Agnieszka Holland pályaképe

Visszatérő démonok

Film

Míg más idősödő rendezők a relevancia elvesztésével küszködnek, Agnieszka Holland talán még le is adna a rá irányuló figyelemből. A nálunk nyáron bemutatott 2023-as Zöldhatár című filmje kapcsán érdemes számba venni magát az életművet is.

A Zöldhatár erős kritikával illeti a lengyel kormányt a közel-keleti menekültekkel való kegyetlen bánásmód miatt, amiért az akkori igazságügyi miniszter (Zbigniew Ziobro; SP, Szuverén Lengyelország párt) „náci propagandához” hasonlította az alkotást, mint amely szánt szándékkal kelti a lengyelek rossz hírét a világban. A kormány még arra is kötelezte a mozikat, hogy a Zöldhatárt együtt vetítsék saját rövid propagandafilmjükkel, amelyben a lengyel határőrök derék munkáját dicsőítik. A negatív kampány bizonyos értelemben visszafelé sült el: a két és fél órás, fekete-fehér társadalmi dráma kivételes nézettségi adatokat produkált a lengyel mozikban, ráadásul rengetegen vettek részt a rendezővel folytatott beszélgetéseken is a vetítések után. Ám hiába a társadalmi visszhang és a Velencei Filmfesztivál zsűrijének elismerése, Holland megszenvedte a film bemutatását követő időszakot; a fenyegetések miatt testőröket kellett fogadnia, s újra kellett élnie, hogy saját hazája páriaként kezeli.

Kísértetek

A rendező ugyanis nem először tapasztalta meg hazája részben a szülei révén, részben saját jogán „kivívott” ellenszenvét. A rendszerrel szembeni lázadás mintha csak családi vonás lenne: édesanyja, Irena Rybczyńska katolikus újságíróként segítette a zsidókat az 1944-es varsói felkelésben, amiért megkapta a Világ Igaza kitüntetést a Jad Vasem Intézettől. Szintén újságíró apja pedig hithű kommunistaként csatlakozott a Vörös Hadsereghez, amikor Hitler lerohanta Lengyelországot. A holokauszt alatt Henryk Holland elvesztette a szüleit a gettóban, felnőttként pedig nehezére esett szembenéznie saját zsidó identitásával. Szilárd kommunista elvei ellenére szálka lett a lengyel szocialista rezsim szemében: kémkedéssel vádolták meg, és állítólag öngyilkosságot követett el a házi őrizetben. Ekkor Agnieszka még csak 13 éves volt. Bár a rendező saját elmondása szerint a szüleivel nem volt felhőtlen a viszonya, politikai elkötelezettségük és intellektuális nyitottságuk mintaként szolgált számára. Sokat betegeskedő gyermekként is a vizuális művészetekbe menekült: az ágyban töltött időt rajzolással és kis színdarabok rendezésével múlatta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.