chili&vanília

A szezon első spárgája

Gasztro

Zöld spárga „instant” hollandi mártással

A korán jött nyár a piacokat is megbolygatta, a reggeli tömeg és a színes kavalkád kerti partik és balatoni hétvégék bevásárlós reggeleinek hangulatát idézi. A szokásosnál korábban érkezett a spárga is, hamar kezdődik az idei szezon. Bódi Andi csinos, vizes vászonba csomagolt zöld spárgái évek óta egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, a kisebb piacokon, ahol árul, törzsvásárlók állnak értük sorba. A velencei termelő tizenkét éve kezdett el spárgázni, azóta sokat fejlődött a fogyasztók ismerete és ízlése. Aki először kóstol valódi, termelői, friss spárgát, meglepődik, hogy fényévekkel finomabb a szupermarketekben és némely piacokon landoló, fás, kesernyés sípoknál. Bódi Andi zöld spárgája édes, lédús, és szenzációsan ízgazdag. Dél-Európában és Észak-Amerikában szinte kizárólag a zöld spárga terjedt el, a fehér ezekben az országokban már-már ritkaságszámba megy, míg Németországban például a fehér, vastagabb spárgának van kultusza.

A liliomfélék családjába tartozó zöldség több ezer éves múltra tekint vissza, az ókori rómaiak is fogyasztották, feljegyzések szerint Julius Cesar pl. olvasztott vajjal kedvelte. Termesztése és szüretelése rendkívül munka- és költségigényes, mivel csak a harmadik évben terem, szedése pedig kézzel történik. A magyar spárga kiváló, jelentős része azonban kivándorol. Szerencsére mind a híres csengelei­ből, mind Bódi Andi zöld spárgájából marad azért bőven nekünk is. A zöld spárgát alig kell pucolni: a spárga legalsó egy-két centijét letörjük (hang alapján lehet érezni, hogy hol kell), majd a legalját zöldséghámozóval meghámozzuk. A többi részt nem szükséges pucolni, a kis lapos „tüskéket” eltávolíthatjuk a szárról, ha nagyon perfekcionisták vagyunk. (Ha a receptet fehér spárgával készítjük, annak a teljes szárát meg kell pucolni). A spárgákat süthetjük vagy párolhatjuk, szezonnyitónak pedig klasszikus kísérőjével, hollandi mártással ajánlom. Az egyébként időigényes mártás azonban az alábbi receptben amolyan „instant”: a hagyományos, fehérboros, salottás, redukált főzet helyett jófajta, nem túl savas, kellemes ecetet használunk (be lehet vetni a kamrában lapuló különlegesebb eceteket is). Az egyébként szükséges tisztított vajat is be lehet szerezni készen, például Galló János kistermelőtől a Fény utcai piacon, vagy indiai élelmiszerüzletekben (pl. Szép Kis India). Ha nem jutunk hozzá, akkor tisztított vajat könnyen tudunk házilag is készíteni: a vajat felolvasztjuk, majd amikor elkezd felhabzani, egy szűrőkanál segítségével leszedjük a tetején keletkező habot, illetve az összeálló fehér tejzsírrészecskéket, majd átszűrjük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.