chili&vanília

Bubele

Gasztro

Bubele – elzászi maceszpalacsinta

Szezonja van a pászkának, hiszen a napokban veszi kezdetét a zsidó pészah ünnep – az egyiptomi rabszolgaságból való kiszabadulás és ehhez kapcsolódóan a kovásztalan kenyér ünnepe. A pászka elkészítésének aranyszabálya, hogy a szárazon tartott liszt és a víz nem érintkezhetnek egymással tizennyolc percnél tovább, ha az összekeveréstől a sütésig hosszabb idő telne el, akkor már megindulna az erjedési, kovászosodási folyamat. Pászkát nemigen készít senki házilag, a kamrában viszont érdemes mindig tartani, ugyanis kitűnő fogásokat és csemegéket lehet belőle kreálni. Mivel pészah napjai alatt a zsidó vallás szerint tilos kenyeret és kelt tésztákat enni, a legkülönfélébb receptek nőtték ki magukat ebből az évek során, és kiderült, hogy rendkívül sokoldalúan felhasználható alapanyag. Darájával készülhetnek sütemények, brownie, palacsinta, macesztorta, sós és édes tócsnifélék (hremzli), maceszos lasagna, rakott „tészták”, vagy az amerikai-zsidó gasztronómiában bevezetett (és szenzációs), karamellával és csokoládéval bevont, ropogós maceszsnack. Claudia Roden, a mediterrán és a zsidó konyha nagyasszonya a The Book of Jewish Food című lenyűgöző kötetében számos maceszliszttel készülő fogást oszt meg: észak-afrikai eredetű – főleg Tunéziában és Algériában elterjedt – mézes-szirupos pászkafánkot, elzászi palacsintát, fűszeres bárányhússal töltött maceszpitét, utóbbi az Oszmán Birodalom spanyol-zsidó gasztronómiájának izgalmas hagyatéka. Jófajta pászkát nagyobb szupermarketekben vagy izraeli élelmiszereket áruló boltokban találunk, de mindig kapható ilyenkor például a nagyszerű Sommer cukrászdában is, lap, dara és remek pészahi macesztorták formájában (ugyanitt nem mellesleg a város legjobb barheszét is sütik). Az alább ajánlott maceszpalacsinta az elzászi zsidóságtól érkezett, igen kiadós, ezért inkább kisebb korongok sütését ajánlom.

Bubele – elzászi maceszpalacsinta

Hozzávalók (2–4 adag)

 

2 tojás

8 dkg pászkadara (vagy finomra darált pászkalap)

1,4 dl langyos víz

csipet só

2 evőkanál finomítatlan nádcukor

csipet fahéj

½ citrom reszelt héja

3 dkg durvára vágott dió

3 dkg mazsola

sütéshez olaj

tálaláshoz: mézes tejföl, gyümölcsök, kompót, esetleg vaníliafagyi, lekvár, gyümölcsöntet, sós karamella, datolyaszirup stb.

 
 

Felverjük a tojást, és hozzáadjuk a pászkadarát. Ezt készen is lehet kapni, de ha nem találunk, sima pászkalapot robotgépben finomra darálunk, vagy egy uzsonnás tasakban nyújtófával apróra törjük. Hozzáöntünk annyi langyos vizet, hogy palacsintatésztánál valamivel sűrűbb masszát kapjunk. Hozzáadjuk a sót, a nádcukrot, a fahéjat, a reszelt citromhéjat, a durvára vágott diót vagy mandulát és a beáztatott mazsolát, összekeverjük. Tíz percig állni hagyjuk, hogy a pászkaliszt kissé megszívja magát.

Serpenyőben olajat forrósítunk, majd kisütjük a palacsintákat. Ha kisebb, kb. 10 centi átmérőjű korongokat sütünk, akkor olajba mártott kanállal szaggatjuk bele a serpenyőbe, ebből a mennyiségből vagy 8 darab 10 centi átmérőjű palacsinta, vagy 4 nagyobb lesz, de készíthetünk 18 centi átmérőjű, nagy palacsintákat is (ebből a masszamennyiségből kettő lesz). Mindkét oldalon aranyszínűre sütjük. Hideg mézes tejföllel és szezonális gyümölcsökkel, pl. eperrel, esetleg vaníliafagylalttal, datolyasziruppal és pisztáciával tálaljuk (a képen).

Mautner Zsófi rovataBlogját lásd: www.chiliesvanilia.hu

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.