chili&vanília

Kiskifli

Gasztro

Először leülök mindig a verandán, bámulok bambán. Aztán járok egy kört a kertben, minden növényt megvizsgálok. Vissza a verandára, kávézás. Újra a kertben, egy kör, nézelődés, vissza. A falusi levegő. Aztán járok egyet a házban, szívom be az oly sok gyerekkori emléket árasztó illatát.

Belelapozok a régi szagú könyvekbe, mesekönyvekbe, kötelező olvasmányokba, pöttyös könyvekbe, növényhatározókba. Nagymamám régi szakácskönyveit mind ismerem, de legjobban mindig a kézzel írott oldalakat, kockás lapokat és megjegyzéseket szeretem. Megtaláltam például a szilvás linzer receptjét, ami gyerekkorom egyik kedvenc süteménye volt - szegedi rácsosként van felírva. Fahéjas-fűszeres, barna színű linzer, rajta sűrű szilvalekvár és rácsok.

Legutóbb egy házias kifli keltette fel az érdeklődésem a jegyzetek között - burgonyás kifli teához - így szerepel a könyvben. Nem emlékszem rá, hogy a nagymamám valaha is sütötte volna, de ahogy fejben megsütöttem, úgy képzeltem, nagyszerű lehet. Egyetlen dolgot változtattam rajta: az eredeti receptben szereplő olvasztott zsírt olívaolajra cseréltem, mert úgy gondoltam, attól érdekesebb lesz a tésztája. (Azért kacsazsírral sem lehet ez rossz.) Legközelebb úgy fogom kipróbálni, hogy a tésztába fekete olajbogyót gyúrok, valahogy úgy képzelem, az is pompás lenne.

Olívaolajos-krumplis kiskifli

false

Hozzávalók (24 darab 8 cm-es mini kiflihez):

15 dkg főtt krumpli (2 kicsi szem), összetörve

0,5 dl langyos tej

1 teáskanál cukor

1,5 dkg élesztő

17,5 dkg liszt

1 teáskanál só

3 evőkanál olívaolaj

1 tojássárgája

A tetejére:

1 tojás felverve

köménymag, feketehagyma-mag

Először előkészítjük a főtt krumplit: meghámozzuk, felkockázzuk, sós vízben megfőzzük, majd áttörjük. A langyos tejhez keverjük a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, 10 percig állni hagyjuk, és felfuttatjuk. Egy nagy keverőtálba öntjük a lisztet, hozzákeverjük a sót (elég sokat felvesz a tészta), közepébe mélyedést formálunk. Hozzáadjuk az áttört krumplit, az olívaolajat, a felfuttatott élesztőt és a tojássárgáját. Fakanállal elkeverjük, majd kézzel alaposan átgyúrjuk. A bucit három egyforma kis cipóra osztjuk (15 dkg-os darabokra), és tiszta konyharuhával leterítve a gyúródeszkán 25 percig pihentetjük, kelesztjük. A három cipót egymás után palacsinta átmérőjű korongokra nyújtjuk. Egy-egy korongot nyolc cikkelybe vágunk, majd a cikkelyeket, széles oldaluknál kezdve, kifli formára tekerjük. Sütőpapírral borított tepsire helyezzük, és tíz percig pihentetjük. Ekkor előmelegítjük a sütőt 180 fokra. A kiflik tetejét megkenjük felvert tojással és megszórjuk feketehagyma-maggal vagy köménymaggal. 25 perc alatt szép pirosra sütjük.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.