Nem sok jót ígér, ha valami andrássyhatvannal kezdődik. Még akkor sem, ha a folytatásban eltávolodunk a Terror Házától. Isten tudja, hogy két évvel ezelőtt ezért lett-e csak szimplán Bistro 68 a Képzőművészeti Egyetemmel szemközti palota földszintjén lévő új hely, az viszont bizonyos, hogy nyitáskor az olasz módi járta. Ha hihetünk a korabeli beszámolóknak, nem is lehetett rossz. Ennek ellenére tavasszal átszerkesztették az étlapot, s talán ezért biggyesztették a névhez azt is, hogy Andrássy.
Annyi szent, hogy olasz kosztot ma már csak a tészták és a desszertek között találunk, s a hazai ízeké lett a főszerep. A beharangozóban azt írják, hogy „kizárólag magyar őstermelőktől” szerzik be az alapanyagokat, de ami a külcsínt illeti, cseppet sem vitték túlzásba az árvalányhajas magyarkodást. Összecsukható fehér asztalok és székek, egy-egy rosszindulatú járókelő simán belehamuzhatna a levesünkbe úgy, hogy észre sem vennénk. De nem ezért nem kérünk levest. A gulyás (1900 Ft) mellett csak „napi” (1100 Ft) van, ún. tárkonyos húsleves, nekünk egyikhez sem fűlik a fogunk. Ám e csalódást bőven kárpótolja az előételként rendelt csirkesaláta (1650 Ft) – a vegyes zöldség valóban friss, a kiválóan pácolt, fűszerezett és grillezett húst sem tegnap sütötték. Ugyancsak kiváló alapanyagokból készült a mangalicakolbászos lecsó (2400 Ft), és ha egy leheletnyivel kevesebb bors és paprika került volna bele, tökéletesnek mondanánk. Azért pedig külön dicséret jár, hogy kétféle kenyér közül is választhatunk. Az olasz múltat a négysajtos pennével (1900 Ft) idéztük fel. A tészta megfelelően kemény, a sajtok érdekesek – megéri a pénzét. A profiterol (1200 Ft) is – nagyjából: az édesség olvad, a piskóta omlik, menta van a tetején… De az volna az igazi, ha egy kicsit puhább lenne, a csokoládé pedig kicsit keserűbb. A Duna meg borbúl.
