chili&vanília

Csúsztatott palacsinta

Gasztro

Azon gyerekkori ételek között, amelyekre a legszívesebben emlékszem vissza, a csúsztatott palacsinta az elsők között szerepel. Holott kénytelen voltam arra a meglepő következtetésre jutni, hogy semmiféle vizuális és konkrét élményem nincs róla, fogalmam sincs, ki és mikor sütött nekem ilyet.

Tiszta rejtély az egész, akinek elloptam a konyhai emlékeit, jelentkezzen értük! A csúsztatott palacsinta kifejezetten nosztalgiázós édesség, talán némi retró fűszerezéssel. Pedig az egyik legfinomabb magyar desszert, a nemzetközi gasztronómiában nemigen találkoztam vele. Az alábbi recept jó kiindulási alap, a palacsintákat én vaníliás cukorral és pirított mogyoróval rétegezem, de a baracklekvártól a mákig sok minden kerülhet bele, hangulattól és alkalomtól függően. Mit ne mondjak, elég kiadós, tízen is simán jóllaknak belőle. Lágyra felvert tejszínhab, vaníliafagylalt, vaníliasodó vagy a törököknél kapható kaymak (sűrű tejszín) nagyon jól passzol hozzá. Születésnapi tortának is megteszi.

Mogyorós-vaníliás csúsztatott palacsinta

 


Hozzávalók (8 szelet)

 

3 tojás, szétválasztva

6+2 dkg kristálycukor

csipet só

3 dl tej

20 dkg liszt

0,5 narancs reszelt héja

0,5 citrom reszelt héja

opcionális: 1 evőkanál narancslikőr

vagy narancsvirágvíz

10 dkg porcukor

1 vanília kikapart magja

15 pirított török mogyoró, durvára vágva

1 evőkanál puha vaj a sütőforma kikenéséhez

A tojások sárgáját elektromos kézi keverővel fehéredésig keverjük 6 dkg cukorral és a csipet sóval. Hozzáadjuk a tejet, elkeverjük. Hozzákeverjük a lisztet és csomómentesre keverjük. Belekeverjük a reszelt narancs- és citromhéjat, valamint - ha használunk - narancslikőrt vagy narancsvirágvizet. A tojások fehérjét kemény habbá verjük, a 2 dkg cukrot csak akkor adjuk hozzá, amikor közepesen kemény. A habot óvatosan összeforgatjuk a tojásos-lisztes masszával. Két tálkában kikészítjük a vaníliás porcukrot (a cukorhoz keverjük a vaníliarúd kikapart magjait) és a durvára tört, pirított török mogyorót. (Ha nem pirított, zsiradék nélkül, száraz serpenyőben néhány perc alatt illatosra pirítjuk.) A sütőt előmelegítjük 160 fokra. Előkészítünk és kivajazunk egy 18 cm átmérőjű jénait vagy tortaformát (vagy nagyjából akkorát, amekkora a palacsintasütőnk). Palacsintasütőben kevés olajat forrósítunk, majd egy-egy merőkanálnyi tésztából, alacsony lángon 8 darab palacsintát sütünk, úgy, hogy a palacsintáknak csak az egyik felét sütjük meg. Ez a tészta sűrűbb a hagyományos palacsintatésztánál, nehezebben oszlik el, a merőkanál hátával kicsit segíthetünk szétteríteni. Akkor van kész, amikor a teteje már nem folyós, kissé megszilárdult, de még krémes, és lyukacsos. A palacsintákat a kivajazott formába tesszük, sületlen felükkel felfelé, és a rétegek közé 1-1 evőkanál vaníliás porcukrot, valamint pirított török mogyorót szórunk. Az utolsó palacsintát fejjel lefelé borítjuk a rétegekre. Tortalapáttal vagy spatulával kissé lenyomkodjuk, hogy összeálljon. Sütőbe tesszük, és alufóliával letakarva, kb. 15 perc alatt összesütjük. Kiborítjuk, és porcukorral meghintve, langyosan tálaljuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.