Ha gnocchiról beszélünk, leginkább a főtt vagy megsütött, áttört burgonyából, kevés lisztből és tojásból (utóbbi nem elmaradhatatlan alkotóelem) gyúrt, lágy tésztából készülő tésztafélére gondolunk. Amilyen egyszerű, olyan nehéz eltalálni a tökéletes, pillekönnyű állagát: ha túlgyúrjuk (a működésbe lépő glutén miatt) gumis lesz, ha nem megfelelő burgonyát használunk, túl nyúlós, csirizes stb. Nem is könnyű belőle igazán jót találni. Ha viszont sikerül, akkor különböző módokon élvezhetjük – ragukkal, kéksajt-mártással, pirított gombákkal, spenóttal, tejszínes szószokkal, zsályás barna vajjal, zöldségekkel vagy paradicsommártással és mozzarellával besütve (gnocchi alla sorrentina).
Ez a gnocchi nem az a gnocchi! A fentebbi ismertebb, krumplis változaton kívül legalább kétféle, szokatlanabb gnocchi létezik, az egyiknek Párizs, a másiknak Róma a névadója. A gnocchis à la parisienne klasszikus, égetett tésztából készül, az ebből szaggatott (vagy habzsákból kinyomott), falatnyi galuskákat főzik ki, majd besamel- vagy Mornay- (sajtos besamel) mártással sütik be. Az alább ajánlott római változat – a gnocchi alla romana – masszája pedig búzadarával készül. Eredete azokra az időkre vezethető vissza, amikor még nem érkezett meg a burgonya Itáliába, erre csak a 16. században került sor. Ez a gnocchi tehát teljesen más: a grízes masszába jelentős mennyiségű parmezánt és vajat keverünk, kidermesztjük, majd korongokat formázunk belőle. Hagyományosan mártás nélkül, „fehéren”, csak olvasztott vajjal és parmezánnal besütve kínálják, az alábbi recept is így szól. Jól áll neki a paradicsommártás is, de keverhetünk közé fokhagymás, fonnyasztott spenótot, mángoldot is. A masszát akár előző nap is elő lehet készíteni, így vendégségbarát is, a gyerekek pedig kimondottan szeretik.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
