DVD

Végjáték

  • - kg -
  • 2011. december 12.

Film

Mickey Rourke technikás színész, ugyanazzal a technikával adja a kiégett dzsessztrombitást, mint adta nemrég a ki-égett pankrátort. Amikor a kiégett dzsessztrombitást épp tarkón lőné egy kiégett nehézfiú, indiánok tűnnek fel a kiégett tájban; hogy miért, azt csak ők tudják, de jól megmentik a kiégett dzsessztrombitást.

 

 


 

Így, hogy életben maradt, a kiégett dzsessztrombitás a legközelebbi vándorcirkusz felé veszi az irányt, ahol Rhys Ifans a ceremóniamester - egy kicsit kiégettnek tűnik ő is, de a tűznyelő mellett labdába se rúghat. Ha a kiégett dzsessztrombitást a tűznyelő, a szakállas nő, esetleg az ugyancsak a társulatot erősítő erőművész szöktetné meg a cirkuszból, nyilván más irányt venne a történet, de nem, a kiégett dzsessztrombitást Megan Fox szökteti meg, akinek a hátából angyalszárnyak állnak kifelé. Ízlelgessük kicsit: Megan Fox hátából angyalszárnyak állnak kifelé. Megan Fox szárnyak nélkül is a férfivágyak netovábbja, hát még szárnyakkal; a költői jelenés láttán még Bill Murray nagymenő gengszterszemüvegén is párafoltok kezdenek gyülekezni. Bill már nagyon hiányzott a történetből, az eddigiek természetéből pedig egyenesen következik, hogy egy kiégett alak ő is, jóllakott alvilági ügyvezető. Amikor belekezd annak részletezésébe, hogy miért is hívják őt Happy Shannonnak, az az a pillanat, amikor elfogy a minden Mickey Rourke-marhaságnak és Bill Murray-s bárminek alanyi jogon járó jóindulat. Innentől az se menti e cool-naiv költeményt, hogy Rourke még néhányszor kiég és a szép testű szárnyas színésznő is elkámpicsorodik vagy kétszer.

 

Forgalmazza a Pro Video


Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)