chili&vanília

Gnocchi alla romana

Gasztro

Grízes gnocchi római módra (gnocchi alla romana)

Ha gnocchiról beszélünk, leginkább a főtt vagy megsütött, áttört burgonyából, kevés lisztből és tojásból (utóbbi nem elmaradhatatlan alkotóelem) gyúrt, lágy tésztából készülő tésztafélére gondolunk. Amilyen egyszerű, olyan nehéz eltalálni a tökéletes, pillekönnyű állagát: ha túlgyúrjuk (a működésbe lépő glutén miatt) gumis lesz, ha nem megfelelő burgonyát használunk, túl nyúlós, csirizes stb. Nem is könnyű belőle igazán jót találni. Ha viszont sikerül, akkor különböző módokon élvezhetjük – ragukkal, kéksajt-mártással, pirított gombákkal, spenóttal, tejszínes szószokkal, zsályás barna vajjal, zöldségekkel vagy paradicsommártással és mozzarellával besütve (gnocchi alla sorrentina).

Ez a gnocchi nem az a gnocchi! A fentebbi ismertebb, krumplis változaton kívül legalább kétféle, szokatlanabb gnocchi létezik, az egyiknek Párizs, a másiknak Róma a névadója. A gnocchis à la parisienne klasszikus, égetett tésztából készül, az ebből szaggatott (vagy habzsákból kinyomott), falatnyi galuskákat főzik ki, majd besamel- vagy Mornay- (sajtos besamel) mártással sütik be. Az alább ajánlott római változat – a gnocchi alla romana – masszája pedig búzadarával készül. Eredete azokra az időkre vezethető vissza, amikor még nem érkezett meg a burgonya Itáliába, erre csak a 16. században került sor. Ez a gnocchi tehát teljesen más: a grízes masszába jelentős mennyiségű parmezánt és vajat keverünk, kidermesztjük, majd korongokat formázunk belőle. Hagyományosan mártás nélkül, „fehéren”, csak olvasztott vajjal és parmezánnal besütve kínálják, az alábbi recept is így szól. Jól áll neki a paradicsommártás is, de keverhetünk közé fokhagymás, fonnyasztott spenótot, mángoldot is. A masszát akár előző nap is elő lehet készíteni, így vendégségbarát is, a gyerekek pedig kimondottan szeretik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.