Mai megosztó imázsa ellenére a vadgasztronómia a régi magyar konyhában előkelő helyet töltött be, ez azonban az elmúlt évtizedekben igencsak megkopott, ritkán kerül vadhús a tányérunkra. Pedig, ha egy kicsit tájékozódunk, és nyitottan, kíváncsian nézünk a felszín mögé, bizony kiderül, hogy a vadhús nemcsak izgalmas, hanem rendkívül egészséges és mindenképpen újra felfedezendő alapanyagunk. Az állatok étrendje valóban a természetből közvetlenül származik, és míg például a marhahúsnak köztudottan a legmagasabb az ökológiai lábnyoma, a vadhús, illetve a vadgazdálkodás esetében nincs plusz környezeti terhelés. A húsok között tehát valójában igazi szuperélelmiszer, amely kiváló, környezetbarát alternatívája lehet a marhahúsnak. Magyarországon a 19. század végére alakult ki a modern vadgazdálkodás, a vadászat a német–osztrák vadászati kultúra szerint zajlik. Érdekesség, hogy a német nyelvben a Hochwild (nagyvad) és Niederwild (apróvad) megnevezés nem az állatok méretére utal, hanem a társadalmi rétegre, amely számára elérhető volt. A fácán, nyúl, őz vadászata szélesebb köröknek elérhető, a szarvas, vaddisznó, muflon, zerge lelövése a jómódúak kiváltsága. Az alább ajánlott szarvasgerinc igazi nemes húsrész, az ünnepi asztalra kívánkozik. Kellemes ünnepeket, jó főzést, jövőre találkozunk!
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
