chili&vanília

2024: a ragu éve

Gasztro

Marokkói sólet (szefrina) csicseriborsóval, marhahússal

Nem ellentrend ez, bár kétségtelen, hogy sok mindennel szembemegy, amit manapság kulináris hívószónak vélnénk. Nem gyors, nem szu­per­­egyszerű, nem „megúszós”, de még csak nem is túl látványos, így a közösségi felületeken jellemző, csinos vizuális világnak sem barátja. A lassan, komótosan főzött raguk – húsos, zöldséges, babos, egytálételek – ugyanis gyakran bézsek, barnák, szószosak, és inkább az ízlelőbimbókat és a lelket szólítják meg, mint a szemet. Cserébe számtalan érv bukkan fel amellett, hogy miért mégis a legszerethetőbbek. A lassú főzés, amikor a hozzávalók órákon át adják át egymásnak az aromákat és összehangolódnak, semmivel nem összehasonlítható ízharmóniát eredményez. A praktikumról sem kell megfeledkezni: bár igényelnek ezek a raguk és házias egytálételek némi, alkalomadtán egész sok előkészületet, utána gyakorlatilag megfőzik magukat, a legjobb, amit tehetünk, ha békén hagyjuk, és nem fontoskodunk. Nem utolsósorban, a raguknak, lassan főtt egytálételeknek általában nagyon szoros kapcsolódásuk van a kulináris, kulturális kontextushoz, leválaszthatatlanok a múltról, hagyományokról, örökségről – igazi mesélő ételek.

Ennek a műfajnak az egyik legfontosabb kelléke a jól kiválasztott edény, lehetőleg egy méretes, súlyos, öntöttvas lábas (esetleg cserépedény vagy római tál), ezekben ugyanis a zárt, lefedett térben az alapanyagok a saját gőzükben párolódnak, íz és nedvesség nem távozik, mind-mind visszaáramlik magába a fogásba. Az ezekben készült ételek bármilyen más fogásnál jobban összehozzák az asztal körül ülőket. Hogy ezt a lábas melege, az edényben összegyűlt intenzív ízek és illatok tömény zamata, vagy a főzés során kialakult karakteres ízek teszik-e, ki tudja.

A raguk raguja például a burgundi marharagu, amely a maga tökéletességében mindenkit lenyűgöz (Julia Child receptje a legjobb sorvezető). De az egész világot végigutazhatjuk a ragukban, a curryk, molék, tagine-ok, soffritók világa a legszínesebb! Egy külön fejezetet érdemelnek a világ sóletjei, ezek közül választottam évnyitónak egyet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.