DVD

Végjáték

  • - kg -
  • 2011. december 12.

Film

Mickey Rourke technikás színész, ugyanazzal a technikával adja a kiégett dzsessztrombitást, mint adta nemrég a ki-égett pankrátort. Amikor a kiégett dzsessztrombitást épp tarkón lőné egy kiégett nehézfiú, indiánok tűnnek fel a kiégett tájban; hogy miért, azt csak ők tudják, de jól megmentik a kiégett dzsessztrombitást.

 

 


 

Így, hogy életben maradt, a kiégett dzsessztrombitás a legközelebbi vándorcirkusz felé veszi az irányt, ahol Rhys Ifans a ceremóniamester - egy kicsit kiégettnek tűnik ő is, de a tűznyelő mellett labdába se rúghat. Ha a kiégett dzsessztrombitást a tűznyelő, a szakállas nő, esetleg az ugyancsak a társulatot erősítő erőművész szöktetné meg a cirkuszból, nyilván más irányt venne a történet, de nem, a kiégett dzsessztrombitást Megan Fox szökteti meg, akinek a hátából angyalszárnyak állnak kifelé. Ízlelgessük kicsit: Megan Fox hátából angyalszárnyak állnak kifelé. Megan Fox szárnyak nélkül is a férfivágyak netovábbja, hát még szárnyakkal; a költői jelenés láttán még Bill Murray nagymenő gengszterszemüvegén is párafoltok kezdenek gyülekezni. Bill már nagyon hiányzott a történetből, az eddigiek természetéből pedig egyenesen következik, hogy egy kiégett alak ő is, jóllakott alvilági ügyvezető. Amikor belekezd annak részletezésébe, hogy miért is hívják őt Happy Shannonnak, az az a pillanat, amikor elfogy a minden Mickey Rourke-marhaságnak és Bill Murray-s bárminek alanyi jogon járó jóindulat. Innentől az se menti e cool-naiv költeményt, hogy Rourke még néhányszor kiég és a szép testű szárnyas színésznő is elkámpicsorodik vagy kétszer.

 

Forgalmazza a Pro Video


Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.