Pulykakakast kéne venni – Gasztroangyal

Gasztro

Igazság szerint, ha főzhet, olyankor Borbás Marcsi is nagyságrendekkel őszintébb embernek látszik. Tévékritikánk a Gasztroangyal című közszolgálati produkcióról.

"A nemzetet [...] fáradságos harccal teli, de mégis győzedelmes történelmünk mellett édesanyánk főztje és az ízek világa is összetartja" - idézte pár hete lapunk Szüret rovata Schmitt Pál lelkesült szavait, melyekkel egy birkafőző fesztivált köszöntött Karcagon. A megmosolyogtató mondat mindazonáltal komoly tendenciát jelez: az evés-ivás mint hazafiúi aktus, s a főzés mint tevőleges hazaszeretet felmagasztalását.

Ennek egyik fő terepe a közszolgálati televízió, apostolnője pedig nyilvánvalóan Borbás Marcsi, aki Gasztroangyal című műsorának fő- és címszereplőjeként valósággal körbeeszi kis hazánkat. Persze itt hamar vessük közbe, hogy amíg Borbás a gasztronómiai honszeretet műfajában utazik, addig egy kereskedelmi csatornával odébb a lapunkat is remek receptekkel gazdagító Mautner Zsófia "az evés mint szabadelvű, világpolgári tett" attrakcióját mutatja be nap mint nap.

false

"Eszik, iszik, sose alszik..." - szól a Gasztroangyal önjellemző szlogenje, amelynek jegyében legutóbb szatmári almaszüretre, pulykagulyásra, bor- és borecet-kóstolásra szállt ki az örökkön kicsattanó derűjű műsorvezető és alkalmi vendége, a szerepe szerint mindentől látványosan ódzkodó és még látványosabban éhező Mikó István. Hitel alma - mondhatnánk a kimódolt keretjáték láttán, melyet a zenei szerkesztő közreműködését fájón nélkülöző műsor majd' minden percében haj' de vicces zenék kísérnek. A ragtime-, némafilm- és Benny Hill-féle kergetőzős muzsikák hallatán mulatságosabbá válik minden, gondolhatták az alkotók, s meglehet, talán csak a tokaji borecetnél is savanyúbb (s ráadásul a tárkonyos fűszerezésnek is híján lévő) kritikus véli úgy: egy főzőműsor ne próbáljon burleszknek látszani és hallatszani, még akkor se, ha alkalmilag Dömdödömöt vendégeli.

Annál is kevésbé, hiszen lenne itt érdemi és komoly mondanivaló is, még ha a vidéki valóság a képen jóval kiglancoltabbnak is tetszik empirikusan szerzett személyes benyomásainknál. A sütés-főzés például rögtön fontos és figyelemre érdemes tevékenységgé válik a képernyőn, amint profik veszik kezükbe a munkát. Kevés dolog imponálóbb ugyanis a tévében, mint a magabiztos szakszerűség és annak technikás felmutatása: egy villámsebes aprítás, egy meggyőzően elővezetett göngyölés vagy dinsztelés. A főzőműsorok több évtizedes hagyománya szerint a műsorvezető-kukta ilyenkor beéri az elragadtatott felkiáltásokkal meg a felerősítő-ismétlő közbeszólásokkal: császárgomba! dödöllét! MAJORÁNNÁVAL!!!

Ám igazság szerint, ha főzhet, olyankor Borbás Marcsi is nagyságrendekkel őszintébb embernek látszik, s itt-ott majdnem olyan rokonszenvesnek bizonyul, mint a műsorban megszólaltatott borásznő, aki láthatóan elkötelezettje választott szakmájának. Ezt a szerelemmel határos ügyszeretetet még az a néző is tévedhetetlenül megérzi, aki amúgy hideglelést kap a szagolgató-lötyögtető borceremóniáktól, s aki azután annak rendje-módja szerint falra is mászik a műsorvezető szakértelmet mímelő ítéletétől, mely szerint az interjúvolt borász hölgy "harmonikus női borokat" készít. Merthogy az evés-ivás, lám, nemcsak a hazaszeretet, de a társadalmi nemi szerepekről folytatott diskurzus királyi (tév)útjának is oly jól megteszi.

M1, július 11.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.