chili&vanília

Gasztro

Tavaszi lebbencs

Leveses nemzet vagyunk, semmi kétség. Alig akad másik kulináris kultú­ra, amelyben ugyanekkora leveskultusz uralkodna, és amelyben egy átlagos, hétköznapi ebédnek is elmaradhatatlan része a leves, a nagy, hétvégi családi főzésekről nem is beszélve. Szezonális, tartalmas, gazdaságos, és gyakorlatilag bármiből lehet főzni. A szegénykonyhák és a népi konyhák specialitásai az olyan kőlevesek, amelyeket szinte a semmiből főznek. Egy kis tészta, egy kis krumpli, pár szem ez meg az, és kész is a laktató, meleg táplálék. Az alábbi, gazdagon bővített lebbencsleves nem kimondottan ez a műfaj – jó sok minden kerül bele. Egyrészről tészta, kolbász, szalonna, másrészről spárga, borsó, sárgarépa. Mintha összeházasítanánk a lebbencslevest a tavaszi zöldborsólevessel – a spárga meg aztán tényleg szentségtörés, azonban a jófajtából.

A falusi asszonyok télen-nyáron szépen begyúrták a tésztákat, majd vászonzsákban tartották a kamrában. A lebbencshez vékony, nagy tésztalepedőket nyújtottak, azokat tésztaszárítón szikkasztották – a leveleket pedig meg-meglebegtette, lebbentette a szellő – innen az elnevezés. Hosszú, kimerítő nap után pazar ez a leves, hűvösebb és napsütéses időben is. Gyorsan elkészül, lehet belőle nagy adagot főzni, és bármilyen zöldséget egész nyugodtan bele lehet csempészni. Családi levesezéshez is szeretettel ajánlom. A lebbencstészta csuszatészta néven is fut, ugyanazt fedi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.