Végállomások

  • - bbe -
  • 2006. november 2.

Film

A debreceni menekülttáborban kezdjük utazásunkat, ahol a boszniai háború alatt oly sok elűzött talált ideiglenes otthonra.

A debreceni menekülttáborban kezdjük utazásunkat, ahol a boszniai háború alatt oly sok elűzött talált ideiglenes otthonra. Mára alig maradtak itt néhányan - csak a bolondok közülük. Az a húsz-egynéhány ápolt, akiket 1992-ben egy Jakes nevű falu elmegyógyintézetéből menekítettek ide. A bolondok olyanok, amilyenek: furcsák, de kedvesek. Differentia specificájuk ez esetben annyi, hogy többségükben muzulmánok.

A film készítői az ápoltakról szóló képekkel aztán felkerekednek, hogy kiderítsék: a betegek a háború vége után 11 évvel miért nem mehetnek még mindig haza, holott ez lenne minden vágyuk. Szarajevóban meghallgatjuk egy bosnyák kormányhivatalnok magyarázkodását, amiből nem derül ki semmi. Csak annyi, hogy ez az illető kicsit szégyelli magát, amiért Bosznia bolondjait más eteti. Aztán Jakesban is megfordulunk, ahol az intézet igazgatója tárja szét a kezét. Nem jöhetnek, mert csak. Jobbára belsőket látunk, meg beszélő fejeket egyelőre: a bolondok érdekesebbek, mint a nem bolondok. De én nem szeretem, ha bolondokat mutogatnak, pláne ha alulról, döntött kameraállásból. Minden bolond érdekes. De egy bolond még nem film. Húsz sem. Aztán a film készítői az egyik beteg videoüzenetét elviszik a családjának Paléba. Egy szerb betegről van szó, aki azt üzeni, hogy szeretne hazamenni. A családja 13 éve nem hallott felőle. Épp pálinkát főznek, amikor megszólítja őket a film. Amikor megnézi a videót, a beteg apja sírva fakad. Aztán pénzt ad a riporternek: ha találkozik vele, vegyen neki cigarettát. Itt megmozdul valami, itt elszorul a szív.

Megpróbáltam megfejteni, vajon miért nem mehetnek vissza ezek az ápoltak Jakesba? Valmi szöget ütött a fejembe. Az igazgató szobájának az ajtajára cirill betűkkel volt kiírva, hogy igazgató. Lehet, hogy ez a sztori: hogy a bosnyák bolondok nem kellenek a szerb intézetnek. Nem tudom: ezt a film ugyanis nem mondta el, sőt azt sem, hogy Jakes a Republika Srpskában van. Lehet persze, hogy nem ez a sztori, és csak képzelődöm. De akkor mi?

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.