Agnieszka Holland pályaképe

Visszatérő démonok

Film

Míg más idősödő rendezők a relevancia elvesztésével küszködnek, Agnieszka Holland talán még le is adna a rá irányuló figyelemből. A nálunk nyáron bemutatott 2023-as Zöldhatár című filmje kapcsán érdemes számba venni magát az életművet is.

A Zöldhatár erős kritikával illeti a lengyel kormányt a közel-keleti menekültekkel való kegyetlen bánásmód miatt, amiért az akkori igazságügyi miniszter (Zbigniew Ziobro; SP, Szuverén Lengyelország párt) „náci propagandához” hasonlította az alkotást, mint amely szánt szándékkal kelti a lengyelek rossz hírét a világban. A kormány még arra is kötelezte a mozikat, hogy a Zöldhatárt együtt vetítsék saját rövid propagandafilmjükkel, amelyben a lengyel határőrök derék munkáját dicsőítik. A negatív kampány bizonyos értelemben visszafelé sült el: a két és fél órás, fekete-fehér társadalmi dráma kivételes nézettségi adatokat produkált a lengyel mozikban, ráadásul rengetegen vettek részt a rendezővel folytatott beszélgetéseken is a vetítések után. Ám hiába a társadalmi visszhang és a Velencei Filmfesztivál zsűrijének elismerése, Holland megszenvedte a film bemutatását követő időszakot; a fenyegetések miatt testőröket kellett fogadnia, s újra kellett élnie, hogy saját hazája páriaként kezeli.

Kísértetek

A rendező ugyanis nem először tapasztalta meg hazája részben a szülei révén, részben saját jogán „kivívott” ellenszenvét. A rendszerrel szembeni lázadás mintha csak családi vonás lenne: édesanyja, Irena Rybczyńska katolikus újságíróként segítette a zsidókat az 1944-es varsói felkelésben, amiért megkapta a Világ Igaza kitüntetést a Jad Vasem Intézettől. Szintén újságíró apja pedig hithű kommunistaként csatlakozott a Vörös Hadsereghez, amikor Hitler lerohanta Lengyelországot. A holokauszt alatt Henryk Holland elvesztette a szüleit a gettóban, felnőttként pedig nehezére esett szembenéznie saját zsidó identitásával. Szilárd kommunista elvei ellenére szálka lett a lengyel szocialista rezsim szemében: kémkedéssel vádolták meg, és állítólag öngyilkosságot követett el a házi őrizetben. Ekkor Agnieszka még csak 13 éves volt. Bár a rendező saját elmondása szerint a szüleivel nem volt felhőtlen a viszonya, politikai elkötelezettségük és intellektuális nyitottságuk mintaként szolgált számára. Sokat betegeskedő gyermekként is a vizuális művészetekbe menekült: az ágyban töltött időt rajzolással és kis színdarabok rendezésével múlatta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.