A Zöldhatár erős kritikával illeti a lengyel kormányt a közel-keleti menekültekkel való kegyetlen bánásmód miatt, amiért az akkori igazságügyi miniszter (Zbigniew Ziobro; SP, Szuverén Lengyelország párt) „náci propagandához” hasonlította az alkotást, mint amely szánt szándékkal kelti a lengyelek rossz hírét a világban. A kormány még arra is kötelezte a mozikat, hogy a Zöldhatárt együtt vetítsék saját rövid propagandafilmjükkel, amelyben a lengyel határőrök derék munkáját dicsőítik. A negatív kampány bizonyos értelemben visszafelé sült el: a két és fél órás, fekete-fehér társadalmi dráma kivételes nézettségi adatokat produkált a lengyel mozikban, ráadásul rengetegen vettek részt a rendezővel folytatott beszélgetéseken is a vetítések után. Ám hiába a társadalmi visszhang és a Velencei Filmfesztivál zsűrijének elismerése, Holland megszenvedte a film bemutatását követő időszakot; a fenyegetések miatt testőröket kellett fogadnia, s újra kellett élnie, hogy saját hazája páriaként kezeli.
Kísértetek
A rendező ugyanis nem először tapasztalta meg hazája részben a szülei révén, részben saját jogán „kivívott” ellenszenvét. A rendszerrel szembeni lázadás mintha csak családi vonás lenne: édesanyja, Irena Rybczyńska katolikus újságíróként segítette a zsidókat az 1944-es varsói felkelésben, amiért megkapta a Világ Igaza kitüntetést a Jad Vasem Intézettől. Szintén újságíró apja pedig hithű kommunistaként csatlakozott a Vörös Hadsereghez, amikor Hitler lerohanta Lengyelországot. A holokauszt alatt Henryk Holland elvesztette a szüleit a gettóban, felnőttként pedig nehezére esett szembenéznie saját zsidó identitásával. Szilárd kommunista elvei ellenére szálka lett a lengyel szocialista rezsim szemében: kémkedéssel vádolták meg, és állítólag öngyilkosságot követett el a házi őrizetben. Ekkor Agnieszka még csak 13 éves volt. Bár a rendező saját elmondása szerint a szüleivel nem volt felhőtlen a viszonya, politikai elkötelezettségük és intellektuális nyitottságuk mintaként szolgált számára. Sokat betegeskedő gyermekként is a vizuális művészetekbe menekült: az ágyban töltött időt rajzolással és kis színdarabok rendezésével múlatta.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
