérő állapotával, nem hagyta, hogy a depresszió eluralkodjon rajta, szorgalmasan végez(tet)te a testét karban tartó intenzív gyakorlatokat – és orvosi csodaként évekkel balesete után javulás következett be: a kisujját meg tudta mozdítani, és a hőérzékelése is visszatért korábban teljesen érzéketlen teste bizonyos részeibe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.