chili&vanília

Ázsiai levesek divatja

Gasztro

Világszerte izzik az ázsiai levesek iránti szenvedély, soha nem volt még akkora rajongótáboruk, mint az elmúlt években. A trend Magyarországot is elérte, és úgy tűnik, nemcsak hirtelen fellángoló divathóbortról van szó, beépültek a hétköznapi étkezésünkbe, a huszonéves generáció főzelékbár és kifőzde helyett már sokkal inkább vietnami, thai vagy más távol-keleti levesezők mellett teszi le a voksát. A legnagyobb népszerűségnek kétségkívül a vietnami pho leves örvend, igazi kultikus státuszt ért el nálunk is, hasonlóan a nemzetközi gasztronómiához. A világ kulináriáját meghatározó New Yorkban jelenleg a ramen a legtrendibb, mind az alaplé, mind a tészta készítése igazi művészet, amelynek elsajátítása évekbe telhet. A thai konyha remeke, a tom kha gai kókusztejes, édes-csípős leves, szintén kedvelt itthon is, szerencsére akadnak helyek, ahol kiválóan készítik (például a Hold utcai piacon található kifőzdében). Az alábbi, tavaszi ihletésű leves valahol a thai–vietnami–Srí Lanka-i határon mozog, sűrű, ízgazdag lé, benne aktuális piaci zöldségek és rizstészta. Nem mellesleg negyedóra alatt elkészül.

 

Csípős kókusztejes tavaszi zöldségleves rizstésztával

Hozzávalók (4–6 adag)

 

4 evőkanál napraforgóolaj

1 csokor újhagyma, vékonyra karikázva

1 szárzeller, vékonyra karikázva

3 cm friss gyömbér, finomra aprítva

2 gerezd fokhagyma, finomra aprítva

1 evőkanál currypaszta vagy csípős paprikakrém

1 teáskanál kurkuma

2 sárgarépa, gyufaszálra szeletelve

1 brokkoli szára, gyufaszálra szeletelve

1,2 liter leszűrt zöldségalaplé vagy víz

só, bors

4 dl kókusztej

12 dkg rizstészta

10 dkg bébispenót

1 csokor retek, cikkekre vágva

1 zöldcitrom leve

a tetejére: újhagyma zöldje

 

Az olajon üvegesre dinszteljük az újhagymát, szárzellert, gyömbért és fokhagymát. Hozzáadjuk a currypasztát vagy csípős paprikakrémet és a kurkumát, néhány másodpercig pirítjuk. Hozzáadjuk a gyufaszálra szeletelt sárgarépát, brokkoliszárat, majd felöntjük a vízzel vagy alaplével. Sózzuk, borsozzuk. Kb. 15 percig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak, de még kicsit ropogósak. Hozzáadjuk a kókusztejet, ezzel már nem forraljuk. Közben egy külön edényben megfőzzük a rizstésztát. A forró levesbe dobjuk a megmosott, megpucolt spenótot és a negyedekre szeletelt retket, ezzel már csak egy percig főzzük. Zöldcitrommal ízesítjük. A tésztát csak közvetlenül tálalás előtt tesszük bele.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.